Ring Magazin

Vasárnap, 2018. Május 27.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Kultúra
KULTÚRA

A katolikusok felelőssége - Én Jézusom 3. rész

A katolikusok felelőssége - Én Jézusom 3. rész

...lényegében az, hogy katolikusként viselkedjenek, hisz minden megnyilvánulásukkal, gyakran igencsak közvetetten ugyan, de az egyházat képviselik. Miért is érdemes ezen elgondolkodni? A katolikus egyház egy kétezer éves intézmény – ennyi idő épp elég volt ahhoz, hogy a történelem viharában több esetben is hibás, vagy legalábbis megkérdőjelezhető döntéseket hozzon. De vajon a történelmi bűnök, vagy a nem katolikusként viselkedő katolikusok váltanak ki több ellenszenvet a nem vallásos embertársaknál?

 

Történelmi bűnök

Ismerjük a katolikus egyház bűneit a történelem során: többek között ilyen a vallásháborúk alatt kiontott életek, vagy a geocentrikus világképhez való makacs ragaszkodás, amely Giordano Bruno máglyahalálán túl szintúgy további emberéletekbe került. A sort lehet folytatni a fanatikus hit boszorkányégetésbe fajulásán át az inkvizíció kétes munkálkodásáig, vagy az erőszakos hittérítésig, mely más kultúrákat és vallásokat sértett.

 

 

 

Habár a katolikus egyház Jézus által alapított intézmény, azonban földi, esendő emberek vezetik, így hozhatnak és hoznak is hibás döntéseket. Természetesen ez nem lehet kifogás bármely bűnre, azonban II. János Pál pápa 2000-ben az első nagyböjti szentmiséjében hivatalosan bocsánatot kért a világtól és az érintett emberektől az egyház összes múltbeli és jelenlegi bűneiért.

 

Persze bűnök azóta is derülnek ki, mint például az utóbbi évek megdöbbentő és gusztustalan pedofilbotránya. Az utóbbi években ez mélyen csorbította az egyház hitelességét és tekintélyét. Ugyanakkor lehet, hogy másra is oda kellene figyelni…

 

A hétköznapi emberek felelőssége

Távoli lesz az asszociációm, a hangsúly nem azon van, hogy ki mondja, hanem a tartalmon. A hetedik pecsét című filmben a nyilas diktatúra embere kifejti, hogy a fennálló rendszer ellenségei nem a látványos akciók elkövetői: nem a pártházra bombát dobók, nem a hivatali épületek falait telefirkálók. Ilyenekből csak néhány van, ezeket majd elkapják és megölik. Ami az igazán lényeges kérdés, hogy mit gondolnak azok a hétköznapi emberek, akik nem tesznek ilyen látványos ellenálló akciókat: akik munka után a kocsmában megisznak néhány sört, beszélgetnek, majd hazamennek – ők mire gondolnak, ez a lényeges.

 

Azoknak a papoknak, akik gyerekeket molesztáltak, kiderült a bűnük, és végül menesztették őket. Miért? Mert undorító, erkölcsileg és egyben jogilag is bűnös cselekedeteket vittek végbe. Az egyházhoz tartoztak, de hamisan közvetítették, hamisan képviselték azt. Ugyanakkor gyakran nemcsak ők rombolják az egyház hitelességét és méltóságát,– ezekből szerencsére kevés van – hanem azok a hívő katolikusok is, akik szóban és papíron katolikusok, valójában azonban nagyon távol állnak ettől. Nem a bűnös papok tetteit mentem fel, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a néhány kirívó eset helyett (melyet a média természetesen boldogan felkap) jobban formálhatja az egyházon kívüliek véleményét az, hogy milyennek látják az egyszerű, hétköznapi katolikusokat. Akikkel együtt dolgoznak, együtt vásárolnak, vagy együtt töltenek mondjuk egy kirándulást. Nyitott, megértő és szeretetteljes embert látnak benne? Vagy egy dogmatikus okoskodót, aki lenéz bárkit, aki nem pont úgy gondolkodik, mint ő?

 

A rossz képviselők

Ez utóbbi az egyház rossz képviselője. Habár nem követ el undorító tettet, de megkísértette őt az egyik legnagyobb bűn, az előző írásomban már említett Szentlélek elleni bűn. A Szentlélek, mintegy lelkiismeretként tudtunkra adja, ha bűnt követtünk el. Amennyiben azonban önmagunktól eltelve nem veszünk, vagy akarunk tudomást venni erről, akkor elnyomjuk a Szentlelket, a harmadik isteni személyt, a legnagyobb bűnt elkövetve ezáltal. Hiszen amennyiben képtelenek vagyunk szembenézni a bűneinkkel, nem is tudjuk megbánni őket, akkor megtisztulni sem leszünk képesek, és így a megbánás általi megtisztulás nélkül az életünk során felhalmozott bűnök egyre csak tornyosulnak rajtunk.  Barsi Balázs atya így fogalmazta meg:

 

„(…) a bocsánat befogadása ellen irányul, hiszen a Lélek az, akinek első tette, hogy ránk bizonyítja a bűnt, hogy azután az igaz bűnbánatra elvezetve az isteni megbocsátásban is részesítsen.”

 

Ez a dölyf gyakran a vallásos embereket jobban megkísérti, mint a nem vallásosokat. Hisz az emberi gyengeségben az is benne lehet, hogy valaki a vallási tudatához egyfajta felsőbbrendűségi érzést is kapcsol. Ami egy tévút. Erről Jézus is beszélt:

 

„Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta (Jézus): "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."

 

Az elbizakodottság, fölényesség érzés a vesztünket okozhatja, még akkor is, ha azt a hit nevében tesszük. Nehogy úgy járjunk, mint az a pökhendi adósságvégrahajtó, aki az egyházra hivatkozik bűnös tette során Pasolini Canterbury mesék című filmjében: a kapzsi adósságvégrehajtó egy szegény öregasszonyhoz tart, útja során csatlakozik hozzá az emberi alakba öltözött ördög. Amikor odaérnek, az öregasszony nem tudja, hogy a másik személy az ördög. Az adósságvégrehajtó az asszonyt az egyház felé egy nem létező tartozására hazugon hivatkozva megfenyegeti: lefoglalja még az egyetlen értékét, az üstjét is. Az asszony sír, könyörög, de ez nem hatja meg őt. Így amikor az asszony azt mondja, hogy vigye el őt az ördög az üsttel együtt a pokolba, az ördögnek megesik a szíve rajta, és azt mondja a végrehajtónak:

„Testvérem, ne vedd rossz néven. Elviszlek üstöstől annak rendje s módja szerint. Estére már a pokolban leszünk.”

A legnagyobb ellentmondás abban feszül, hogy a katolikus egyháznak nyitottnak kell lennie, és a fő ismertetőjelének a szeretetnek kell lennie. Jézus mondta: „Arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást”. Ezzel szemben gyakran azt a kritikát hallom nem vallásos emberektől, hogy a katolikus emberek és közösségek sok esetben zártak, egyfajta elitista hozzáállással elutasítják, sőt olykor le is nézik a nem hívőket. Ez nem a szeretet megnyilvánulásának jele, és ezáltal az ilyen emberek is rosszul képviselik az egyházat. A szeretetnek sugárzónak kellene lennie, úgy, hogy másoknak is feltűnjön és vonzó legyen. Hogy vágyat érezzenek aziránt, hogy felnőtt, nem vallásos emberként belépjenek a katolikus egyházba, amely egyébként egy lassú és intenzív lelki vezetéssel járó út.

Mit tehet az a katolikus, akiben nem a szeretet munkálkodik, esetleg az a fajta dölyf is megjelenik benne, hogy a nem vallásosokat és önnön bűnét lekicsinyli? Először is ezt fel kell ismerni, azt hiszem, egy alapos lelkiismeret-vizsgálat segíthet, majd azt követően egy gyónás, ezáltal talán még tovább tud épülni a hite, még előbbre is tud majd lépni abban. Scorsesi filmjében azt mondja Jézus: „kiűzzük az ördögöt, akár a beteg emberekből, akár a gazdagokból, akár a templomból”. Ez a cikk egy figyelmeztetés arról, hogy vallásos emberként is képviselhetjük rosszul egyházunkat, ennek felismerésében önmagunk alapos elemzése, valamint a nem vallásos emberek reakciói a vallásunkról is segítségünkre lehetnek.

 

A következő részben/részekben olyan pozitív példákat említek, melyek inspirálóak lehetnek bárki számára.

 

Források:

http://www.origo.hu/nagyvilag/20000312ii.html

Barsi Balázs atya honlapja: http://www.barsibalazs.hu/

Bibilia (Jn 13,35, Lk 18,9-14)

Pier Paolo Pasolini (1972): Canterbury mesék

Martin Scorsese (1982): Krisztus utolsó megkísértése

 

Képek:

https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1glyahal%C3%A1l

Fábri Zoltán (1976) Az ötödik pecsét

Pier Paolo Pasolini (1972): Canterbury mesék

Martin Scorsese (1982): Krisztus utolsó megkísértése

 
KULTÚRA

A napok romjai - irodalmi Nobel díj

A napok romjai - irodalmi Nobel díj

 

Nem okozott különösebb meglepetést idén az irodalmi Nobel-díj, melyet a japán származású brit író, Kazuo Ishigu...

KULTÚRA

Az amerikai álom és a magyar valóság - Miért írok cikkeket? 2. rész

Az amerikai álom és a magyar valóság - Miért írok cikkeket? 2. rész

Amennyiben az írásaim értékkel bírnak, és azokban szubjektíve szerepelni is tudok, úgy a szélsőségektől mentes, tisztá...

FILM

Agymanók - a film, amitől eldobod az agyad

Agymanók - a film, amitől eldobod az agyad

Számomra mérföldkövet jelent a Pixar studió Agymanók (Inside Out) című 2015-ös animációs filmje. Zseniális, szórakozt...

SZÍNHÁZ

"Eljegyeztem magamat a színházzal "

"Szeretnék valamit elmondani: nem tartom magam igazán tehetséges embernek. Nagyon jól megtanultam a szakma megtanulható részét. Voltak szerencs&ea...

KULTÚRA

Exponált irodalom

Exponált irodalom

Keleti Éva fekete-fehér fotográfiáiból nyílik rendhagyó kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár K...

KULTÚRA

Humorban pácolva

Humorban pácolva

A politikai provokáció nem karikatúra, a kéretlen vélemény már ítélkezésnek számít, a langyosakat pedig kikö...

ELŐADÁS

Az 1867. évi kiegyezés 150 év távolából

Az 1867. évi  kiegyezés 150 év távolából

 

Kígyózó sor látványa fogadta az érdeklődőket a Kossuth téren szeptember 26-án, kedd reggel, a címben jelzett konferencia megny...

LAPOZGATÓ

Történelmi választások Németországban?

Történelmi választások Németországban?

Sok szempontból is történelmi választás volt Németországban vasárnap. Az AfD bejutásával és a szocialisták tö...

Oldal 10 / 276

Migráció-szürreál

Rab Irén a göttingeni egyetem finnugor tanszékének lektoraként Németországban élte a magyarok megszokott, rendszeres külföldi életét az egyetem, a könyvtár, az uszoda és az általa alapított helyi „magyar klub” remekül szervezett kulturális rendezvényei között. Élte dolgos hétköznapjait és a kedves egyetemi város mindennapi életét, kerékpározott, kutyát sétáltatott, szívesen társalgott a szomszédokkal...
De egy napon hirtelen valami megváltozott, a szavak és mondatok a göttingeni polgárok szájában mintha szögletessé váltak volna ( a magyarral szemben ) és bár maradt a szokvány mosoly, mégis növekedett a távolság közte és a város lakói között. Valami nem stimmelt (es stimmt aber nicht!) a kedélyes egyetemi város és a kínjukban kerítést építő magyarok helyi képviselője, vagyis önmaga (Rab Irén) között...
Egy lebilincselő könyv, Európa változásairól, tényekkel és humorral, Rab Irén: Helyzet van című kötete

A RING arca

Hogyan indult, hova jutott el, s melyek a legfontosabb értékei?

Tisztelt Olvasóink! Kedves Barátaim!

A ringmagazin.hu értékelvű közéleti, gazdasági, kulturális portál fejlesztésén gondolkozva, fontosnak tartok egy rövid visszapillantást, annak a tisztázását, hogy honnan indultunk, hova jutottunk el és melyek azok az értékek, amelyeket a jövőben is meg kell őriznünk. Szükségesnek tartom ezt abból a megfontolásból is, hogy másoknak is lehetőséget adjak a véleményeik, javaslataik elmondására.

A teljes cikk itt olvasható! 

Megjelent az A Mi Otthonunk májusi száma

amio 2018majus 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 391 vendég böngészi

bav logo kicsi banner