Close

Diákok kontra alkohol

A fiatalok körében elég nagy húzó erő a baráti társaság, ami gyakran nem építő jellegű szokások átvételét eredményezi, viszont ezzel biztos belépőt lehet nyerni oda. Még ha ez nem is válik saját javunkra. A tiltott gyümölcs pedig már Ádám és Éva történetéből kiderült számunkra, hogy mindig finomabb.

 

 

 

 

Egy fárasztó hét után, a legtöbben arra vágynak, hogy kiengedjék a felgyülemlett feszültséget, hogy kilépjenek egy kicsit a szürke hétköznapokból. Erre a fiatalok számára a legmegfelelőbb gyógyírt egy barátokkal egybekötött buli jelenti. Már alig várja az ember, hogy eljöjjön a péntek, ami egyben a monoton hétköznapok zárása. Mit csinálunk általában, hogy elfelejtsük az ébresztőóra kora reggeli csörgését, ami egyben a legszebb álmaidnak is véget vet? Hétköznap lenyomjuk és alszunk tovább, de aki kicsit türelmesebb és motiváltabb személyiség, az megvárja a szombat estét. A buli, mint tudjuk, nem este hétkor kezdődik, mint a régi időkben, és nem is olyan korán ér véget. Tehát tíz óra fele, a lazulásra alkalmas személyekkel együtt, felkapjuk a már egy hete kiválasztott ruhát, újra emberi külsőt öltünk magunkra, hajunkat is hordhatóvá varázsoljuk, és belevetjük magunkat az éjszakába. A legtöbben úgy vannak vele, hogy egy jó partyhoz alkohol is dukál. Valamilyen szinten igaz is, azonban tudni kell mértéket tartani, amennyiben tényleg csak a hangulat elősegítéséről van szó. Számtalan hétvégi történet kezdődik azzal a mondattal, ki mennyire került távol józan önmagától aznap este. Aztán persze a kirakó hiányzó részeit a még ott tartózkodó ismerősei segítségével rakja össze. Kiírva láthatjuk ugyan a tizennyolc éven aluliakra vonatkozó szabályt, de egyes helyeken sokkal inkább a pénztárca a mérvadó, mint sem a kor.  Belépve egy szórakozóhelyre, ez rögtön meg is állapítható. Mintha visszamennénk tíz évet az időbe. Szinte korunkbelivel nem is találkozni. Szüleinknek még el kellett érni egy bizonyos életévet és jobb jegyekkel sem ártott előrukkolni, ahhoz, hogy ki tehessék a lábukat a házból. Manapság viszont nincs megszabva ilyesmi.  Már a diszkó ajtaján belépve enyhén ittas állapotban lévő általános iskolások köszöntenek. Nem szükséges megnézni az italkínálatot sem, mert majdnem minden körülöttünk lévő leheletéből kiderül, mi közül választhatunk. Beljebb menve bizonytalan mozgású iskolások állják el az utat, akik az elkövetkezendő időben valószínűleg akkor szereznek a legkönnyebben jó jegyet, ha megméri a tanár az alkohol szintjüket (tisztelet a kivételnek). Egyesek még rá is játszanak, nehogy véletlen kilógjanak a sorból, és azt lehessen feltételezni, hogy nem kerítette teljesen hatalmába az alkohol (vagy bármi más). Megfigyelhető az is, hogy jobban kifejezzük a másik iránt érzett szeretetünket, akár ismerős, akár nem. Igaz hogy nagyobb hangsúly kerül a testbeszédre, mint a szavak helyes használatára, amiből már szinte képtelenség egy épkézláb mondatot összerakni.

Természetesen nem csak tinédzserek térnek haza kétes állapotban hétvégente. Nagyon sok felnőtt válik élete során az alkohol rabjává. Többek számára nincs más kiút saját kis drámai univerzumából. Az emberek természetükből fakadóan, szeretik alkalmazni azt, amit a kisgyerekek: Ha behunyom a szemem, azzal hogy én nem látok, elérem, hogy más se lásson engem. Azonban ez nem így van. A problémák, amikkel nap, mint nap meg kell birkózni, egy jól sikerült este után nem tűnnek el véglegesen. Ha abban a pillanatban gondmentesen is telik az idő, másnap újból szembe kell nézzünk a fusztráltció minden eshetőségével. Következmények nélkül pedig nem múlik el semmi. Persze mindenki számára akadnak olyan napok, esetleg hetek, amit jobb lenne likvidálni az életből és egyszerűen csak elfelejteni, de nem célszerű minden hétvégén erre törekedni. Vannak jobb megoldások is. Később még szükségünk lehet a még meglévő agysejtjeinkre, amit nem emésztett fel más. Egy nagyobb volumenű dolog után (legyen az akár jó, akár rossz), viszont át lehet adni magunkat az úgynevezett felsőbb erőknek, de csak a jó ízlés határain belül, amikor még képesek vagyunk formálni a szavakat és megfelelően használni végtagjainkat. Másnap azonban számolni kell az esetleges mellékhatásokkal, amivel jobb esetben, nem a detoxban szembesülünk.

A tudatmódosító szerek ellazítanak, felszabadítanak, és segítnek utat törni saját korlátaink felett. Mint tudjuk a gátlás olyan dolog, ami alkoholban oldódik, de nem feltétlen literben kell mérni a biztonságos életérzést. Ha más nem is, a kocsmák mindig is vetekedni fognak a gyógyszeripar bevételének arányával, válság ide-vagy oda.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top