Kocsis Boglárka még csak 27 esztendős, mégis vissza kellett vonulnia az aktív sportolástól. Az MKB-Euroleasing Sopron kosárlabdázójának nem maradt más választása, híg vére miatt a nyílt sérülések és ütközések súlyos egészségügyi kockázatot jelentenének. A „halálos ítélet”: az irányító végleg búcsút inthet szeretett sportágának. Kocsissal ellentétben, akadt olyan magyar sportoló, aki hirtelen lett rosszul, s akadt olyan is, aki tisztában volt azzal, hogy a további élsporttal, az életét kockáztatja. Számukra az ítélet valóban halállal végződött…
A profi sportolóknál gyakran megesik, hogy a sorozatos terhelés miatt, szervezetük sztrájkolni kezd. Hogy mit értünk ezalatt? Azt, hogy bizonyos sportágakban erőn felül kell teljesítenie egy sportolónak ahhoz, hogy a világ élvonalába tartozhasson. Ilyen például a vízilabda, kajak-kenu, de mint minden ez is relatív és emberfüggő. Sajnos a csapatsportágak világából is rengeteg szomorú példát említhetnénk. Fehér Miklós a portugál Benfica futballistája mérkőzés közben lett rosszul, egyik percről a másikra. Eszméletvesztése előtt egy perccel kapott sárgalapos figyelmeztetést, ezért egészen közelről mutatta őt a kamera. Fáradságnak, rosszullétnek még a nyoma sem látszódott az arcán. Aztán a szabadrúgás elvégzése után hirtelen földre rogyott, s hiába jött gyorsan a segítség, az életét már nem tudták megmenteni. Fehér Miklós 24 éves volt…
Apropó gyors segítség! Sajnos arra is akad példa, hogy talán megmenthették volna egy sportoló életét, ha a segítség időben jön, és nem fél órával később. 2008-ban minden magyar sportkedvelőt és „civil” embert megrázott Kolonics György halála. A kétszeres olimpiai bajnok kenus legenda, edzés közben lett rosszul, ezért szólt edzőjének Ludasi Róbertnek, hogy vigye őt ki a motorcsónakján. De mire beült volna a csónakba, már elvesztette az eszméletét és örök társa Kozmann György, s edzője hiába élesztették újra, az életét nem tudták megmenteni. A mentők 37 perccel a bejelentés után érkeztek a helyszínre. Kolóval kapcsolatban csak annyit, hogy hipohonder hírében állt, ezt ő is tudta, s nem is tagadta. A legkisebb megfázással is orvoshoz ment és az összes gyógyszert bevizsgáltatta amit felírtak neki. Korszerűen élt és táplálkozott, egyszóval odafigyelt magára. A szörnyű tragédia előtt egy héttel terheléses vizsgálaton vett részt, ahol az égvilágon semmilyen rendellenességet nem mutattak ki. Zárójelentésére azt írták, hogy makkegészséges. Koló egy héttel később mégis meghalt. Magyarország emblematikus sportolója és példaképe, mindössze 35 évet élt…
Olyan név is feltűnik elhunyt sportolóink listáján, aki a napokban visszavonuló Kocsis Boglárkához hasonlóan tisztában volt vele, hogy a további megerőltető élsport akár az életébe is kerülhet. Ocskay Gábor a magyar jégkorongsport egyik legnagyobb alakja, jól tudta hogy mi vár rá, ha folytatja a pályafutását. Csak nem gondolta komolyan, hogy a további öt hokiban eltöltött év egyenlő a biztos halállal. Saját maga halálos ítéletét sohasem írta volna alá, hisz központi figura volt, mindenkivel viccelődött, s ott segített ahol csak tudott. Az Alba Volán örökös tagjának 2004-ben szívizom betegséget diagnosztizáltak az orvosok, azonban a székesfehérvári kedvenc egy hónapos pihenő után ismét visszatért a jégkorongpályára. Betegségét természetesen eltitkolta, így az egyszerű „halandó” észre sem vette, hogy Csicsóval valami gond lehet. Ő maga is úgy érezte, hogy minden rendben, hisz a meccseken küzdött, hajtott, az Alba Volán és
a magyar válogatott legjobbja volt. Vezérletével nemzeti együttesünk kiharcolta az A csoportos világbajnoki részvételt, csaknem hetven esztendő után. Élete legnagyobb álma azonban csak félig valósulhatott meg. A 2009-es jégkorong világbajnokság előtt egy hónappal, Ocskay G
ábor heveny szívelégtelenségben, pihenés közben! elhunyt. Csicsó 33 évesen költözött el a földi világból…
Valami véget ért, hogy egy új kezdődjön el. Kocsis Boglárka minden bizonnyal jól döntött, amikor hallgatott orvosai tanácsára. A BSE-ben is megforduló irányító szíve biztosan megszakad, hisz a magyar kosárlabda válogatottban is oszlopos taggá vált, s most búcsút kell intsen álmainak. De az aktív sportolói karrier befejeztével, talán lehetősége nyílik arra, hogy edzősködjön, hisz tapasztalatával nagy segítségére lehet a jövő kosaras nemzedékének. Minden bizonnyal Kolonics Gyuriék is az életet választották volna, ha az orvosok kerek perec eltiltják a versenysporttól. De mint tudjuk, nem így történt. Azóta ezek a szörnyű tragédiák, bejárták az egész magyar sporttársadalmat. A legendás versenyzők is azt szeretnék, ha tanulnák az esetükből, s mai versenyzőink még körültekintőbbek és elővigyázatosak lennének. Felesleges kockáztatni az egészségüket, hisz a profi sportnak egyszer úgyis vége szakad. Az emberélet pedig nem mérhető aranyéremben. A Sopron kosarasának ezek a gondolatok lebeghettek a szeme előtt, mikor az életet választotta…