Az LMP frakcióvezetője keresetének részben helyt adva a Fővárosi Bíróság kedden a június 25-én, a kormány képviselője által aláírt egyes kétoldalú – magyar-kínai – megállapodások közlésére kötelezte a kabinetet és a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot első fokon.
Schiffer András közérdekű adatok kiadására hivatkozva indított pert a Magyar Köztársaság kormánya elsőrendű, valamint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium másodrendű alperesek ellen. A felperes arra kérte a bíróságot, kötelezze az alpereseket arra, hogy közérdekű adatokként adja át a június 25-én, a kormány képviselője által aláírt magyar-kínai megállapodások szövegét.
A kereset szerint a felperes korábban arra kérte a miniszterelnököt, hogy teljes terjedelemben adja ki a tizenkét kétoldalú megállapodást. A nemzeti fejlesztési miniszter válaszában közölte, hogy a kért megállapodások közül hat nem áll az alperesek rendelkezésére, míg a másik hat államközi megállapodás esetében “betekintési” lehetőséget biztosított. A felperes keresete így a kormány képviselői által aláírt dokumentumokra vonatkozott.
Schiffer András szerint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény (Avtv.) nem ismeri a betekintés jogintézményét. Ugyanez a törvény ugyanakkor lehetőséget ad az alpereseknek arra, hogy – törvényes keretek között, ha annak feltételei fennállnak – korlátozzák a közérdekű adatok nyilvánosságát. Jelen esetben azonban az alperesek nem éltek ezzel az eszközzel, így nincs jogalapjuk arra, hogy megtagadják az adatközlést.
Az alperesek ellenkérelmet terjesztettek elő, ebben kérték Schiffer András keresetének elutasítását. Szerintük a képviselő augusztus 19-én megtekinthette a megállapodásokat, amellyel teljesítették a kérést.
A tárgyaláson az alpereseket képviselő Máté Edit jogtanácsos zárt tárgyalás elrendelését kérte, amelyet Pataki Árpád bíró elutasított. Szerinte a tárgyalás jelenlegi szakaszában nem merült fel olyan adat, amely a nyilvánosság kizárását indokolná.
Ezt követően Schiffer András előadta: az Avtv. nem ismeri azt a fogalmat, hogy betekintés, az nem minősül rendelkezésre bocsátásnak. Rendelkezni akkor rendelkezhetett volna az adatokkal, ha azokról másolatot készíthetett volna, elvihette, illetve dönthetett volna arról, hogy nyilvánosságra hozza-e azokat, ez pedig nem történhetett meg, mivel egy a nemzeti fejlesztési miniszter aláírásával ellátott levél szerint másolatot nem lehetett készíteni.
A “betekintés” után ugyan négy megállapodást közzétettek az interneten, de csak a kereset benyújtását követően. Mint mondta: ő nem azt kérte, hogy az interneten tegyék közzé ezeket, hanem azt, hogy bocsássák a rendelkezésére. A másik két megállapodás esetén – amelyeket azért nem tettek az interneten nyilvánossá, mert az az alperesek szerint döntés-előkészítő iratoknak számítottak és közzétételük nemzetgazdasági érdeksérelmet jelentene – arra hivatkozott: nem a közigazgatási szerven belüli döntés-előkészítésről van szó, hanem két ország közötti megállapodásról, ezért ezek rendelkezésre bocsátását nem lehet megtagadni. Bár nem képezi a kereset tárgyát, a további hat megállapodás esetén életszerűtlennek tartja – mondta -, hogy a kormány nem rendelkezik ezekkel, miközben aktívan részt vett a megkötésükben.
Máté Edit erre reagálva előadta: hat megállapodás közzétételét azért utasították el, mert magánszemélyek kezelésében lévő iratokról van szó. Vitatta, hogy a betekintés nem rendelkezésre bocsátás, mivel a képviselő a betekintés után rendelkezhetett az adattartammal, ezenkívül szerintük eleget tettek a képviselő kérésének azzal, hogy a minisztérium honlapján közöltek négy dokumentumot. A jogtanácsos szerint a felperes a miniszter levele ellenére is meghatározhatta volna, hogy milyen formában kéri a rendelkezésre bocsátást. A másik két megállapodás esetén pedig olyan döntés-előkésztő dokumentumról van szó, amelyek nyilvánosságra hozatala jelentős érdeksérelmet jelentene mindkét fél számára.
Az első fokon eljáró bíróság arra kötelezte az alpereseket, hogy az ítélet kézhezvételét követő 15 napon belül adják ki a képviselőnek azt a két dokumentumot, amelynek átadását azért tagadták meg, mert azok az alperesek szerint döntés-előkésztő iratok, ezt meghaladóan – az interneten közzétett adatok vonatkozásában – elutasította Schiffer András keresetét. Az indoklás szerint a betekintés nem azonos a rendelkezésre bocsátással. A bíró azt mondta: négy dokumentum esetén az alperesek eleget tettek a kérelemnek, mert bárki számára elérhetővé váltak az adatok, ugyanakkor megjegyezte: perre adtak okot, mert a kereset megelőzte a közzétételt. A másik két dokumentum esetén osztotta felperes álláspontját.
Schiffer András az ítélethozatal után azt mondta: Ven Csia-pao (Wen Jiabao)kínai miniszterelnök június végi budapesti látogatása után azért kérte ki az LMP a szerződéseket, mert Orbán Viktor miniszterelnök gyakorlatilag külgazdasági fordulatként harangozta be a megállapodások megszületését, amit egyébként az LMP aggodalommal figyelt. Szerinte “elég sajátos szabadságharc” az, amikor egy ország az egyik függőség helyett egy új függőség után próbál nézni.
A LMP úgy látja, hogy azok a nemzetközi megállapodások, amelyek az ország külgazdasági orientációját határozhatják meg, és egyébként nem minősítették államtitoknak, a nyilvánosságra tartoznak.
Schiffer András szerint a bíróság ítélete világos: nem lehet automatikus nyilvánosságkorlátozásra, döntés-előkészítésre hivatkozni akkor, amikor a magyar kormány bármelyik közigazgatási szervének képviseletében valaki megállapodást köt a magyar államtól független személyekkel. Úgy véli: csak így lehet nyilvános vitát folytatni arról a kínai orientációról, amely felé most Orbán Viktor a magyar külgazdasági politikát viszi.
Forrás:www.lehetmas.hu