A hambachi erdőt, mint annak idején a sherwoodit Robin Hood csapata, megszállták a mindenre elszánt környezetvédő aktivisták. Otthonosan berendezkedtek, a lombkoronák közé fából és ágakból komfortos kis bungalókat építettek, a tériszonyosok földalatti bunkereket ástak maguknak. Lakókörzeteket alakítottak ki, ezeknek nevet adtak, és közösségi teret hoztak létre, ahol esténként tábortűz és a jó közérzethez tartozó egyéb kellékek társaságában váltották meg a romlott, környezetromboló világot, védték az erdő nyugalmát és a természetet.
A hambachi erdő az RWE energiakonszern tulajdonában van. A tulajdonos a külszíni fejtéssel nyert barnaszenet a közeli erőműveibe szállítja, hogy az ott termelt árammal tizenkét millió német háztartás energiaszükségletét fedezze. A cég Németország második legnagyobb energiaszolgáltatója, hatvanezer embernek ad munkát, éves forgalma 50 milliárd euró.
A hambachi külszíni fejtést megnehezíti, hogy a talajt erdő borítja, és a kitermelés érdekében a fákat ki kell vágni. Az erdőirtás 40 éve folyik, és a környékbeliek 40 éve próbálják megvédeni környezetüket. 2004-ben a Greenpeace átvette az irányítást, azóta a helyi ellenállás a globális klímavédelem politikai szintjére emelkedett. A szénerőmű-ellenes mozgalom globalista aktivistái 2012-ben beköltöztek az erdőbe, hogy a maradék 400 hektárt a tervezett kivágástól megmentsék. Kövekkel, husángokkal, Molotov-koktéllal és különféle pirotechnikai eszközökkel támadták a munkájukat végző RWE dolgozókat és a rendet biztosítani akaró rendőröket.
Az RWE 2018 elején további két évre szóló engedélyt kapott az erdőkivágásra. A határidőt be akarták tartani, és persze minél nagyobb területet felszabadítani a külszíni fejtés számára. Ekkor az ellenállás új szakaszába lépett. Az aktivisták behatoltak a bányaterületre, megrongálták, felgyújtották az áramfejlesztő generátorokat, elvágták a kábeleket, a konténereket kővel dobálták, nekimentek a rendőröknek. Felhívásukra egész Európából további profi környezetvédők érkeztek, hogy aktív jelenlétükkel segítsék az ellenállást. Az erdőfoglalók akciói ettől kezdve megváltoztak, a rendőrség egészen másfajta erőszak-szcenárióval találta magát szembe. A hatóság hiába nyilvánította a hambachi erdőt veszélyes területté, az erdőfoglalókat mégsem tudták eltávolítani.
A megoldás kulcsát az Észak-Rajna-Vesztfáliai Építésügyi Minisztérium találta meg. A fákon gubbasztó emberfészkeket építménynek nyilvánították, és hát bizony ezek nem feleltek meg a tűzrendészeti és építészeti előírásoknak, nem volt például tűzlétra, hiányzott a szükséges ablakpárkány, a magassági védőkorlát, etc. „Tűzvédelmi okok miatt fennáll a fákon lakók testi épségének a veszélye” – jelentette ki az építésügyi hatóság, és az építményeket lebontásra ítélte. A politikusok is rákontráztak: a tűzvédelem nem ismer halasztást, ha tűz üt ki, a mentőegységek nem tudnak időben a helyszínre érkezni. Az ott lakók élete veszélyben forog, és az emberi élet védelme az Alaptörvény alaptörvénye, semmi nem írhatja felül. Kezdődhetett az ott élők érdekében elrendelt kilakoltatás.
A tartomány történetének egyik legnagyobb rendőri bevetésével indult az akció. A bevetésben több századnyi rendőr vett részt, hivatalosan mégsem bevetésről, hanem mentésről beszéltek. Nyolcvanhat összeeszkábált bungalót kellett a lombkoronákról eltávolítani, miközben az erdő rezgett és zengett a tüntető tömegtől. Speciális rendőri egységek mászó felszerelésben próbálták a fák tetejéről lehozni az ellenállókat, akik természetesen minden eszközzel meg akarták ezt akadályozni. Korunk Robin Hoodjai és a rendőrök között folyamatos volt az összetűzés, az akciók során sokan szenvedtek kisebb-nagyobb sérülést. Egy környezetvédő újságíró aktivista kiesett a tizenöt méter magasan lévő fészkéből és életét vesztette. A zenész Leslie Mándoki aktivista lánya is súlyosan megsérült, ő ellenállás közben egy kötéllétráról zuhant alá. Igazi harc folyt a hambachi erdőben. Négy hétbe és több millió euróba került, míg sikerült az erdőt az aktivisták bungaló-fészkeitől megtisztítani. Mégis az ellenállók győztek, mert időközben a münsteri közigazgatási (!) bíróság ideiglenesen leállította az irtást. Ennek örömére tízezrek gyűltek össze az erdőszélen, fesztiváli hangulatban ünnepelték győzelmüket, és követelték a szénerőművek azonnali bezárását.
A hambachi erdőirtást ellenzőkkel szemben az elmúlt öt évben 944 büntető eljárást kellett lefolytatni, a legutóbbi akció során 80 embert vettek őrizetbe, akik azóta már valamennyien szabadlábon vannak. Egy kivétellel. Vele sokáig nem tudtak mit kezdeni, mert személyazonosságát nem sikerült megállapítani. A magát „Bagolynak” nevező környezetvédő aktivista öt hónapot ült vizsgálati fogságban. Nem tudták elítélni, mert nincsenek iratai, és magáról semmiféle információt nem volt hajlandó adni. Életkorát az orvosszakértők 18-21 év közé teszik, nemi identitása a januárban életbe lépett gendertörvény miatt bizonytalan, egyébként is ő egy fán élő bagoly. Az aktivisták ügyvédje tudja jól, hogyan lehet a személyazonosságot nyom nélkül eltüntetni, bevett módszer ez a német menekültügyi eljárásokban is.
A kerpeni bíróság a múlt héten végül egy huszárvágással (és nagy bátorsággal) oldotta meg a problémát. A vádlottat „Aachenből való ismeretlen 8”-nak nevezte, és súlyos valamint könnyebb testi sértés kísérlete és hivatalos személy elleni erőszak miatt kilenc hónap fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A súlyos ítélethez hozzájárult, hogy Bagoly semmiféle megbánást nem tanúsított, a vizsgálati fogság alatt írott leveleiben (vajon kinek írhatta?) a rendőröket fitymálta, kék báboknak nevezte őket, szar államról beszélt. A bíróság nevelési és személyiségi hiányosságokat állapított meg nála. A per során a terem tele volt baloldali aktivistákkal, akik folyamatosan zavarták az eljárást, provokáltak. A bátor bíró Bagoly ügyében a publikum, azaz a mozgalom tagjainak bűnrészességét hangsúlyozta.
Egyszerűsítette volna az eljárást, ha Bagoly fényképét közzéteszik az újságokban, hátha felismeri valaki. Csakhogy ezt nem lehetett, mert mi van, ha kiskorú? A orvosszakértő csak hozzávetőleges életkort tudott megállapítani, és kiskorúról fényképet bűnügyben nem lehet közölni. Ujjlenyomattal sem sokra megy a rendőrség, hiszen az a központi rendszerben személyiségi okok miatt nem tárolható. Majd most regisztrálhatják Bagoly név alatt, feltéve, ha hajlandó ujjlenyomatot adni. Másképp sem tudták azonosítani, mert nem hiányzott senkinek, a családja nem kereste, talán úgy gondolták, hogy éppen környezetvédő világkörüli úton van. Élnie viszont kellett valamiből, nemcsak neki, hanem erdei társainak is. Robin Hoodék a társadalmi igazságosság jegyében elkövetett rablótámadásokból éltek, a hambachi mozgalmárokat minden bizonnyal a mozgalom finanszírozta.
A hambachi ügy nagy port vert fel a német társadalomban. A klímavédelem, a globális felmelegedés elleni harc mindenki közös érdeke. Ugyanakkor a jóléti társadalom vívmányairól senki nem akar lemondani. Energia nélkül nincs civilizáció, az energiaszektor, csakúgy mint a környezet, politikai védelem alatt áll. Merkel kancellár a 2011-es fukushimai atomkatasztrófa után látványosan bejelentette a németországi atomerőművek felszámolását, amit 2021-ig végre kell hajtani. Még hét erőmű üzemel, a csökkenő energiaellátást a rekreált hagyományos energiaforrásokból pótolják. Akár műemlék templomot is lebontanak, ha alatta szénbánya nyitható. Akkor mit csodálkozunk az erdőirtáson? A szénkomisszió döntése értelmében viszont 2038-ig az összes szénerőművet is be kell zárni. A jövő útja a megújuló energiákra való átállás. A hálózatot azonban ki kell építeni, és egyre több mezőgazdasági területet vetnek be gabona helyett napkollektorokkal. Az egyik hesseni szélerőmű telepítéséhez most vágtak ki éppen egy erdőt, de az a helyi Zöldek projektje volt, oda nem vonultak fel a megélhetési aktivisták.
A hambachi ügyben a politika nem mer explicit állást foglalni, kártyás módra osztják a lapokat, egyet az ultizóknak, egyet a betlizőknek. „Aki a klímavédelemért cselekszik, az az emberiség, de egyúttal a német ipar védelme érdekében politizál” mondják a német Szocialisták, lévén erős érdekeltségük az energiaszektorban. Az erőszakos akciók politikai hátterét adó Zöldek szerint mindenkinek joga van tiltakozni, de ugyanakkor el kell határolódni az erőszakos akcióktól. A tartományi kereszténydemokrata-szabaddemokrata koalíciós kormány két évre leállíttatta a hambachi kitermelést, hátha elcsitul az ellenállás. Addig az RWE többek között Kolumbiából (!) importálja az áramtermeléshez szükséges szenet, ugyanakkor a többi szénimportáló európai konszernnel közös projektet indított a szénerőművek leépítésére. „Zöldmosás”, mondják erre a környezetvédők stílusosan a pénzmosás helyett, mert hamisnak és álszentnek tartják a környezettudatos és felelősségteljes cégimázst.
A német átlagpolgár pedig nem hisz már sem a politikának, sem a nagy konszerneknek, sem a tiltakozó aktivistáknak. Utóbbiakat káoszkeltő balos autonómoknak tartják, akikből a terroristák nemzedéke fog kikerekedni.
Rab Irén
történész, közíró
Az eredeti cikk http://magyarhirlap.hu/cikk/142126/Mesel_a_hambachi_erdo