Endrésik Zsolt: Milyen jövő elé néznek a magyar apró- és kisfalvak? Megindul végre a vidékmentés?
Endrésik Zsolt interpellációjában az apró- és kisfalvak katasztrofális helyzetére hívta fel a figyelmet és felszólította a kormányt a vidékmentés haladéktalan elindítására.
A magyar településföldrajzban az 500 fő alatti településeket apró az 500-1000 főig lakottakat kisfalvaknak nevezzük. Hazánk településszerkezetében főként két nagy térségben, a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon találhatóak meg nagy számban. Jómagam is egy alig több mint 800 fős kisfaluból Sajóvelezdről érkeztem. Benne élek, átérzem sorstársaim problémáit.
A Rákosi korszakban és a Kádár rendszer egy részében történt meg az „első falurombolási hullám”. A körzetesítés,a centralizáció,az ipar vonzó hatása érzékenyen érintette a helyi közösségeket és megindította az elvándorlást ezáltal az elöregedést ezeken a településeken.
A rendszerváltás után jó irányba tartó folyamatok kezdődtek: kiépültek az ivóvíz,telefon,gázvezeték,és sok helyen a szennyvíz hálózatok,újra kinyitottak a kis falusi iskolák,önkormányzatok alakultak,vállalkozások indultak. Felcsillant a remény,hogy a magyar vidék megint élni fog régi fényében és népességmegtartó képessége erősödni fog.
Mi történt az utóbbi néhány évben, főleg 2006 után? Kijelenthetjük,hogy megalapozták a „második falurombolási hullámot”. Szinte az élet minden területén megnyilvánuló folyamatok teszik tönkre a magyarság törzsökét. Radikálisan leépített,romló tömegközlekedés (vasúti szárnyvonalak bezárása,buszjáratok ritkítása). A munkahelyhez jutás lehetősége szinte egyenlő a nullával (25%-os munkanélküliség). Tönkretett mezőgazdasági kistermelők. A megélhetési lehetőségek folyamatos szűkülése (vállalkozások csődbe jutása). Romló közbiztonság (a magántulajdon és a személyek ellen elkövetett cselekmények). Megállíthatatlannak tűnő elöregedés,népességszám csökkenés. A még meglévő intézményhálózat fenntartása miatt önhiki-be került önkormányzatok. Bezárnak az iskolák,boltok,posták,egészségügyi intézmények,sőt kocsmák is. Mindezt a racionalizálás és reformok köntösébe öltöztetve nyelette le előző kormányunk.
Abszurd a helyzet: gondozott,virágos,javuló infrastruktúrájú környezetben,de beszűkülő megélhetési lehetőségek között,kilátástalanságban léteznek e falvak lakói. Leírva,elfelejtve,a fölöslegesség érzésével,szinte depressziósan várják a csodát. A fiatalok nagyvárosokba vagy külföldre menekülnek a jobb élet reményében. Akik váltani szeretnének a házaikat nem tudják eladni,mivel nincs értékük,így költözés sincs. Hiába az elhivatott polgármesterek igyekezete, a falvak többsége nem tud fejlődni,sőt megmaradni is alig.
A lakosság 35 %-a él községekben, a falvak 60 %-a 1000 fő alatti,nem szabad elfeledkezni az itt élőkről,tenni kell értük. A nemzeti együttműködés rendszerébe hogyan tudják beilleszteni ezeket az elmaradott térségeket,hogyan tudnak javítani a lakosok mentális-,anyagi-,munkaügyi-,közbiztonsági helyzetén,hogyan képzelik el a vidékfejlesztést ?
jobbik