2013 január 31-én volt a Kévés Stúdió és a Ringmagazin közös konferenciája.
Az Építészet, Művészet, Társadalom sorozat keretein belüli beszélgető est címe a „Katasztrofális jelen/jövő! Mi lesz veled magyar kultúra?” volt.
A beszélgetést vezette Fábián László író mellett Csík István festőművész, Nógrádi György közgazdász, biztonságpolitikai szakértő és Kévés György építész.
A konferencia rövid összefoglalója:
Kovács András (építész):
Ez az este a Galéria és a Ring magazinnak a közös rendezvénye, egy vitasorozatnak az első darabja. Minket már a jelenlévők többé-kevésbé ismernek. A Ring magazinról annyit szabadjon elmondanom, hogy „nyílt szellemű küzdőtér” így aposztrofálják magukat, ezt a média objektumot. Itt van a vezetője is Földesi József meg lehet vele ismerkedni a beszélgetés után biztosan szívesen elmond magáról sok mindent.
Továbbiakban: az est programja szerint felolvasom Dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úrhoz napokban írt levelünket.
Nyílt levél dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr részére a magyar kultúra jövője tárgyában Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!
Óhatatlanul érzékelnie kell, érzékeljük, tapasztaljuk mindannyian, hogy riasztóan szakadozik az ország, szakad markánsan két táborra, amelyet mára idejét múlt kifejezésekkel jobb oldalnak és bal oldalnak szokás aposztrofálni, jóllehet arculatuk inkább érdekeik, semmint eszményeik mentén változnak, és hát létezik közöttük (alattuk?) egy arctalannak (legalább is pártpolitikai értelemben) tetsző súlyos réteg, amely alkalmasint csapódhat ide-oda, jobbára azonban nem elégíti ki az alternatíva: kritikus szemlélője mindannak, amiből eleve kihagyták. Szociológusokra, politikai elemzőkre tartozik a jelenség teljes leírása, itt és most mindössze a magyar kultúráról szólunk.
Mindössze.
Önnek, mint mindannyiunknak, tudnia kell, egy nemzet kohézióját – még diktatúra esetén sem – a hatalom biztosítja, de éppenséggel a kultúrája. Mára azonban kultúránk is az általános skizofrénia áldozata lett, akárha lenne jobb- és bal-kultúra, de – persze – ez sem új jelenség; Kassák már Kun Bélának kifejtette, miképpen nem létezik proletár matematika, nem lehet proletár művészet sem. Márpedig azt látjuk, a politika laboratóriuma világra hozta mesterséges megtermékenyítéssel a bal-akadémiát és a jobb-akadémiát (hogy ezúttal a keresztény akadémiáról szó ne essék). Természetesen mindkettő saját hierarchiával építkezik és sugall általános értékrendet az egyetemes magyar kultúrának. Modern rablólovag várakként működnek: lecsapnak minden haszonra, falaikon belülre terelnek politikai klientúrákat, tevékenységüket pedig nemzeti érdekként igyekeznek föltűntetni (ami rafinált sajtó-kalózkodásokkal nem is túlságosan nehéz). Az Ön elképesztően gyönge, akarattalan, alkalmi súgásokból táplálkozó kultuszkormányzata csöndes elnézésével különösen agresszív lobbi tört rá nem pusztán érdekei mentén rostáló ideológiával, de adminisztratív rafinériával is a magyar kultúrára, és megtalálva a fölkínált rést, a gyönge ellenállást, alkotmányba iktattatta a kétharmados parlamenti többséggel érdekszövetségét: a Magyar Művészeti Akadémiát, mint a magyar művészet értékeinek kizárólagos meghatározóját, gyűjteményezőjét és védelmezőjét. Egyúttal magának vindikálva a jogot meghatározni, ki a magyar, ki a keresztény, ki a nemzeti stb. stb. Mindezt – persze – a teljes népesség adópénzeiből, mintha valaha is, bármilyen választáson efféle fölhatalmazásról szó esett volna.
Miniszterelnök Úr!
A magyar kultúra, a magyar művészet nem magánvaló, mi több, nem is magáért való, de szerves része kell, hogy legyen az egyetemes kultúrának, művészetnek. Értékei egyszerre mutatkoznak nemzeti és nemzetközi relációkban. Aki ezt nem érti, az a provincializmust ajnározza, ha meg érti, de ellene tesz, a saját (érdekcsoportja) privát hasznára bazíroz. A közpénz nem erre való. A közpénzt nem illik a kultúrában, művészetben politikai viszálykodásokra herdálni. Nem illik klientúrák jutalmazására (díjakkal, egyéb anyagi támogatásokkal) költeni. Mivel az a közé. Nem az ilyen-olyan akadémiáké, hanem az egyetemes magyar kultúráé, művészeté. Ráadásul az újkori történet tanulsága szerint igazán jelentős alkotások a művészetben éppenséggel az akadémiák ellenében jöttek létre.
Javasoljuk tehát, hogy utasítsa a kulturális adminisztrációt egy tisztességes, semmiképpen és semmilyen irányban sem diszkriminatív művészeti elképzelés kidolgozására, amelyben nem önjelölt „önszerveződők” fújják a passzátszelet, hanem társadalmi (értsd: pártok, érdekcsoportok fölötti) konszenzus biztosítja művészeti életünk akadémia-mentes szabadságát. Ne kezeljék ezeket az ad hoc szervezkedéseket, összeesküvéseket köztestületnek, a művészet, mint olyan különben sem alkotmányba való.
Miniszterelnök Úr!
Reméljük, kárhozatosnak ítéli az MMA újabb frontnyitását, fölszólalásunkat tekintse a társadalmi megbékélésre törekvésnek azok részéről, akik abba a föntebb említett harmadik csoportba tartoznak, és továbbra sem kívánnak sanda érdekek mentén polarizálódni.
Budapest, 2013.01.16.
Csík István
festőművész
Budapest
dr. Ingo Glass
képzőművész,
München-Budapest
Fábián László
író
Budapest
Lux Antal
képzőművész
Berlin
Kévés György
építész
Budapest
Mengyán András
Képzőművész
Budapest
Fábián László (író):
Azt gondolom a Művészeti Akadémiáknak az ötlete három dologra visszavezethető. Egyrészt az elittudatra, ez nyilván megvan a művészekben és megvan a közönségben is – kérdés, hogy melyikben hogyan – esetünkben a magyar társadalmat polarizációja, szétszakadása (jellemzi), amiről esett szó. Szintén esett szó arról is, hogy a mindenkori politika, mindenkori klientúra építésének ez is egy módja, ezt látjuk. Azt látjuk, hogy az úgynevezett elittudat, amit így fogalmaztam: elittudat, az igen erősen kapcsolódik egzisztenciális érdekekhez. Ez teremti meg egyébként a politika számára azt a lehetőségét, hiszen amennyiben a törésvonal hangsúlyozódik úgy egyre inkább lehetőség kínálkozik mindenféle játékra, olyasfajta játékokra, amit aztán végül is úgyis a politika fogja irányítani.
Csík István (festőművész):
35 éves voltam, tehát 1965-be vettek fel engem a Szövetségbe (Képzőművészeti Szövetség), az már működött ugye előtte. Az igazság az, azért szűrés volt, tehát aki bekerült azt megnézték szakmai szempontból is. Voltak persze olyanok is, akik esetleg kevésbé lehettek volna alkalmasak oda is, ezt tudjuk. Minden esetben vannak olyan hibaszázalékok, ami elkerülhetetlen. Mégis a szövetség, látom volt valami igazságtartalom benne, mert kiegyenlítő szerepet vitt abban az időben. Az állam: tehát nyugodtan mondhatjuk a diktatúrával szemben a művészet szabadsága, mint olyan, akárhogy is vesszük elvont fogalom, de mégis fontos és lényeges dolog volt, alapja annak, hogy emberek egyáltalában a magyar kultúrát vigyék előre és ezt próbálták gyűléseken (Képzőművészeti Szövetség) keresztül támogatni.
Kévés György (építész):
Én egy kicsit kívülállónak érzem magamat ebben a vitában (a Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Művészeti Akadémia közötti ellentét viszonylatában). Úgy gondolom, hogy mindazon építész, aki nem tartozik szorosan egyik akadémiához sem, nem is érti, hogy miről van szó! Egyszer (először 10 évvel ezelőtt) találkoztam ezzel a Magyar Művészeti Akadémiával. Pontosan 10 évvel ezelőtt beadtam egy tervet a Budapest XII. kerületi önkormányzathoz (a tárgya egy kis méretű ikerház terve volt). Az önkormányzat annak rendje-módja szerint zsűrizte az én tervemet. (Az építési engedély kiadásához előírás volt a kerületi építészeti zsűri pozitív véleményének a megszerzése) Aztán miután hosszú ideig nem jött válasz a tervre, én bátorkodtam felhívni az önkormányzatot, hogy most mégis hogy van (miért késik a zsűri véleménye), mert ez belépő az építési engedélyhez. Egy barátomnak terveztem egyébként a házat. Egy idő múlva megjelent a kerületi főépítész (Nagy Ervin építész a Magyar Művészeti Akadémia tagja, néhány éve nevezték ki országos főépítésznek). Becsöngetett az irodánkba: közölte, hogy szeretne velem beszélni. Parancsoljon (mondtam). Kezembe adott egy gépelt anyagot és azt mondta, hogy itt a zsűrinek a véleménye. Ha építési engedélyt akarok kapni, akkor forduljak a zsűri elnökéhez (Makovecz Imre a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt a zsűri elnöke). Menjek el hozzá, konzultáljak vele, mondjam el, hogy mik az elképzeléseim. Ő majd ad nekem olyan tanácsot, amiből én olyan épületet tudok rajzolni, amit majd a hatóság meg fog engedni!!! Én mondtam a főépítész úrnak ezt nem fogom megtenni, hogy elmegyek valakihez és tanácsot fogok kérni. Jobban megnézem ezt a papírt (a zsűri bírálatát), elhoztam (de nem akarom ezt most itt bemutatni, de itt van nálam az eredeti jegyzőkönyv). Fábián László barátom mondta: neveket ne mondjuk, (de én) egyet mondok. Nézem a zsűrinek az elnöke – ezelőtt 10 éve volt – a Magyar Művészeti Akadémia elnöke volt. Ugyanaz az MMA elnök, amelyik a zsűrinek az elnöke is volt. Innen kezdve ez egy közönséges markecolás (szakmai zsarolás), mert az hogy valaki fogja magát és azt mondja: én vagyok az Úristen: én mondom meg, hogy mi történjen (mi a jó terv). Mert a szövegközbe az volt odaírva, hogy amit a Kévés csinált (kvázi) az veszélyes Magyarországra (a magyar építészet jövőjére). Inntől nem is tudsz mit mondani. (Ez maga a diktatúra! Ez részemre akkor jelentős anyagi kárt is okozott! Ez maga a Rákosi Mátyás diktatúrája olyan, mint a szocialista realista építészet, mely azonban hála istennek csak Sztálin haláláig tartott. Már a Kádár rendszerben megszűnt a szocialista-realista építészet, mi például a Műegyetemen erről már nem is tanultunk, de mint az idősebb kollégák elmondták, a szocreál idejében volt az szokás, hogy a zsűri megmondta a tervező építésznek, hogy milyen „klasszicista” vagy „barokk” motívumokat tegyen rá a tervezett épületére.) Kévés György (Kossuth és Ybl-díjas építészmérnök, az ÉMKE elnöke) véleménye: A Magyar Művészeti Akadémia diktatórikus régi/új eljárása, valószínű ezt az 1949-től 1953-ig tartó szocialista-realista módszert akarja visszahozni, ahol a politikusok és a melléjük szegődött, a kormány által külön fizetett építészek mondták meg, hogy milyen legyen a „magyar szocialista realista építészet”! Ez a módszer már 1956 után a Kádár rendszerben megszűnt, mert ugyan a képzőművészetben, Aczél György elvtárs, bevezette a három T-t (Tiltott, Tűrt, Támogatott), de az építészetben ez már akkor nem létezett. Ezért azután a „Horthy barokk építészet” ellenére a modern magyar építészet – mely 1920 után döcögve, de elindult – a Kádár rendszer időszakában már újra létezett, csak a technikai korlátok és az építési szisztémák okozta károk provincializmusa volt jelen, az építészet ebben az időben újra szabad volt.
A Magyar Művészeti Akadémia, mint a fenti – XII. kerületi zsűri – példája is mutatja, ezeket a diktatórikus módszereket akarja visszahozni a magyar építészetbe, ahol kiemelt – a kormány által külön fizetett – személyek (MMA tagok) mondhatják csak meg, milyen legyen a jövő magyar építészete. Ez ellen, mint a diktatúra vissza hozatala ellen tiltakozunk, és nyomatékosan kérjük az új vezető politikai osztály képviselőit, – saját érdekükben is – akadályozzák meg a DIKTATÚRA VISSZATÉRÉSÉT!
Kévés György elodázhatatlannak ítélt javaslatai:
– Meg kell szüntetni a kelet európai hagyományokon alapuló, kommunista diktatúrákban meghonosodott állami finanszírozású pártokráciát, a pártok és szervezetek egyszemélyi vezetését. Major Máté elvtárs, a Magyar Építőművész Szövetség Elnöke, évtizedekig egy személyben vezette a szövetséget. Az USA-ban maximum 8 évig lehet valaki elnök, nálunk 120 évig az egyszemélyes öröklétű vezetés volt meghonosodva – Tiszák, Horthy, Rákosi- Kádár, stb. – uralkodtak és látjuk 120 év után mi az eredmény: menekülnek az országból a magyarok. Londonban már 500 ezer magyar él, úgy mint a XX. Század elején Cleveland-ben (USA)
– Meg kell szüntetni a „pártokrácia” egy vezér elvét a műszaki és művészeti szövetségekben, kamarákban, stb. Nem szabad 1 évnél hosszabb idejig uralkodjon egy szövetségi vagy kamarai elnök. Lásd az USA-ban, Svájcban, Finnországban és más kultúrnemzeteknél.
– Az USA-ban az amerikai építészek intézeténél (AIA) két évente választanak két elnököt, akik közül 1-1 vezeti 1 évig az AIA-t. Finnországi példák után, Svájcban nincs is kamarai
rendszer. Ott még évente a miniszterelnök is cserélődik.
– Magyarországon ugyanakkor most akarják bevezetni az MMA egyeduralmát (esetleg társbérletben az SZIMA-val)
– Sürgősen át kell szervezni a műszaki és művészeti egyesületi rendszereket, korszerű demokratikus formára. Mert már tudjuk tömegesen hagyják el az országot a munkások, a szakmunkások, az értelmiségiek (orvosok, egyetemisták, stb.) és akkor jöhet a végén a régi kommunista vicc: az utolsó (bizonyára pártpolitikus lesz) oltsa el a lámpát!!!