Close

Schmidt Mária: az 1944-es nemzeti ellenállást a mai napig mostohán kezeli a magyar történetírás

Budapest, 2014. október 30., csütörtök (MTI) – A német megszállás alatti nemzeti ellenállás történetét a mai napig mostohán kezeli a magyar történetírás – jelentette ki Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója csütörtökön Budapesten.

 

Schmidt Mária a Haza, Szeretet – Nemzeti ellenállás 1944 címmel rendezett konferencián azt mondta: ennek oka csak részben kereshető abban, hogy a náciellenes nemzeti ellenállás története nehezen illeszthető abba a keretbe, amely szerint a magyar nemzet bűnös, és “csak jól megérdemelt büntetését kapta a nyugati demokráciáktól a második világháború végén”. 
A másik ok szerinte az, hogy azok, akik ellenálltak a náciknak, a szovjet megszállást is ugyanolyan tűrhetetlennek tartották, és az első pillanattól szervezkedtek ellene. Ezért azt a tényt, hogy a magyar nemzet legjobbjai közül sokan életük kockáztatásával harcoltak vagy szervezkedtek az idegen megszállók ellen, az “egyenáramúsított és marxistává parancsolt történetírás fél évszázadon keresztül eltagadta” – fogalmazott Schmidt Mária. Ez a történetírás – mint mondta – saját helytállásunk, hőseink helyett olyanok példáját állította elénk, akik bátorsága, hazaszeretete semmivel sem múlta felül a mi hőseink helytállását.
“Nekünk a saját hőseinkre van szükségünk”. Azért van szükség rájuk, mert a hősök tisztelete önmagunk tiszteletére tanít, mert legjobb arcunkra ismerhetünk belőlük. Példaképek nélkül nincs jövőnk – jelentette ki Schmidt Mária. Szerinte a tét az, hogy sikerül-e “a birodalomhívő nemzetállam-elleneseknek”, akik nacionalizmussá akarják degradálni a hazaszeretetet, továbbra is “megakadályozni bennünket abban, hogy nemzetünk erkölcsi tőkéjére támaszkodva írjuk végre újra az elmúlt évszázad történelmét”. A nemzettudat és a hazaszeretet győzte le az osztálytudatot, döntötte meg a kommunizmust és szerezte vissza 25 évvel ezelőtt nemzeti függetlenségünket – hangoztatta Schmidt Mária.
Elmondta, az első világháború lezárását követően a birodalmak újbóli egymásnak feszülése kilátástalan helyzetbe hozta Magyarországot. Két agresszív totális diktatúra közé ékelődve, a “sorsunk iránt” érdektelennek bizonyuló nyugat-európai hatalmaktól távol próbáltuk elkerülni a legrosszabbat, nemzeti függetlenségünk elvesztését. Ennek érdekében fogtak össze nemzetünk legjobbjai – jelentette ki Schmidt Mária.
Szavai szerint a nácikkal szembeni ellenállási mozgalom megszervezésére fél év sem maradt, mégis megszerveződtek a fegyveres ellenálláshoz szükséges szervezeti keretek, és ellenállási akciókra is sor került. Más országokban ehhez évek kellettek, valamint az, hogy a nyugati szövetségesek a területükre lépjenek – tette hozzá. 

 
M. Kiss Sándor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettes előadásában azt mondta: 1944. március 19-én egy érdekszabdalt magyar államot és társadalmat láthatunk, amely komolyan nem számolt függetlenségének elvesztésével, mert bízott a hatalom által is sugalmazott és széles körben elterjesztett kiugrási politika sikerével. 
 
Mint magyarázta, az ellenállás erkölcsi magatartás, a kiugrás pedig egy tevékenység, amikor a háborút el lehet hagyni. A nemzet nem tud kiugrani a háborúból, abból csak az állam tud kiugrani – mondta M. Kiss Sándor. Közölte, a magyar ellenállásnak, miután egységes volt a társadalom és a hatalom a kiugrás tekintetében, azt a funkciót szánták, hogy az adott pillanatban fegyverrel segítse az állami kiugrási tevékenységét.
A német megszállás következménye a hatalmon és rendszeren belül lévő elit szerkezetének megváltoztatása volt. Miközben a hatalmi elit angolbarát vagy nem németbarát tagjait az idegen katonai erő biztonsági szolgálata letartóztatta, az elit a németbarát és rendszeren kívüli ellenzék tagjaival dúsult fel. A magyar politikai, szellemi és gazdasági élet egyre inkább a szélsőjobb felé tartott – mondta el M. Kiss Sándor.

Izsák Lajos egyetemi tanár, történész előadásban egyebek mellett szólt arról, hogy a polgári csoportok ellenállási tevékenysége elsősorban szétszórtsága és néhány száz fős létszáma miatt nem volt olyan, mint a Magyar Fronté. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy abban a polgári szervezetek is részt vettek – mutatott rá.
Horváth Miklós történész, az XX. Század Intézet képviseletében elmondta: a Magyar Front 1944 májusában alakult meg. A szervezet a programja megvalósítása érdekében pártpolitikai hovatartozástól függetlenül csatlakozásra szólította fel az ország valamennyi társadalmi rétegét.     A Magyar Front “új szabadságharcot, új népháborút” hirdetett a hitlerizmus és hazai kiszolgálóik ellen – mondta.
Szólt arról, hogy a Magyar Front röplapokban tájékoztatta a lakosságot, mozgósított a megszállók elleni harcra. A szervezet felhívásában ismertette a zsidóság ellen elkövetett bűnöket és a menekülök megsegítésére, támogatására szólította fel minden magyar embert. 

Elmondta, a Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetője Kiss János altábornagy volt. Egyebek mellett azt tervezték, hogy amint a Vörös Hadsereg Budapest határához ér, a beszervezett csapatok tisztjeik irányítása mellett a felfegyverzett munkásság és polgárság segítségével adott jelre megrohanják a német megszálló sereg irányító parancsnokságait. A tervezett felkelés elbukott.
A tanácskozást Terror Háza Múzeum, a XX. Század Intézet és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum rendezte.
MTI 
 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top