Close

Chile gyarmati múltja is átértékelhető

Első pillantásra csupán egy idegen nyelvű, nyomtatott hittankönyvről van szó. A “Kurze biblische Geschichte für die unteren Schuljahre der katholischen Volksschule” (Rövid bibliai történet a katolikus elemi iskola alsó tagozata számára) 1903-as kiadásának keletkezése azonban, amely az őslakos mapuchék nyelvén jelent meg, különleges betekintést nyújt a bajor kapucinusok chilei missziós munkájának idejébe.

A németországi Eichstaett-Ingolstadt Katolikus Egyetem által megvalósított, most lezárult digitális újrakiadási projekt különösen a mű ellentmondásos fordítás- és terjesztéstörténetére összpontosít.
A szabadon hozzáférhető digitális kiadás révén hozzájárul a gyarmati múltról és a mapuche nyelv és kultúra újjáélesztéséről szóló közös párbeszédhez is Chilében. A projektben az Eichstaett-Ingolstadt Katolikus Egyetem Latin-Amerikai Tanulmányok Központja (ZILAS) együttműködött a Santiagóban található Universidad de Chile Andrés Bello Központi Archívumával.
“Ezzel a projekttel a missziós archívumok dekolonizációjához szeretnénk hozzájárulni azáltal, hogy feltárjuk a létrehozásuk során lezajlott interkulturális folyamatokat. A digitális újrakiadás széles körben hozzáférhetővé teszi a bajor kapucinus misszionáriusok és a 20. század elején Dél-Chilében élő Mapuche őslakosok közötti cserekapcsolatok korábban nehezen hozzáférhető feljegyzéseit” – mondta el Prof. Dr. Miriam Lay Brander, a ZILAS igazgatója.
Az alapul szolgáló mapuche nyelvű kötet a bajor kapucinusok tartományi könyvtárából származik, amely 1999-ben került a katolikus egyetemhez. A további vita érdekében az open-access formátumnak köszönhetően az újrakiadás német, spanyol és angol nyelvű országokban ingyenesen hozzáférhető (ugyanakkor Latin-Amerikában a díjköteles adatbázisokhoz vagy az egyetemi könyvtárakhoz való hozzáférés hamar komoly akadályokat állít).
Az újrakiadás emellett számos kapcsolatot kínál más chilei és németországi archívumokhoz és adattárakhoz, így mélyebb betekintést nyújt a téma politikai, kulturális és szellemi összefüggéseibe.
“Projektünkhöz Andrea Salazar Vega chilei irodalomtudóssal dolgozhattunk együtt, aki maga is őslakos gyökerekkel rendelkezik. Háromnyelvűségének köszönhetően gyorsan felismerte, hogy a mapuche nyelven megjelent változat a német és a spanyol nyelvű változatokon is alapult, amelyek évtizedekkel korábban jelentek meg – magyarázta a projekt munkatársa és antropológus Romy Köhler. Ez arra engedett következtetni, hogy a német kapucinus misszionáriusok és a mapuche nép között intenzív tartalmi csere folyt a könyv szövegéről.
Mielőtt a bajor kapucinusok 1896-ban megkezdték küldetésüket a chilei mapuchék körében, ritkán vettek részt elemi oktatásban. Félix José de Augusta atya ezért egy bevált műhöz folyamodott, amely már negyedik kiadásában megjelent a Herder kiadónál 1860-ban. Később engedélyt kellett szerezni a Herdertől ahhoz, hogy a tankönyvet Mapuche nyelven nyomtathassák.
Első lépésként a kéziratokat Chiléből Németországba küldték. Az előszóban Augusta atya röviden megemlíti, hogy “két őslakos katolikus” “nagyon hatékonyan” segített neki a fordításban. Úgy tűnik, írja tovább Augusta, hogy a fordítás pontosan tükrözi a kifejezésmódot: “…mert amikor a kápolnámban hangosan felolvastam, többször félbeszakítottak, és lelkesen felkiáltottak: Igen, igen, így beszélnek a mapuchék”.
A két őslakos, aki segített Augusta atyának a szöveg mapuche nyelvre való lefordításában, a törzsfőnök fiai, Pascual Segundo Painemilla Ñamcucheu és José Francisco Kolün voltak. Az előbbi korábban olasz kapucinusoktól kapta elemi oktatását, és írásban is elsajátította a Mapuche nyelvet, amelyet eredetileg csak szóban adtak át. Mindketten beszéltek spanyolul.
A fonetika helyes reprodukálása érdekében a tankönyv tartalmazta az egyes hangok helyes kiejtésének vázlatát. “Bár a címlapon Augusta atya a fordítás egyedüli szerzőjeként szerepel, ahogy az akkoriban szokás volt, a két őslakos is jelentős mértékben hozzájárult a kultúrák közötti fordításhoz. Az újrakiadás ezt a szerzőségre vonatkozó információt is korrigálja” – magyarázta Romy Köhler.
Az újrakiadás három párhuzamos oszlopban mutatja be a német eredetit, a spanyol és a mapuche fordítást, amelyet egy negyedik oszlop egészít ki a képekkel, így lehetővé válik a jövőbeni szövegalapú kutatás a mapuchék gyarmatosításának kontextusában, amelyben a helyi eszmék kisajátítási és átalakulási folyamatai is láthatóvá válnak.
A szöveg részleteinek vizsgálata például a kifejezésekért folytatott küzdelmet és a küldetés stratégiájának egy sajátos formáját mutatja be. Egyes megfogalmazásokat ugyanis szándékosan a mapuchék kulturális környezetének megfelelő kifejezésekre fordítottak. A “Pichi Che” mint az “Isten gyermeke” kifejezés például a családi környezetből származik, és olyan érzékeny kifejezési forma, amellyel az anyák kisgyermekeiket szólítják meg.
Bár erről a folyamatról még nem találtak dokumentációt, Köhler feltételezi, hogy a pap és az őslakos fordítók között ilyen szempontokról mélyreható tartalmi megbeszélésnek kellett folynia.
De vajon mi motiválta a misszionáriusokat, hogy indián nyelven adjanak ki egy tankönyvet, és miért vettek részt ebben az őslakosok? A bevezetőben Augusta atya azt írja, hogy az őslakos gyerekek már jól beszéltek spanyolul, és nem volt szükségük mapuche nyelvű szövegre a puszta szövegértéshez: “Ez azonban barátként fog szolgálni, hogy elkísérje őket a szomorú kunyhóikba, ahol felolvashatják és megtaníthatják a spanyolul nem értő rokonaiknak és ismerőseiknek”.
Mint Romy Köhler kifejti, ez mutatja a misszionáriusok feltétlen vágyát, hogy a missziós iskolák területén túlra, a családi magokba is eljussanak. Ugyanakkor az őslakosok körében már korán megjelent az a tendencia, hogy a chilei katonaság által megszállt közösségekbe küldték gyermekeiket missziós iskolákba. Egyrészt stratégiai szempontból kívánatos volt, hogy a fiatalok intézményes oktatást vállaljanak a későbbi diszkrimináció elkerülése érdekében is. Másrészt a vidéki mapuche közösségekben kezdetben kiváltságnak számított, hogy a gyermekeket iskolába küldjék a földeken való munka helyett.
A mapuche nyelven írt tankönyv azonban nem fedheti el azt a tényt, hogy a missziós iskolákban az oktatás nyelve a spanyol volt. “A misszió spanyol nyelvű iskoláztatást és írástudást hozott, de egyúttal a szülőktől való elidegenedést és a helyi vallási hiedelmekkel és gyakorlatokkal való szakítást is az identitásvesztés általános légkörében” – mondta Köhler.
Ennek fényében a mapuche nyelv a mindennapi cserekapcsolatok eszközeként egyre inkább eltűnt. Szerinte ez egyre inkább nyilvánvalóvá vált az őslakos hátterű szerzők számára, akik a 20. század közepén Chile nagyvárosaiba költöztek. Azóta figyelemre méltó kezdeményezések születtek a mapuche nyelv újraélesztésére. A gyarmattörténetről tanúskodik, hogy éppen az a missziós tankönyv, amely a tanulmány tárgyát képezi, egyike a mapuche nyelv kevés nyomtatott feljegyzésének a 20. század elejére vonatkozóan.

phys.org

(Nyitókép: Körülbelül 1600 fénykép mutatja be a bajor kapucinusok chilei missziójának kezdeteit. Ezek 1999 óta az Eichstaett-Ingolstadt Katolikus Egyetem könyvtára gyűjteményének részét képezik. Többek között jelenetek láthatók az iskolai mindennapokból. (Forrás: Eichstätt-Ingolstadt Egyetemi Könyvtár/ku.de))

Shares
scroll to top