Close

Tölgyessy Péter: a kétharmados hatalom sodrásában az Orbán-kabinet

A hatalom többek közt a kötelező magánnyugdíjpénztárak államosításával végrehajtotta radikális adóátrendező elképzeléseit – mondta Tölgyessy Péter a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Most a gazdasági növekedés gyors nekilendülését reméli, de ideje nem sok lesz. Az egészségügy, az oktatás intézményei, az emberek tömegei idővel elvárják helyzetük érezhető javulását, de a rendkívüli intézkedések teremtette források két-három esztendő után jobbára kimerülnek. Orbán Viktornak rendszere biztos megalapozásához legalább négy-öt százalékos növekedésre van szüksége. Nincs számára visszaút: megkezdett művét átütő sikerre viszi, vagy elbukik. A kormány által javasolt új feltételek között alig lesz valaki, aki érdekelt marad magánnyugdíj-pénztári tagsága megtartásában. Az Orbán-kabinet döntésével tartalmilag lényegében államosítja a kötelező nyugdíjpénztárakat. 12 esztendő nyugdíj-megtakarítása kerülhet ezzel át az államháztartásba. Az összesen 2840 milliárd forint fele magyar állampapírban fekszik, ennek megsemmisítése nyomban csökkentené az államadósságot. Ám a kormány 2011-ben legalább 540 milliárd forintot folyó kiadásokra költ el a nyugdíj-megtakarításokból, és jó eséllyel így lesz majd valamilyen mértékig a következő években is.
A vágyott növekedés fedezete

1997-ben alighanem téves döntés volt a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer bevezetése: általa megugrott a költségvetés hiánya és adóssága. Nélküle már 2008-tól három százaléknál kisebb lett volna az államháztartás deficitje. Szabályozási hibák is rontottak a nyugdíjreform teljesítményén. Jobban járt volna az ország, ha az állami nyugdíjon belül valósult volna meg az egyéni számlák svéd típusú rendszere. Csakhogy most a nyugdíjpénztárak felszámolásának is meglesz a maga nem csekély költsége. A most felélt megtakarítások már középtávon is hiányozni fognak. A személyes nyugdíj-megtakarítások a jövőben ténylegesen nem lesznek örökölhetőek.

A következő negyven évben számottevően romlik hazánkban az idősek és az aktív korúak aránya. Ám ehhez a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjárulék emelésével, az ellátás mindenkori gazdasági teljesítményhez kötésével a felosztó-kirovó rendszerben is alkalmazkodni lehet. A csökkenő népességű és rohamosan öregedő társadalomban a tőkefedezeti rendszerben sem lenne egyszerű megőrizni a nyugdíjak értékét, ugyanis, ha a nyugdíj-megtakarításokat gyorsuló tempóban vonják ki a tőkepiacokról, az is gazdasági bajokkal, a nyugdíjak fedezetének értékvesztésével járhat. De a kormány most nem a nyugdíjasokat akarja megvédeni, hanem adócsökkentési terveihez keres közvetlenül minél kevésbé fájdalmasan elérhető fedezetet. A miniszterelnök komoly növekedési többletet remél a vállalkozások, az adófizető gyerekesek és főleg a legjobban keresők közterheinek radikális visszavágásától. Ám intézkedéseivel az ország megtakarításait éli fel kétséges növekedési reményekért. Az adóátrendezés megvalósított rendszere éppen a legproblematikusabb ponton, a rosszul kereső alacsony képzettségűek esetében nem tartalmaz valóságos foglalkoztatás-ösztönzést.

Az állami újraelosztás féltve őrzött titka

Aki a kormány irányvételének kockázataira felhívja a figyelmet, az nem sok jóra számíthat: a legfrissebb hírek szerint a kormánytöbbség máris megvonja a Költségvetési Tanács teljes költségvetését. Az Alkotmánybíróság törvénymegsemmisítő hatásköreivel szemben a Költségvetési Tanács csak a szó erejével érvelhet a megfontoltabb költségvetési politika mellett. Magyarország évszázados hagyománya az örökös állami túlköltekezés. Módfelett alacsony a magyarok adótudatossága. Minden intézmény, amely érthetőbbé teszi az emberek számára az állam pénzügyeit, amely megvilágítja, hogy az összes állami kifizetés mögött ténylegesen valakiknek az adója áll, enyhítheti a „húzd meg – ereszd meg” gazdaságpolitikák bántóan kártékony hazai ciklusait. Ám a paternalista hatalom lényegéből fakadóan meg akarja őrizni az állami újraelosztás titkát: a közhatalom jóindulatának kívánja továbbra is tulajdonítani az állam összes juttatását.

Személyre szóló „igazság”, kiszámíthatóságát vesztő jogrendszer

A kormányfő és a kormánytöbbség egyébként is töretlen lendülettel halad új rendszere felé. Törvényalkotásán mindjobban látszik, hogy a jogállamban csalódott emberek keleties vágyainak megfelelően a konkrét ügyekben személyre szólóan érvényesülő „igazságot” akar. Csakhogy erre a kívánságra egyszerűen lehetetlen mindenkit egyformán mérő normarendszert felépíteni. A kormánytöbbség mindjobban egyénre és vállalatra szólóan alkotja meg adó- és egyéb törvényeit. A tényleges igazság elérésének igénye azonban szükségképpen kiszámíthatatlanná és eszközjellegűvé teszi a jogrendszert. Ez minden korábbinál inkább a különböző részérdekek szolgálatába állíthatja a közhatalmat. Egyes külföldi példák alapján az Alkotmánybíróság elvileg az alkotmány egészének logikáját követve átléphetne hatáskörének újabb korlátozásain. Ám ez végletes konfliktushoz vezetne a küldetésében bízó kétharmados többséggel. A miniszterelnök változatlanul döntően nem az intézmények rendjére, hanem a személyes lojalitásra alapozza politikáját. Meggyőződése, hogy elég, ha az emberek őt magát szeretik. A kulcspozíciókba, így most az Legfőbb Ügyészség élére, nem általánosan elfogadott, a Fidesz támogatottságát erősítő tekintélyeket keres, hanem a személyéhez bizonyítottan hűséges vezetőket állít.

Hírműsorok hírverseny nélkül

A héten a Fidesz képviselői benyújtották a médiaszabályozás 133 oldalas törvényjavaslatát. Az új rendezés a már felállított médiahatóság felügyelete alá vonná nem csupán az elektronikus sajtót, hanem a nyugati világban teljesen szokatlanul a nyomtatott és internetes újságírást is. A határozatlan fogalmakkal meghatározott jogsértések esetén országos napilapra, internetes honlapra 25 millió forintos bírság lesz eztán kiszabható. Vezető tisztségviselő személyében is megbírságolhatóvá válik. Ismételt súlyos jogsértés esetén pedig a médiaszolgáltatásra szóló jog visszavonható. A törvényjavaslat egyesítené a közszolgálati intézmények vagyonát, az MTI bázisán vonná össze a közszolgálati hírszolgálatot, és ugyanitt egységes internetes hírportált alapítana. Az MTI hagyományos hírügynökségi feladataival azonban bajosan köthető össze a hírverseny kikapcsolásával történő hírműsor-készítés. A két világháború között az MTI-t felépítő, a Magyar Királyi Rádiót megalapító vitéz Kozma Miklós még egészen más filozófiát vallott: szerinte a hírügynökségnek bárki által átvehető, tökéletesen megbízható, szárazon tényszerű hírszolgáltatást szükséges adnia, a rádiónak meg tőle elválasztva, a budapesti liberális sajtónál jobb, minőségi műsorok sorával kell meghódítania a hallgatóit. A mai médiabőségben a közönsége igényeivel ütköző sajtó pillanatok alatt elveszítheti korábbi publikumát. Az elkötelezett kormánypárti választók kiszolgálására a Fidesz közelében immáron terjedelmes médiabirodalom működik. A jobboldallal kritikusabb állampolgárokat elérő és a mértékadó sajtó az, ami valójában a kormánytöbbségnek hiányzik.

A kétharmad csapdája

A közvélemény-kutatások adatai szerint az Alkotmánybíróság hatáskörének megkurtítása és a nyugdíjpénztárak államosítása nem bírja a választók többségének támogatását. Egyébként a Fidesz megítélése alig romlott vagy változatlan, az ellenzék ereje stagnál, a Jobbiké inkább esik. A szélesebb közvélemény még alig érzékeli az új kurzus roppant kockázatait. Mégis újabban számos jobboldali véleményformáló adott hangot a kormány lépéseivel kapcsolatos kétségeinek. Néhány elemző hirtelen általános csalódásáról beszél. A kormány döntéseinek külföldi visszhangja egyre elutasítóbb, és aggályait fejezte ki az unió biztosának szóvivője is.

Egyre biztosabban megmutatkozik a kétharmados többség csapdájának előre tudható létezése. Orbán Viktor a baloldal rettenetes kudarca elleni tiltakozásul kapta kétharmados felhatalmazását. Az ország boldogan elhitte, hogy a váltig megszorításokkal élő reformközgazdász kurzus eldobásával áldozathozatal nélkül lehetséges a radikális adócsökkentés és a sokkal gyorsabb növekedés, a lejáratódott hazai létező jogállam leváltásával megvalósítható az igazságosabb társadalom. A Fidesz először az örökül kapott csontvázakra hivatkozva remélt gazdasági mozgásteret nyitni magának. Ám kísérlete látványos fiaskója után a kétharmados többség nem tarthatta fel a kezét, és nem hivatkozhatott a körülmények hatalmára, hanem mennie kellett előre. Rögtönözve kitalálta a különadók rendszerét és a nyugdíjpénztárak államosítását. Eltörölte az intézkedései fölötti alkotmányos kontroll lehetőségét, mindjobban eszközszerű és személyre szóló a törvényalkotása. Módszeresen irányítása alá veszi az alkotmányosan önálló hatalmi ágakat. Ahová csak nyúl, központosít. Szűkös forrásait a magyar kis- és középvállalkozásokra, a hozzá közel álló nagyvállalatokra, valamint a jól kereső, sokgyerekes új feltörekvők támogatására koncentrálva végrehajtotta radikális adóátrendező elképzeléseit. Most reméli a gazdasági növekedés gyors nekilendülését. Ám ideje nem sok lesz.

Átütő sikerre kell jutnia, vagy elbukik

Annyi esztendő megszorítása után az egészségügy és az oktatás intézményei, az emberek tömegei idővel elvárják helyzetük érezhető javulását. A rendkívüli intézkedések teremtette források két-három esztendő után jobbára kimerülnek. A növekedés sikerének igazolása nélkül a külföldi befektetők messze elkerülhetik az országot. A szocialista ellenzék máris kezdi rendezni sorait, és reményei szerint keményen fel kívánja venni a kesztyűt. Ahogy az ellenzék talpra áll, minden korábbinál zajosabb és kíméletlenebb időszak jöhet a hazai politikában. Az orbáni kísérlet akár katasztrófába is torkollhat. A próbálkozás erejét a magyar társadalom fájdalommentes felemelkedésbe vetett vágya és általános orientációvesztése adja. Orbán Viktornak rendszere biztos megalapozásához legalább négy-öt százalékos növekedésre van szüksége. Nincs számára visszaút, megkezdett művét átütő sikerre kell vinnie, vagy elbukik. A kétharmad hatalma vagy átka irgalmatlanul hajtja előre.
MR1-Kossuth

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top