Lakkozott kínai asztalból a hazai fákra veszélyes ázsiai lombfacincér bújhat elő, a Balaton-felvidéken a búcsújáró lepke hernyójának szőrétől bőrgyulladásunk lehet. A magyar erdőkben élő őshonos és behurcolt rovarok kártétele nehezen jósolható meg, de a klímaváltozás miatt e hatás nagy valószínűséggel fokozódni fog.
Az utóbbi fél évszázadban a magyarországi erdőkben bekövetkező károk növekvő trendet mutatnak. A változás különösen a ’80-as évek végétől, a ’90-es évek elejétől határozott. Csóka György, az Erdészeti Tudományos Intézet tudományos tanácsadója szerint többek között a megbolydult klimatikus viszonyokkal magyarázható, hogy szinte évente jelentkezik olyan rovar tömeges kártétele, amely őshonos nálunk, de kártételét korábban nem, vagy csak nagyon kis régióban észlelték. Erre példa a zöld karcsúdíszbogár, a rezes fűzlevelész, vagy éppen a nyárfa-púposszövő.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az őshonos rovarok mellett olyanok is egyre nagyobb károkat okoznak, amelyek eddig nem éltek a Kárpát-medencében. Csóka György adatai szerint 1991–2010 között több behurcolt, illetve inváziós rovarfaj jelent meg hazánkban, mint az azt megelőző 110 évben összesen. A közelmúltban érkezettekre példa a kanyargós szil levéldarázs, vagy az USA északkeleti részéről származó akác gubacsszúnyog. Számos további faj is jelen van már a környező országokban – akáccincér, platán-csipkéspoloska – és bármikor nálunk is tűre kerülhetnek példányai. Négy ilyen rovart Európában először nálunk találtak meg.
De hogyan importáljuk a károkozókat? Könnyen. Az ázsiai lombfacincér Európába és Észak-Amerikába is elsősorban fa csomagolóanyaggal kerül be. Minden olyan Kínából, Japánból vagy Koreából érkező áruval bejöhet, amelynek csomagolóanyaga az erre a cincérre fogékony fa, tehát juhar, nyár, fűz, szil, akác, eperfa vagy vadgesztenye. A cincér életrevalóságát bizonyítja, hogy Németországban lakkozott, kínai eredetű asztalból is kikelt egy példánya.
Az utolsó igazán brutális hazai rovarinvázió a 2003–2006 közötti időszakra esett. A gyapjaslepke hernyók a Bakony és a Balaton-felvidék tarra rágása után a Pilisben, a Börzsönyben, a Mátrában és a Bükkben is pusztítottak. A gyapjaslepke nem ismeretlen a magyar faunában, régóta tudunk róla, de az általa okozott pusztítás a korábbi harminc évben nem érte el a 40 ezer hektárt. Ehhez képest 2006-ban 200 ezer hektár erdő lombját rágta le, és a hernyó a száraz talajú tölgyerdők mellett a bükkösökben is megjelent. Az erdészek a tömeges elszaporodás egyik okaként a szárazabb periódust jelölték meg. A hernyók pusztulása a Bakonyban és a Balaton mellett csak akkor következett be, amikor elfogyott a rendelkezésre álló lomb, illetve vírusjárvány ütötte fel fejét a hernyó között.
Különös helyzet állt elő Zalában. Korábban nem volt ismert az egyébként tetszetős külsejű zöld karcsúdíszbogár károkozása, ám a Zalaegerszeghez közeli csácsi erdőben néhány éve bekövetkezett tömeges bükkpusztulás hátterében ez a bogár áll. A felújítási céllal megbontott bükkösökben a súlyos aszályok miattmegbomlott amikroklíma, így három év elég volt ahhoz, hogy az egyébként mindig is ott élő rovar tömeges kárt okozzon. Egy másik rovarszépség, a rezes fűzlevelész a monori nyárasok lombját pusztította. Legyinthetnénk, hogy a fák levele a következő évben úgyis kinő. Valóban kinő ugyan, de a legyengült fák fokozottan ki vannak téve más kártevők és kórokozók támadásának. E folyamat esetenként akár a fák tömeges pusztulását is eredményezheti. Bizonyos rovarok közegészségügyi hatása is kimutatható: a Balaton-felvidéken nagy számban élő tölgy búcsújáró lepke hernyójának szőre roppant kellemetlen bőrgyulladást okoz.
Csóka György szerint a rovarok éves kártétele egyértelműen összefüggésbe hozható az aszályossággal. Amennyiben a klímaváltozásra vonatkozó előrejelzések akár csak részben is igazolódnak, még gyakoribbá és nagyobb kiterjedésűvé válnak a klasszikus kártevők és kórokozók kártételei. Hozzájuk csatlakoznak a behurcolt és a kártevőként korábban nem ismert fajok kártételei. Ebben a helyzetben kiemelt jelentőséggel bír az erdővédelmi monitoring, amely az erdő egészségi problémáinak gyors felismerését és megbízható diagnózisát hivatott szolgáltatni.
A megelőzés egyik – ha nem az egyetlen – útja a valóban természetszerű erdőgazdálkodás: a megfelelő termőhely-választás természetes felújítások, változatos fafaj- és korösszetétel, megfelelő mennyiségű és minőségű holtfa visszahagyása, a vadlétszám csökkentése.