Mennyire egészségtudatos a magyar ember?
Egyre nagyobb divatját éli Magyarországon is az egészségtudatosság. De mit értünk ez alatt? Megvalósul-e a mindennapi gyakorlatban ez a törekvés? Kik azok a szereplők, akik szükségesek a pozitív elmozduláshoz?
Sok ellentmondást fedezhetünk fel Európa lakosságának viselkedésében. Miközben egyre fontosabb szempontnak vélik az élelmiszer egészséges mivoltát, ez felüknek a bio, természetes összetevőket tartalmazó, valamitől mentes termékeket jelenti. Túlnyomó többségük azt vallja, hogy megnézi az élelmiszer csomagolást, európai felmérések szerint azonban mindössze 0,1 másodpercet töltenek annak olvasásával. Emellett nagy részük folyamatosan törekszik a táplálkozási szokások megváltoztatására, amire nem rezonál a valóság, hiszen a magyar felnőtt lakosság 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.
Ezek az anomáliák egyértelműen rávilágítanak arra, hogy hiba van az elméletben és nagy hiányosságok a gyakorlatban. Ez nagyrészt érthető, hiszen az egészségtudatosság és a táplálkozás a közvélemény számára is vonzó téma lett, így manapság elveszünk az információ rengetegben. Veszélyes, hogy táplálkozásról nem csak a megfelelő szakképzettséggel rendelkező szakemberek mondhatnak véleményt, ezzel nehezítve a tisztán látást.
Ha a jelenről és jövőről gondolkozunk, fontos szembeállítani a tényeket és a trendeket. Tény, hogy a nem fertőző, krónikus betegségek, mint cukorbetegség vagy a daganatos betegségek előfordulási gyakorisága növekszik, amelyekhez a helytelen életmódbeli tényezők vezetnek. A felkapott és egyre népszerűbb trendek azonban nem ezekre keresnek megoldást, hanem a természetes, mindentől mentes táplálékokat helyezik előtérbe.
Erre a komplex problémakörre csak egy, minden érintett bevonásával megvalósuló megoldást lehet találni, amelyben a döntéshozóknak, az egészségügyi- és oktatási intézményeknek, a médiának, az élelmiszeripari szereplőknek és a fogyasztóknak is helyük van.
Mit tehet és tesz az élelmiszeripar? Jelentősen megváltoztak az igények, amellyel együtt az élelmiszeripar is folyamatosan változik. Míg korábban az élelmiszerbiztonság volt a legfontosabb elvárás az élelmiszerekkel szemben, mára már a termék összetétele, az egészségünk szempontjából fontos tápanyagok aránya ugyanolyan jelentőséggel bír. Amellett, hogy szeretnénk egy kedvezőbb összetételű élelmiszerválasztékot a boltok polcain, elvárás maradt a termék megszokott íze és állaga. Az íz mellett az árból sem enged egy magyar vásárló, miközben egy-egy tápanyag élelmiszerben való csökkentése vagy növelése ezek változását eredményezné. Ahhoz, hogy a termékfejlesztésekkel célt lehessen elérni és ne elutasításban nyilvánuljanak meg a törekvések, fokozatos változtatásra van szükség, ám ebből mi kommunikálható a csomagoláson, mit engednek a jogszabályok?
Amellett, hogy minden érintett próbál alkalmazkodni a trendekhez a kedvezőbb egészségi mutatók elérése érdekében, lehetséges-e az, hogy egy kiegyensúlyozott irányba alakítsuk őket? Fontos, hogy a szélsőségek helyett a változatosságot, a mértékletességet és az egyensúlyt helyezzük előtérbe, mert e nélkül nem érhető el fenntartható változás. Azt viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy a tényleges változtatást csak az egyén tudja megvalósítani elegendő akarat és motiváció birtokában.
Dr. Szűcs Viktória, élelmiszeripari szakértő, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
Napjaink élelmiszerfogyasztóinak mindennapi választási döntéseiket számos, gyakran egymásnak ellent mondó információra alapozva kell meghozniuk. Az élelmiszerek előállítása során alkalmazott technológiai megoldások mellett azok összetevői is gyakran a média, és ezáltal a fogyasztók fókuszpontjába kerül.
Nemzetközi szakemberek az új, kíméletes technológiai megoldások jövőbeli aktív elterjedésesét jósolják. Legdinamikusabb megjelenést a nyugati országokban már elterjedten alkalmazott nagy hidrosztatikus nyomás technológiájának (rövid ideig tartó megnövelt nyomáslégterű kezelés) jósolnak, amely mindamellett, hogy segít megőrizni az élelmiszerek beltartalmi értékét és hosszú eltarthatóságot biztosít, egyben költséghatékony és környezetbarát megoldásnak is tekinthető.
Napjaink talán egyik legellentmondásosabb élelmiszer összetevői az élelmiszeripari adalékanyagok (E-számok). A hazai fogyasztók nemzetközi viszonylatban is komoly aggodalmat éreznek az ezen anyagokkal kapcsolatosan. Az adalékanyagok szigorúan szabályozott anyagok, amelyeket élelmiszerként önmagukban nem fogyasztunk, valamint az élelmiszerekhez technológiai céllal, szándékosan kerülnek hozzáadásra. Az adalékanyagok „megengedhető napi beviteli értékét” szigorú protokoll alapján számítják ki, így azok naponta, hosszú időn át, akár teljes élettartamon keresztül fogyaszthatók érezhető egészségügyi kockázat nélkül. Annak ellenére, hogy az Európai Unióban jelenleg használatban lévő összes élelmiszer adalékanyagot teljes körűen értékeltek és az élelmiszerekben engedélyezett mennyiségükben biztonságosnak tekinthetők, a 2009. január 20. előtt engedélyezett anyagok újraértékelése jelenleg is zajlik. A munka eddigi eredménye alapján három színezék (kinolinsárga, narancssárga FCF, neokokcin) felhasználásának mennyisége korlátozásra került, míg egy, a vörös 2G használatát betiltották.
Mindezek után jogos kérdésként merül fel, hogy a hazai fogyasztók miért rangsorolják mégis ezen élelmiszer összetevőket a kockázati listák élére? A fokozott aggodalom egyik oka lehet, hogy táplálkozásunkban csupán az elmúlt néhány évtizedben (kb. két generáció) jelentek meg a magasan feldolgozott élelmiszerek, ezzel együtt a rohanó életvitelhez és a kényelmi szempontokhoz igazodó adalékanyagok. Ennek köszönhetően a fogyasztói ismeret alacsony és bizonytalan az adalékanyagokkal kapcsolatosan. További okként említhető a média negatív hatása, illetve a hiteltelen forrásokból szerzett információk véleménydeformáló következménye, amely nem csupán az adalékanyagokkal kapcsolatos ellenérzetet fokozza, hanem az élelmiszeripari-előállítókkal kapcsolatos bizalmatlanságot is jelentősen növeli. Azonban fontos megjegyeznünk, hogy a fogyasztók magas vélt aggodalmi szintje nem fedi az adalékanyagok valós kockázatát.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kollégái többféle módszer segítségével vizsgálták az egyik leginkább kárhoztatott adalékanyag az aszpartám valós beviteli mennyiségét és arra a következtetésre jutottak, hogy az meg sem közelíti a megállapított határértéket.
A hazai élelmiszerekkel és előállítókkal kapcsolatos bizalom fokozásának érdekében a fogyasztói igényekhez igazodó tudatos élelmiszer-fogyasztást szolgáló minőségtudatos élelmiszer-előállítás támogatása, a tévhitek eloszlatása fogyasztói mind előállítói oldalon, valamint a legújabb kutatás-fejlesztési és innovációs eredmények előállítói körben történő megismertetése a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Élelmiszeripari Igazgatóságának egyik prioritást élvező feladata.
A hedonistától az egészségtudatosig: kik vagyunk, ha az egészségünkről van szó?
Napjainkban az egészséges életmód megvalósítása kilépett a klasszikus kommunikációs keretek közül: az internet elterjedésével egyre többen keresnek és szereznek életmódjukra, egészségükre vonatkozó információkat ellenőrizetlen forrásokból, ahol nincs jelen az egészségügyi szakember jelentette kontroll. Ennek veszélye, hogy a gyors információáramlás miatt széles rétegeket képes elérni, és az evidenciákon alapuló érvelés sokszor hatástalan marad a leegyszerűsített, ám a tudományosság látszata mögé bújó üzenetekkel szemben.
Az egészséges életmóddal kapcsolatban a legtöbb bizonytalanság a kiegyensúlyozott táplálkozás terén van. A kellő alaptudás hiánya és a téves információk miatt szükséges volna a lakosság ismereteit bővíteni, többek között az élelmiszerbiztonság és az adalékanyagok területén, valamint érthetővé tenni a táplálkozással összefüggő kutatások legújabb eredményeit számukra. Az ehhez szükséges üzenetek megfogalmazása, vagy a korábbi üzenetek megváltoztatása közérdek, de csak széles körű kooperációval lehetséges.
2016. június-júliusában a Táplálkozás, Életmód és Testmozgás Platform Egyesület (TÉT Platform) a Gfk Hungária Kft-vel együttműködve 1019 fős, a 15-69 éves lakosságra nézve reprezentatív mintán végzett kutatást a fentiek érdekében.
A vizsgálat négy fő témát ölelt fel: általános táplálkozási ismereteket, élelmiszer vásárlást befolyásoló szempontokat, élelmiszer biztonságot valamint kérdéseket az élelmiszer címkézéssel kapcsolatban.
Az egészség – a betegség hiánya mellett – az akadályoztatás hiányát, vagyis a társas kapcsolatok, a mozgás szabadságát és a hétköznapok örömeit: fiatalosságot, jó alvást, derűs életet is jelenti.
Az előadás bemutatja az egészségtudatosság szempontjából fontos eredményeket, valamint a fogyasztók öt szegmensét egészségi állapotuk, életmódjuk, ismereteik és fogyasztói racionalitásuk alapján. A hedonista idegenkedik az egészséges életmódtól, kerüli az egészséges ételeket.
Az érdektelent nem érdekli az egész téma, nincs rá ideje. Az egészségproblémás számára az egészséges életmód elérhetetlen luxust jelent. A próbálkozó követné ugyan az egészséges életmódot, de nem tudja, hogyan. Az egészségtudatos tudatosan keresi az egészséges életet, ételeket.
Az emberek az egészségük érdekében döntenek a házi koszt mellett, sokuk hajlandó kevesebb cukrot, sót, fűszert használni. De valódi áldozatot csak kevesen hoznak: kevesebbet vagy kevésbé ízletest enni, többet költeni egészséges ételre, többet utazni érte vagy kevésbé eltarthatót venni csak nagyon kevesek hajlandóak.
Tájékozottságnak az egyszerű és téves állítások mélyebb ismeretét tekintik az emberek. A hiteles és pontos információkat a legújabb csatornákon is el kell juttatni a fogyasztókhoz, ám míg kommunikálni egyedül is lehet, edukálni csak összefogással sikerülhet.
Forrás: delina.hu 2016. november