Ring Magazin

Hétfô, 2018. Jûlius 16.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Ütköző
ÜTKÖZŐ

A létige ragozása: az aradi vértanúkról

A létige ragozása: az aradi vértanúkról

A „ki a magyar?” kérdésére szabatos választ kaptunk. A különböző nemzetiségű aradi vértanúk a sorsukkal feleltek: magyar az, aki vállalja – de nem csak addig, ameddig megéri.

Október hatodika, a honvéd tábornokok helytállásának utolsó, aradi stációja felteszi a „ki a magyar?” kérdését.

A tizenhárom vértanúból ugyanis mindössze öt született magyar. Dessewffy Arisztid, Nagysándor József, Vécsey Károly, Schweidel József és Török Ignác. A piros-fehér-zöld „gén-képlet” tehát zavarba ejtő.

Leiningen-Westerburg Károly, Láhner György, Aulich Lajos németek, utóbbi mellett tolmács szolgál. Knézich Károly – akárcsak Jellasics – horvát. Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmények. Damjanich szerb, míg Poeltenberg Ernő osztrák. Mindkettő Habsburg-hű bajtársai ellen harcol.

A gének sok mindenre választ adnak, de a mi a magyar, ki a magyar dilemmáját nem oldják meg.

Ha a nyelv felől közelítünk a kérdéshez, hasonlóképpen nem jutunk megnyugtató eredményre. Történelmünk során a nyelv erős várunk, néha utolsó bástyánk volt, azaz identitásunknak meghatározó, ám nem perdöntő eleme. Árpád magyarjai, a fejedelmi törzs tagjai – elgondolkodtató érvek szólnak mellette – valószínűleg ótörökül beszéltek. A horvát-dalmát eredetű Zrínyi Miklós magyarul verselt. A Legnagyobb Magyar németül írta naplóját. Gyökereit tekintve német Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Márai Sándor. Mindhárman a magyar nyelv mesterei. A nyelv ebben az esetben, lévén írók, önazonosságuk alfája és ómegája.

Az aradi tizenháromból – a született magyar – Vécsey Károly gróf azt mondja: sajnos a magyar nyelvet nem bírta tökéletesen. Hasonlóképpen nyilatkozik Aulich Lajos és Leiningen-Westerburg Károly. Vallomásuk, bár első hallásra paradoxnak hat, valójában a nemzettel való teljes azonosulás igényéből fakad. Vécsey mondata az őt halára ítélő hadbíróság előtt hangzott el. Olyasmivel „vádolta magát”, ami vörös posztó lehetett a hadbírók szemében. A kijelentés a lélek tudatalatti, észérvekkel nem törődő mélyéből ered, ahonnan létünk érzelmi evidenciái, amelyeknek nincs szükségük logikai indokokra. Vécsey tábornok vallomása azt jelzi, bántja a dolog, mert minden szavával, minden szóvégi raggal, egész valójával kifogástalanul magyar akart lenni. A „sajnos a magyar nyelvet nem bírtam tökéletesen” katonásan visszafogott, egyszersmind megrendítő hitvallás az identitásról. Nem mintha neki, vagy az aradiak bármelyikének szüksége lett volna rá. Helytálltak a nyelvtani szabályok ismerete nélkül is. Mert tudták miként kell ragozni a létigét, létük „hamleti szélinél”.

Nézzük ezek után a nemzeti tradíciót. A mítosz, a magyar jelképrendszer, valamint a történelmi hagyomány területeit. Magyar az, állítják többen, aki magyar jelképrendszerben gondolkodik. 1848-ra ez fokozottan érvényes, azzal a megszorítással, hogy nemzeti szimbolikánk meghatározó része – a magyar trikolór, a kokárda, a „Talpra magyar”, a 48-as nóták, a sajtószabadság, a 12 pont, a huszár-mítosz új fejezete – ekkor születik. Továbbá a leglényegesebb, maga a szabadság: a magyar és világszabadság ideája.

Nemcsak az irodalomban – különösen Petőfi költészetében – válik eggyé függetlenség és világforradalom. Aulich hadügyminiszterként jegyzett parancsában a következőt olvashatjuk: nem a nemzet „hanem a közszabadság harcza [ez] az absolotismus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak.” A parancsot minden hadtestparancsnok kézhez kapja. „Világos” számukra minden szava, olyannyira, hogyha kell, képesek meghalni érte. A világszabadság és magyar szabadság eszméje az az asszimiláló erő, ami 1848-ban sorsközösség vállalására készteti a különböző nemzetiségű katonákat.

A magyarok a kontinensen ismét a legmagasabbra emelik a szabadság zászlaját. Különleges, patetikus pillanatok ezek, noha nem páratlanok történelmünkben. A török időkben a végváriak a kereszténység védőpajzsaként úgy érezték, hazájuk mellett Európa szabadságát is védik. Ha pedig Aulich hadparancsában az abszolutizmus szót kicserélhetjük a diktatúra kifejezéssel, azután fellapozzuk Camus írását a magyarok véréről, mindjárt az '56-os barikádok valamelyikén vagyunk.

A magyar szabadságszeretet a pogány időkből, a pusztákról ered, noha nem egészen úgy, ahogy azt a romantika idején hitték.

A lényeg ellenben változatlan. A 950-es évekből származik az a nyugati beszámoló, amely egy Itáliában kalandozó, szorult helyzetbe került magyar seregről tudósít. Háromszoros túlerővel állnak szemben, de nem futnak meg. Vezéreik buzdító beszédet mondanak a csata előtt a szabadságról és helytállásról. Szónoklatuk elhangozhatott volna Rákóczi kurucai között, a 48-as honvédek táborában ugyanúgy, miként a Corvin közben. Íme: Igába hajtani nyakunkat annyi, mint meghalni; miért féljünk a fegyverek közé rohanni, és halált szegezni szembe a halállal? Férfias harcban elbukni: nem halál, hanem élet. Ezt a hírnevet és örökséget hagyjuk örököseinkre, úgy ahogy azt mi kaptuk atyáinktól.

Tudom, ezeknek a mondatoknak más a helyi értéke a szakrális pogány hitvilágban, megint más századok múltán. De hallgassuk csak meg, miként búcsúzik Kiss Ernő tábornok Aradon: „Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, a hazáé az életük.” A másik örmény-magyar, Lázár Vilmos utolsó szavai a következők: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek”. Aztán a német-magyar Aulich: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot”. Vécsey Károly: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt”. Végül Batthyány Alajos, aki elvágta nyakán az ereket – hogy ne tudják felakasztani –, majd a vérveszteség miatt térdelve fogadta a sortüzet: Éljen a haza! – kiáltotta. – Rajta vadászok!

Ezt a hírnevet és örökséget hagyták utódaikra a '48-asok.

Ezt a férfias helytállást, ezeket a gránitmondatokat, amelyek sohasem válnak a nemzeti depresszió szállóigéivé.

A reformkorban a szabadság és haza kérdése szakrálissá válik. Vallásos, ha úgy tetszik szent áhítattal közelednek a nemzet, a nyelv, a „magyarok” istene, mi több, az elérendő demokrácia, a kivívandó Respublika, illetve a nép felemelésének ügye felé. Hit és akarat, remény és kétség, tudás és elszántság együtt jellemzi a kort. Fölösleges idéznem Széchenyi, Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi idevágó sorait. Azt ellenben nehéz megmondani, hogy ebből, illetőleg az aradiak utolsó szavaiból a legfontosabb üzenetek eljutnak, posztmodern időnkben eljuthatnak-e hozzánk? Vagy valamiféle lelki sivatagból bámuljuk őket, mint a távoli, fenséges Himaláját, a csúcsok meghódítására képtelen síkvidéki népségként.

Az aradi vértanúk heroizmusa mára szinte irreálisnak tűnik. Leiningen-Westerburg jó eséllyel elmenekülhetne, ehelyett négy tölgyfa között kijelöli saját sírhelyét rokonai kertjében. Az oroszok többször tálcán kínálják fel a fogoly tábornokoknak a szökés lehetőségét. Mindhiába. Pedig tudják mi vár rájuk. Dessewffy Arisztid utolsó megszólalása összegzi a miért lényegét: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata”.

Holott lett volna más út. Sokan emigrálnak, mások tovább harcolnak. Világos után Gál Sándor ezredes csapataival beveszi magát a Szatmár vidéki mocsarakba. 1850 tavaszáig partizánháborút vív. Klapka sem teszi le a fegyvert feltétel nélkül. Komárom átadását a szabad elvonuláshoz köti. Október 3-án a díszbe öltözött helyőrség előtt ellovagol, a Klapka induló hangjaira. Egy osztrák altábornagy – dicsérve a magyar honvédek helytállását – megkérdi: ki akar rangja megtartásával átlépni a császári seregbe? Senki sem mozdul. A csendet követően egy idős altiszt szólal meg: Tábornok úr! Az osztrákokhoz nem lépünk át, de ha a hazának ismét szüksége lesz ránk, mindnyájunkra számot tarthat ön! (A mondatvégi „ön”, keserű és fölényes gúnyt rejt: ön, azaz önök, a császáriak ellen.)

A '48-as honvédek életrajza – legyenek főtisztek vagy közkatonák –, része a szakrális magyar történetnek. Az egyszerű nép haláluk pillanatában ráérzett erre a szentségre. Aradon a kivégzett tábornokok holttestét elrettentésül a bitófán hagyták. A dolog azonban fordítva sült el. A város összes templomának harangja megszólalt, a környékbeli falvak népe pedig zarándoklatban megindult a halott hazafiakhoz. A fáma szerint ezrek imádkoztak hangosan a holttestek előtt.

Nem lenne illendő hát, ha nem emelkedett hangon búcsúznánk a magyar mártíroktól. Mindnyájuktól, akik elmondhatták: ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája.

A „ki a magyar?” kérdésére tehát szabatos választ kaptunk. Az aradi vértanúk a sorsukkal feleltek: magyar az, aki vállalja – de nem csak addig, ameddig megéri.

Mórocz Zsolt
Forrás: mandiner.hu

 
ÜTKÖZŐ

Molnár Gyula: az MSZP él

Molnár Gyula: az MSZP él

Az MSZP él és folytatja azt a munkát, amelyet Botka László volt miniszterelnök-jelölt vezetésével megkezdett - jelentette ki az ellenz&e...

ÜTKÖZŐ

Szél: Az ellenzéki pártok egymással vannak elfoglalva

Szél: Az ellenzéki pártok egymással vannak elfoglalva

A Lehet Más a Politika (LMP) elkötelezett aziránt, hogy megállítsa a gyűlöletkeltést és kormányra kerülve visszaadja a politik&aacu...

ÜTKÖZŐ

Közösen készül a választásra az Együtt és a Párbeszéd

Közösen készül a választásra az Együtt és a Párbeszéd

Közösen készül a jövő évi parlamenti választásra az Együtt és a Párbeszéd, de ez egyelőre nem jelent közös list...

ÜTKÖZŐ

Győztes vesztesek Katalóniában?

Győztes vesztesek Katalóniában?

 

A spanyol alkotmány alapján a katalán népszavazás  jogszerűtlen  volt. Amennyiben a referendum az ország alkotmánya szerint zajlott ...

ÜTKÖZŐ

Katalánok lettünk

Katalánok lettünk

Rohamrendőrök embereket vernek, gumilövedékkel terrorizálnak. Időst, fiatalt, bárkit, aki szavazni akar. Nem Észak-Koreában, nem Kínában...

ÜTKÖZŐ

Szél: a Szél-kormányban nem lesznek "újracsomagolt" politikusok

Szél: a Szél-kormányban nem lesznek

Új irányra, új politikára és új vezetőkre van szüksége az országnak Szél Bernadett, az LMP társelnöke szerint, akit...

ÜTKÖZŐ

Önálló listát állít a 2018-as választásra a DK

Önálló listát állít a 2018-as választásra a DK

A Demokratikus Koalíció koordinált egyéni jelöltállítást javasol és önálló listát állít a 2018...

ÜTKÖZŐ

Ne rúgjak bele senki reménységébe

Ne rúgjak bele senki reménységébe

A panasz pótcselekvés. Az őszinte érdeklődés vagy őszinte érdektelenség leplezője. A komoly és mély beszélgetések ellehetetle...

ÜTKÖZŐ

Igazságszolgáltatás - felejtsük el

Igazságszolgáltatás - felejtsük el

Na mégis? Mi folyik itt? Számos esetben láttuk már, hogy a magyar bíróságok egymásnak homlok egyenest eltérő ítéleteke...

ÜTKÖZŐ

Lány a szomszédból...

Lány a szomszédból...

 

 

 

Kis feketében, délutáni kora estén. Mint egy modell. Ha most csöppentem volna ide a Holdról, akkor bármi másról besz...

ÜTKÖZŐ

Így működik Merkel doktor alvásklinikája

Így működik Merkel doktor alvásklinikája

 A közelgő német választásokról, Merkel titkáról, a posztdemokrácia bugyrairól, a német Európa törvénys...

ÜTKÖZŐ

Elgondolkodtató...

Elgondolkodtató...

Kíváncsi, hogy a muzulmán emberek miért küldik gyermekeiket ide élő bombaként, és miért kell hagyni, hogy muzulmánok j&oum...

Oldal 4 / 90

Megjelent az A Mi Otthonunk júliusi száma

cimlap 2018julius 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 348 vendég böngészi

bav logo kicsi banner