Alighanem az európai sporttelevíziózás történetének fordulópontját jelenti az Európai Bíróság tegnapi döntése: a grémium precedensértékű ítélete nyomán megszűnhet a sportesemények közvetítési jogainak országonkénti értékesítése. A testület úgy véli, e gyakorlat ellenkezik a szolgáltatások szabad áramlásának uniós elvével, azaz nem egyeztethető össze az egységes belső piac irányelveivel. A határozat nyomán – szélsőséges esetben – nem csupán néhány tévés társaság piaci pozíciója rendülhet meg, hanem több sportvállalkozás üzleti modellje is összeomolhat.
A történet hozzávetőleg hat éve kezdődött: Karen Murphy, egy portsmouthi pub vezetőnője drágának találta a futball Premier Liga meccseiről exkluzív közvetítést kínáló Sky Sports ajánlatát, így inkább egy görög társaság szolgáltatását vette igénybe. A vendéglátósnak csupán havi 118 fontot (hozzávetőleg 40 ezer forint) kellett fizetnie a csomagért, míg az angol vállalat 480 fontért (körülbelül 160 ezer forint) kínálta termékét. Az üzletvezető eljárását szabálytalannak ítélték, ám ő nem hagyta magát, és jogi útra terelte az ügyet. Az uniós szerv pedig tegnap Karen Murphy javára döntött, mi több, a bíróság kimondta azt is: a Premier Liga csupán logóit, himnuszát, grafikai elemeit, egyéb szimbólumait védheti le, a játék maga nem tartozik e körbe. Azaz a labdarúgás e tekintetben „védhetetlen”. Mindez azt jelenti, hogy nem csupán a magánszemélyek, de – bizonyos kötöttségek mellett – a pubok is szabadon válogathatnak az európai szolgáltatók között.
A liga elöljáróit nem elsősorban a döntés közvetlen anyagi következményei taglózták le: az idén ugyanis „mindössze” 350 millió font bevételt termel Európa, míg az „egyéb” területek 3,1 milliárdot hoznak. (Kissé feszültebbek lehetnek a Sky vezetői, mivel a társaság évi 200 millió fontot kasszírozott a puboktól, valamint egyéb kereskedelmi partnereitől.) A sportvezetőknek inkább az elvi indoklás miatt főhet a fejük; a piac akár radikálisan is átalakulhat. Kérdés, mi történik például a Bajnokok Ligájával, amely főként a kontinensen népszerű. Ha az UEFA nem értékesítheti országonként a jogokat, akkor szinte biztosan kevesebb bevétellel számolhat, minek nyomán kevesebb pénzt utal majd át a csapatoknak… Arról pedig nem szabad megfeledkezni: a Deloitte jelentése szerint a Barcelona bevételeinek negyvennégy százaléka a televíziós jogok értékesítéséből származik. A Chelsea esetében ez a szám negyven, a Manchester Unitednél harminchét, a Real Madridnál harminchat…
A piac azonnal reagált a bírósági verdiktre: a Sky részvényei zuhanásba kezdtek. A cég fontmilliárdokat ölt a Premier Ligába, és meglehet, most csúcsterméke miatt kerül bajba. Irdatlan összeget utal át a ligának, miközben bevételei radikálisan csökkennek majd, hiszen a fogyasztók többsége alighanem az olcsóbb ajánlatot választja. Néhány szakértő fel is vetette: újra kellene tendereztetni a jogokat, mert a Sky nem azokkal a feltételekkel kötött megállapodást a ligával, amelyek az uniós döntéssel előálltak. Sürgető lépés a liga (na meg az UEFA és a többi sportszervezet…) politikájának újrafogalmazása is, hiszen ha országonként nem lehet értékesíteni, akkor valamiféle páneurópai pályázatot kell kiírni, amely minden bizonnyal visszafogottabb összeget mozgat majd meg, mint a jelenlegi szisztéma. (S persze az sem világos még, a változás milyen hatással lesz a kisebb országok médiapiacára.)
Mindenesetre az illetékes szakemberek néhány hónapig még gondolkodhatnak a megoldáson, mivel az ügy az angol Legfelsőbb Bíróságot is megjárja. Akárhogy is: a sportvezetők és a tévés potentátok sok jóra nem számíthatnak, mert a szigetországi ítélőszék a lehető legritkább esetben mond ellent az uniós döntésnek.
Annyi biztos, a sportipar meghatározó szektorainak egyike alapvetően alakul át a következő években. És aligha gondolta bárki, hogy egy lelkes kocsmáros rengeti meg a fölöttébb stabilnak tetsző európai sporttelevíziós piacot.
www.nol.hu/Pető Péter