Szuper Irma Budapesten is megmutatja

 

A szép nyári napok egyikén fogta magát a KoMa, és elindult falura, történetesen Monostorapátiba, hogy két hétig együtt nyaralva-dolgozva vizsgálódjon, milyen is az élet falun.

„De hát itt nem is lakik senki!” – állapítják meg már az első nap a kihalt utcán bandukolva. „Okos ember a falusi! – okítják később. – Reggel-este elvégzi a munkát a kertben meg az állatok körül, aztán hova menjen napközben ebben a kánikulában?” Tehát a kívánt információk és anekdoták a falu életéről nem repülnek maguktól a szájukba, mint szokta azt a sült galamb. Kesztyűt fel! Első este a dramaturg összehord egy s mást a falu történetéről, embereiről, Mária Teréziáról, platánokról, a titoktartó Nepomuki Szent Jánosról, járnak boltba, menzára, kocsmára, összeírják a meginterjúzandókat, megismerkednek az itt élőkkel. Egyre több anyag kezd összegyűlni. „Én láttalak benneteket az ablakból – mondja Csilla, aki három héten keresztül a segítőjük, de ezzel elárulja, hogy bár a városiak ugyan senkit nem láttak az utcán, őket azért figyelték. – Meg vannak veletek elégedve. Mert udvariasan köszöntök, mindenkihez kedvesek vagytok” – folytatja a csapat önjelölt patrónusa, akinek a nagymamáját nem mellesleg tanította Szuper Irma. (A tojásfestő falumúzeum alapító.) Csilla útbaigazításával aztán kinyílnak az ajtók, járnak Sanyi papnál, az erdésznél, a polgármesternél, az Extázis ifjúsági klub vezetőjénél, a rendőrnél, az önkéntes tűzoltónál, az asszonykórus próbáján, a 101 éves néninél. A könyvtáros Rita fiókjából is érdekes anyagok kerülnek elő. Alakul a történet. Az igaz történet. Vagy nem is történet. Tán nem is igaz. De alakul. Inkább jelenetek egy falu életéből 2010 nyarán tíz városi fiatal szemével.

 

     

falurövü