Augusztusban újabb illegális tarvágás történt Tiszaugnál védett, állami erdőterületen, melynek ismét egy közel 100 éves erdőrészlet esett áldozatul. A januári eset után a valódi felelősségre vonás elmaradt, és ez pár hónapon belül a második súlyos természetkárosítás a környéken. A WWF Magyarország szerint a jelenlegi szomorú példa is bizonyítja: amíg nem vizsgálják felül az árvízi védekezés és a nagyvízi mederkezelés módját, addig a jövőben is előfordulhatnak hasonló természetkárosítások.
2020 elején súlyos természetkárosítás történt Tiszaugnál, amire a WWF Magyarország hívta fel a figyelmet. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság „VTT Hullámtér rendezése a Közép-Tiszán” című projektjének kivitelezésekor egy olyan erdőrészletet vágtak tarra, melyet a beruházás környezetvédelmi engedélye szerint kifejezetten kímélni kellett volna. A favágók állami, védett, Natura2000 területen álló idős nyárfákat és egy Magyarországon mára rendkívül kis területre visszaszorult ártéri élőhelyet pusztítottak el. Az ügyben a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal az alvállalkozót 187.500 forint természetvédelmi bírság megfizetésére kötelezte, miközben egyetlen kivágott fekete nyár piaci értéke ennek a sokszorosa.
Augusztusban ismét dolgoztak a motorfűrészek: a Tiszaug 1/C4 erdőrészletben, megint olyan helyszínen történt fakitermelés, ahol a környezetvédelmi engedély szerint ez tilos volt. Nem csupán az idős fák, de védett növények és állatok sokasága pusztulhatott el. Ritka és szomorú látvány feldarabolva látni olyan idős faegyedeket, melyek kitűnő élőhelyet biztosítottak számos denevérnek és más odúlakó fajoknak, táplálkozóhelyet a fekete harkálynak és fakopáncsoknak. A WWF Magyarország szakértői a rönkök vágásfelületén számos rovarjáratot észleltek, köztük a védett diófacincér lárvájának elpusztult egyedét figyelték meg.
„Ártéri erdeink kiterjedése a folyószabályozások előtti korhoz képest egy százalékára csökkent. A most elpusztított erdőrészlet 80-90 éves fekete nyárfáival az ilyen élőhelyek között is ritkaságnak számított. Döbbenetes látványt nyújtanak az egymásra halmozott, esetenként egy méter átmérőjű, kivágott farönkök” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője. „Láthatóan sem a környezetvédelmi engedély előírásai, sem a minimális összegű bírság nem képes megakadályozni a természetkárosítást. Természeti kincseink elherdálása azonban olyan, mintha Munkácsy-képeket árusítanánk ki anyagárban, tüzelőnek” – érzékeltette Kajner Péter, a WWF Magyarország Tisza programjának szakértője.
Jól példázza a jelenlegi árvízvédelmi koncepció következetlenségét, hogy miközben Tiszaug környékén azért vágják ki az erdőket, hogy gyorsítsák az árvizek lefolyását, addig az Óbudai-(Hajógyári-)szigeten egy olyan árvízmentesítési fejlesztéshez kapcsolódóan terveznek fakivágásokat, majd helyükre töltésépítést, ami az árvízszinteket Budapestnél 7-10 cm-rel is megemelheti.
Vajon hány engedély nélküli tarvágásra van még szükség ahhoz, hogy felülvizsgálják a jelenlegi árvízi védekezés gyakorlati kivitelezésének kockázatait Magyarországon? Nem elég az árvízvédelmi koncepciót elméletben megtervezni, annak végrehajtása nem okozhat pótolhatatlan veszteségeket a természeti értékek és a társadalom számára.
A WWF Magyarország álláspontja szerint a hasonló esetek megelőzése érdekében olyan árvízi védekezésre van szükség, ami a vízparti élőhelyek megóvásával biztosít több teret a folyóknak a töltéseken belül és új, természetes élőhelyek kialakulását segíti a töltéseken kívül. „A természetközeli módszerekkel nem utolsó ártéri erdeinket sodornánk veszélybe, hanem új élőhelyeket hozhatnánk létre. Gazdálkodhatnánk végre a vízzel, ahelyett, hogy igyekszünk minél hamarabb kivezetni az országból, hiszen ennek kárát nemcsak a természet, de a kiszáradó mezőgazdasági területek is megszenvedik” – emelte ki Kajner Péter.
Forrás: WWF Magyarország