Close

Sziget Fesztivál 1. nap

A Sziget Fesztivál minden évben számtalan kultúra és megannyi nemzetiség találkozásának színtere. Az idei, sorban a 18. fesztivál sem szól tehát másról, mint a különböző etnikumok, nemzetek hagyományainak, ételeinek bemutatásáról, az emberek összehozásáról és az önfeledt szórakozásról, mindezt a legkülönbfélék zenei stílusok elegyével megspékelve.

Az első napomat a fesztiválon már korán elkezdtem, 11 óra körül már át is haladtam a Sziget bejáratát jelző K-hídon, és miután átestem a kötelező biztonsági ellenőrzésen, már „Szigetlakónak” is érezhettem magam. A „Sziget feeling”, ahogy a törzsgyökeres fesztiválozók nevezik, engem minden évben már a hídon elér, és izgalommal telve lépek rá a Sziget betonjára. Az első nap felhozatala zenei téren számomra közepesnek volt mondható, bár persze ez nézőpont kérdése, de már pár éve rovóm a Szigeten kötelező köreimet, és az eltelt fesztiválok alatt számtalan nagy kedvencet tekinthettem már meg élőben. Az első nap előadói közül nem volt személyes kedvencem egyik sem, de azért jól éreztem magam az idei év hivatalos első napján. A délelőtt nagy részét a Sziget feltérképezésével, rengeteg gyaloglással az ételkínálat megtekintésével, és esetenként kipróbálásával töltöttem.

 

Étel fronton, mint minden évben, igazán nem lehet ok panaszra, a lávakövön sült hot-dog-tól kezdve, a sok szezongyümölcsön át, az indiai konyhától a magyar specialitásokon keresztül számtalan nemzet híres ételei, és gasztronómia műremekei fellelhetőek az ételkínálatban. Egyes esetekben az evés öröméhez az ízlelőbimbók próbára tevése mellett még vizuális ingerek is társulhatnak, a Hungaricum falu sátránál falatozók ma délelőtt egy rövid, de igazán jól megkoreografált tánc show-t tekinthettek meg lelkes önkéntesek előadásában. A tánccsoport tagjai attraktivitásukkal és ügyességükkel jó hangulatot szolgáltattak a reggelizőknek/ebédelőknek. Na igen, az evés kérdése is csupán nézőpont kérdése, mert volt olyan, aki már kora délután a jól megérdemelt ebédjét fogyasztotta, míg mások még épphogy csak a sátrukból kievickélve néztek valami ehető után reggelire. A fesztiválon tábort verők már a nulladik és a mínusz egyedik napon elkezdték a tombolást és a nagymértékű italfogyasztást, így elnézhető volt nekik, ha délután kettő-, három fele még csak előző esti/hajnali kábulatukból ébredeztek. A teljes képzavarra igen jó példa volt egy fiatalember, akit elmondása szerint reggel 8-kor raktak ki az egyik sátor sokáig elhúzódó bulijából, mondván, ideje most már aludnia is egy kicsit. A tánccsoportra visszatérve, mint kiderült minden nap délután 14:00 és 17:00 között a Hungaricum falunál, illetve szombaton 15 órától a Nagyszínpadnál várják szeretettel a táncolni és szórakozni vágyókat egy közös tánctanulás erejéig.

A Sziget körbekémlelése közben megkérdeztünk jó pár ember, főleg hetijegyeseket, milyen koncerteket várnak a legjobban az idén. A kérdéssorozatokból több dologra is fény derült, például, hogy szokás szerint rengeteg a külföldi, idén a hetijegyek 70 %- át ők vásárolták meg, főleg elővételben. Az is kiderült, hogy mindenki igazán jól érzi magát a fesztiválon, és izgalommal telve várja a koncerteket. Az idei évben a legjobban várt koncert a megszólaltatottak körében a Muse, a The Toy Dolls, a Faithless, az Iron Maiden, a Papa Roach és természetesen a 30 Second to Mars. A felsorolt együttesek mind Nagyszínpados fellépők, így idén is jól látható, hogy a legnagyobb színpad vonzza legjobban az érdeklődőket.

Az este egyik fellépője a The Hives volt, akik ütős számaikkal igazán nagy bulit csaptak az összegyűlt fesztiválozók számára. A The Hives után a Madness koncertje következett este fél 10-kor, akik öregebb korosztály lévén nem csupán a fiatalokat, de az idősebbeket is a Szigetre vonzották. Az este folyamán észrevételeim szerint teltház volt a Nagyszínpadnál, bár a színpad előtti tér körülményei valljuk be, igazán silányak voltak. A múlt heti felhőszakadás maradványaként a Nagyszínpad előtti placc igen rossz állapotban van, annyi homokot hordtak az „árvíz sújtotta területre”, hogy mindenki nagyjából bokáig süllyedt el benne. Az első nap egy valamire mindenképpen megtanított, ha kánikula várható egész héten, ha nem, én többet nyitott orrú szandálban biztosan nem merészkedem ki, a Nagyszínpad elé legalábbis semmiképpen sem. Szerencsére első nap nem kellett szembenéznem rémálmaim top 10-es szereplőivel, a Toi-toi-kal, mivel a Szigeten találhatóak tisztasági konténerek, illetve a Szeparéban igazán kulturált, és folyamatosan takarított angol WC-k, na de még van 4 napom rá, hogy esetlegesen becsiccsentve a fesztiválon mindenhol fellelhető illemhelyiséget válasszam, ami Murphy törvényei értelmében biztosan egy Toi-toi lesz.

 

A Sziget Fesztivál VIP részében egyébként idén újítás következett be, vagy inkább mondhatnánk úgy, hogy egy régebbi rendszer újjáélesztése? A Szeparén belül idén egy Sziget EMG VIP terasz is található, ami közvetlen kilátást biztosít a Nagyszínpadra kényelmes ülőhelyekkel a szerencsés, bűvös sárga karszalagosok számára. Szegény mezei VIP-sok, ide értve a legtöbb sajtó, illetve média orgánum képviselőit is, idén csupán az oldalvonalról nézhetik a koncerteket, illetve azt, ami a kordonok mögül esetleg látszik belőlük. Idén változást eszközöltek a fotózások terén is, az együttesek fotózására feliratkozottak közül a listáról csupán 40 orgánum munkatársa kap lehetőséget a három szám erejéig tartó Nagyszínpad előtti kattintgatásra.

 

A koncertek élvezhetőek voltak, a hangulat pörgős, minden a helyén volt. A legnagyobb hatást azonban az első napon nálam nem a zene, hanem egy szellemhajónak kinéző építmény váltotta ki. A hajó, az este folyamán élő áriázás és gitárkíséret közepette hófehér színekben, fény show-val, konfettikkel és gólyalábon járó akrobatákkal gurult körbe a Szigeten. A látvány olyan felkavaróan félelmetes, mégis hátborzongatóan gyönyörű volt, hogy odavonzott minden tekintetet. Engem teljesen elbűvöltek a látottak, még ha kicsit talán megborzongtam is a különleges, maszkabáli álarcokat viselő, hófehérbe öltözött, szinte túlvilági kecsességgel, néhol szinte állatias mozgással elsuhanó „lényektől”. A lények szót muszáj kiemelni, mivel a gólyalábasok mozgása semmiképpen nem embert idéző, egy teljesen új dimenziót nyitó mozgásforma volt. Összegezve tehát az első napot, azt kell, hogy mondjam, jól éreztem magam, bár amikor hazaértem, majd egy kiló homokot kellett kiöntenem a cipőmből, de hát, ahogy mondják, ez bizony a fesztiválok varázsa.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top