Az alábbi idézetek MINDEGYIKE Orbán Viktor szájából hangzott el 1991-1994 között.
,,… tapasztalhatjuk, hogy könnyedén lekommunistázzák azokat az ellenfeleiket, akik magukra haragítják őket. Más esetekben viszont, ha valaki magas beosztású és szükségük van rá, azt már nem kommunistázzák le, hanem egyszerűen jó magyar embernek tekintik, aki bár kommunista párttag volt, mert vezető beosztást viselt, de nem olyan volt, mint a többi kommunista. Ez az, amikor csak a másik kommunistája büdös, az enyém sosem. Mindig csak azokkal a kommunistákkal van baj, akik a másik oldalon ülnek, de akik itt ülnek az én oldalamon, azok nem olyanok. Ez a logika működik, és ez nagyon zavaró. Ha valaki így gondolkodik, nem is próbálkozhat azzal, hogy világos elvek mentén hoz majd ebben a kérdésben intézkedéseket.”
,,Ismerjük továbbá a miniszterelnök beszédeinek azon kedvenc fordulatát, amely arról szól – és amellyel mélyen egyetértünk -, hogy nem lenne helyes, ha megismétlődne a magyar történelemben az, ami már nemegyszer megesett: az egy helyre tartozó demokrata politikusok a börtönben jönnek rá arra, hogy valójában egymásnak nem ellenségei. Úgy gondoljuk, először lett volna szükség arra, hogy most ezeknek a szavaknak a szellemében egy apró gesztust tegyenek azok, akiket éltettek egyébként a tömegek -, de úgy látjuk, hogy nem sikerült lefordítani ezeket a szavakat cselekvéssé. Sajnáljuk; talán legközelebb. Végezetül pedig – felülemelkedve a történteken és a mostani vitán – el kell mondanunk önöknek, hogy megítélésünk szerint az ország fél. Az egzisztenciális félelem mellé fizikai félelem is társul. Nem önmagában néhány száz skinheadtől fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a Kormány gyanúba hozható, és összjátékkal vádolható meg: a szélsőjobboldali erőszakos csoportokkal való együttműködés vádjával. A történtek – ha akarják önök, uraim, ha nem – ezt a gyanút – ismétlem még egyszer: ezt a gyanút erősítik. Ezért a magunk részéről felszólítjuk a Kormányt, hogy pártjai, miniszteriális szervei szakítsanak meg minden kapcsolatot a szélsőjobbos csoportokkal, és a lehető legkeményebben lépjenek fel a polgárok nyugalmát fenyegető csoportokkal szemben.”
,,… Szükségesnek tartom megjegyezni – szintén csak egy mondat erejéig -, hogy meglepő, szelektív jogtörténeti gondolkodásról tesz tanúbizonyságot nap mint nap a kormánykoalíció, amikor egyes jogszabályokat az „átkos múlt” örökségének tekint, más jogszabályokat pedig, amelyek számára kedvező hatalmi pozíciókat biztosítanak – egyébként azonos módon a korábbi, állampárti időkkel -, fenntart magának, és él az általuk kínált lehetőséggel. Megítélésem szerint itt az ideje, hogy a kormánytöbbség hozzászokjon: bár a Parlamentben többsége van, az alkotmányos rendből következően politikai akaratának komoly korlátai vannak, hatalma nem korlátlan, más intézmények ezt korlátozzák – ilyen például a köztársasági elnök, hogy csak egy példát említsek. Végezetül pedig szükségesnek látom megjegyezni: megítélésünk szerint helyes lenne, ha Magyarország miniszterelnöke, független intézmények vezetőinek alkalmassága helyett saját miniszterei alkalmasságát firtatná. Úgy találjuk, hogy ott sokkal több szóra érdemes dolgot és kutakodnivalót találna – ha bennünket megkérdez.”
,,…Nem csupán arról van szó, hogy ilyen formában a kormánytöbbség, megítélésem szerint az Alkotmány szellemével ellentétes módon – kihasználva a többségét – pártnyilatkozatát országgyűlési szintre emeli, hanem arról is szó van, hogy olyan tekintetben teremt veszélyes helyzetet, hogy innentől kezdve nincs megállás! Önöknek, tisztelt kormánypárti képviselő urak, holnaptól joguk lesz arra is, ha ezt megtesszük, hogy kiadjanak ellenzéket elítélő nyilatkozatot, mondván, hogy nemzetrontó politikát folytatnak és ezt a pártpolitikai megítélésüket minden gond nélkül ezek után parlamenti szintre emelhetik! Nagyon-nagyon veszélyes precedens lenne ez! Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen és szögesen szemben áll az Alkotmány szellemével, ezért én arra kérem, hogy vonja vissza indítványát, várjuk meg az Alkotmánybíróság döntését, és ne teremtsünk alkotmányellenes precedenst, eljárásjogi kivételeket itt a Házban! Nincs szükség erre az eljárásra, meg kell várnunk az Alkotmánybíróság állásfoglalását.”
,,Most Önök nem tesznek mást, mint hogy feles törvény formájában, leszakítva az Alkotmány testérõl, külön szabályozással el akarják ezt fogadtatni. Ezt kérem nem illik. A jogalkotásban ilyet nem szokás tenni. A mi megítélésünk szerint ez nem jelent kevesebbet, mint hogy Önök elveszik az életét, elveszik a lényegét a kétharmados szabálynak. Hol van a határ, ha Önök ezt fogják tenni? Elõfordulhat majd az, hogy kimondja az Alkotmány, miszerint a bíróságokról szóló törvény kétharmados törvény, majd ha Önök valamit nem tudtak elfogadtatni kétharmados aránnyal, akkor beterjesztenek egy külön törvényt, mondjuk a bírók jogállásáról. Ha Önök ezt a jogalkotási technikát folytatják, akkor a mi megítélésünk szerint egyszerûen kiszámíthatatlanná válik a Parlament törvénykezése. Azért van a jelenlegi magyar Alkotmányban valamifajta hierarchia megállapítva az elfogadás szempontjából a különbözõ jogszabályok között, úgy mint az Alkotmány, amelyhez az összes képviselõk kétharmada szükséges, az alkotmányerejû törvények, amelyhez a jelenlévõk kétharmada szükséges, és az egyszerû feles törvények azért vannak megállapítva, mert mindegyik más súlyt ad az adott elfogadás alá rendelt kérdésnek. Más politikai súlyt, más jogalkotási súlyt. Amit Önök csinálnak, az nem kevesebb, mint ezeknek a szabályozási szinteknek az összekeverése az Önök mindennapi gyakorlati politikai érdekei szerint. Így látjuk mi azt az eljárást, amit Önök választottak. És úgy gondoljuk, nem kevesebbet tesznek ezzel, minthogy destabilizálják a magyar jogrendszert.”
,,Megítélésünk szerint a demokrácia lényege eljárási szabályok fontossága, valamint intézmények pontos mûködtetése. Semmifajta olyan erõfeszítés, amely arra irányul, hogy személycseréket eszközöljünk, nem pótolhatja az intézmények normális, kiegyensúlyozott mûködését. Minden ebbe az irányba tett erõfeszítéssel szemben fogunk fellépni. E helyett mindenkit arra hívunk föl, hogy a fönnálló alkotmányos intézményeket próbálják meg megerõsíteni, ebbe az irányba próbáljanak dolgozni. Másodsorban azt kell megjegyeznünk, hogy a magunk részérõl nem fogadjuk el azt a szemléletet, ami szintén az inkriminált írásból származik, miszerint a többség, a parlamenti többség joga túlterjeszkedni a végrehajtó hatalom gyakorlásán, valamint a parlamenti többségnek a birtoklásán. Nem terjeszkedik túl ezen, nincsen semmi joga a kormányzópártoknak sem az igazságszolgáltatással, sem a médiumokkal, a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatosan. Úgy gondoljuk, ha az állam túl akar terjeszkedni a szokásos feladatán, ha a kormányzópártok, a kormányzó többség túl akar terjeszkedni szokásos feladatán, akkor óhatatlanul át kell hogy lépje, és át is fogja lépni az alkotmányosság kereteit, és ez az, amit nem szabad megengedni……….. a jog az a politikának a szolgálóleánya. Úgy gondoljuk, nem lehet évezredek alatt kimunkált stabil jogelveket rövid távú politikai célokhoz hozzáigazítani. Úgy gondoljuk, hogy a jogegyenlõséget, a jogegyenlõség elvét, a visszamenõleges hatály tilalmának elvét nem szabad átlépni. Úgy gondoljuk, nem tagadhatjuk meg azt az elvet, miszerint ebben az országban mindenki azt tehet, amit a törvény nem tilt, és nem von meg tõle…… Meggyõzõdésünk ugyanis az, hogy az állam arra nagyon alkalmas, hogy szétverje a polgári élet kereteit, arra azonban már sokkal kevésbé alkalmas, hogy õ és kizárólag õ építse fel az új kereteket.”