Close

Mi fán terem a magyar nyelv?

A külföldiek számára oly nehezen megtanulható, hangzásában és nyelvtanában is egyedülálló magyar nyelv megannyi titkot rejt magában. Éppen ezért számos hazai és külföldi szakirodalom tért ki már arra, hogy melyik nyelvcsaládhoz tartozhat, minek köszönheti egyedülálló voltát.
A legújabb kori kutatások nem csak arra hívják fel a figyelmet, mitől válik különlegessé ez a nyelv, hanem arra is, hogy a magyar tisztán megőriz, konzervál olyan jellegzetességeket, olyan lenyomatokat, ami valaha közös volt és ősi, és amelyről hivatalos körökben még beszélni sem szabad, hiszen a politikai-gazdasági okokból divatossá tett elméleteket alapjában megrengetné.
Minden nyelv magában hordozza anyanépének mentalitását, ám mégis minden nyelvi szépség visszavezethető valamire, amit nosztratikus nyelvnek, másnéven ősnyelvnek nevezünk.
A nostra-szó pedig arra utal: valami, ami közös. Valami, ami a miénk.
Magányosan a nyelvek tengerében
Nyelvünk ragozó-ragasztó (idegen szóval agglutináló) nyelvek közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy a képzők, jelek, ragok nem vonódnak össze egyetlen szótaggá, mint a flektáló (hajlító) nyelveknél, hanem a szó mögé kerülnek, mint a sumir, kaukázusi, török nyelvtanban. Érdekesség, hogy Európában flektáló (hajlító) nyelvek uralkodnak. Ezekben a nyelvekben a mondatbeli viszonyt elöljárókkal fejezik ki, és a ragozás miatt megváltozik az alapszó hangzója. Ilyen például az indoeurópai és a sémi nyelv.
Képzeljük hát csak el: Európa közepén áll tehát egymagában egy ragasztó nyelv, amely vérremenő vitákat vált ki. Ahogyan a neves nyelvész, John Bowring is írja:
„A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.” (John Bowring, 1830, Poetry of the Magyar, Preface, vi – Dr Végvári József fordítása).
„KÖR”
A nyelv építőkövei: szóbokrok, szógyökök
Az 1862-1874 között megjelent keletkezett „A magyar nyelv szótára” címet viselő Czuczor-Fogarasi szótár óta nemigen íródnak olyan etimológiai szótárak, amelyek reálisan mutatnák be a magyar szavak eredetét. Más politikai helyzetben születtek ezek az eredmények. Csak később születtek a magyar szavakat finnugornak, szlávnak vagy bizonytalan eredetűnek nevező szócikkek; sokat mond, hogy belső keletkezésű dokumentált szavaink érdekes módon elenyésznek mai etimológiai szótáraink lapjain.
A szógyökök és szóbokrok tudatossá tételével azonban újra megtanulhatnánk logikusan gondolkodni a nyelvekről.
Mi az a gyök?
A gyök a nyelv alapegysége. A magyar nyelvben ezek a gyökök rokoníthatóak más hasonló alakú és jelentésű szavakkal, és ezáltal szóbokorrendszert alkotnak. Tulajdonképpen ezek a mondandó csírái, általában két mássalhangzóból állnak. Azt is mondhatnánk, hogy magvai a szavaknak.
Nézzünk egy reprezentatív példát!
K-R mint gyök. Jelentése: minden, ami körrel, körmozgással kapcsolatos.
Alkothatja a következő szavakat: kerítés, kör, kert, kar, karima, köröm, körte, körönd, korong, korsó, korona stb.
G-R: Mivel a G a K zöngétlen párja, gyakorlatilag ugyanazt a gyököt alkotja meg, ugyanazt a jelentést hordozza: girbe-gurba, gerenda, gerinc, görbe, gurul, gördül, gerezd, görcs stb.
Meglepő, hogy ha a nyelvekre gondolunk, hasonló jelentéskörökkel találkozunk.
Az angolban:
garden – kert circle – kör.
A latinban ezen analógia alapján:
Carica – karika, cirtus – kerek, curtus – körülmetélt, currit – keresztül, corona – korona.
A németben: creis – kör
A görögben: khorosz – tánctér (kör), khirkosz – karika, khora – város.
Az oroszban: kruzsok – kör
A szerbhorvátban: krug – kör, kolo – kerék (az l-et és az r-et ugyanott képezzük a szánkban), krivo – korbe
Az olaszban: curva – kanyar
A mongolban: kúria – gyűrű
Zárszó
Izgalmasabbnál izgalmasabb témák ízelítőjének szántuk ezt az ismertetőt. Reméljük, a témában élenjáró nyelvészek műveit nemsokára angolul is megismerheti az olvasó.
Antal Zsuzsanna
A cikkhez segítséget nyújtott: Bunyevácz Zsuzsa: A Szent Grál üzenete, V. fejezet. Alexandra kiadó, Budapest, 2007. 53-67.o
Bővebben: Varga Csaba: A magyar szókincs titka. Fríg kiadó, Budapest, 2005.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top