A 2011-es kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia az izraeli születésű Dan Shechtmannak ítélte oda a kvázikristályok felfedezéséért.
A professzor az 1980-as évek közepe óta kutatja ezt a területet. A kvázikristályok átmenetet képeznek a kristályos és az üvegszerű anyagok között.
A felfedezés kezdetben nem talált támogatókra tudományos körökben. Shechtman legtöbb pályatársa úgy vélekedett, hogy a professzor megfigyelései lehetetlenek, a Journal of Applied Physics el is utasította a felfedezés publikálását. A tanulmányt végül John Cahn, a Nemzeti Szabványügyi hivatal vezető tudósának közbenjárásával sikerült a tudományos közösség elé tárni. Ahogy a kutatások hitelességét egyre többen igazolták vissza, úgy szűkült egyre jobban az ellenzők tábora. Manapság a kristályok legfontosabb felhasználása, hogy ötvözőanyagként használják acél eszközök -orvosi eszközök, villanyborotvák, pengék- gyártásánál. Segítségével a ma létező legkeményebb legszívósabb acél állítható elő.
MTI