Az Ivan and the Parazol 2010-es megalakulása óta a magyar könnyűzenei élet egyik meghatározó zenekara.
Az évek során az öttagú formáció szépen végig járta a zenei szamárlétrát: előzenekarként ismertették meg magukat a közönséggel, majd kisebb klubbokban csábították el a rock zene szerelmeseit. Ma pedig a legnagyobb fesztiválok színpadain több száz ember előtt játszanak. A turnébuszon kívül (mellyel a külföldi fellépésekre járnak) a stúdió a második otthonuk, a színpad pedig az életük. S bár a zenei élet megkerülhetetlen figurái ők, mégis mind a mai napig tisztelettel viseltetnek a zene iránt, alázattal bánnak elődeik hagyatékával.
Minderre ékes példa eddigi talán legnehezebb kihívásuk: a Syrius zenekar rövid, ám annál meghatározóbb történetét vitték színpadra a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
A Syrius zenekar a hatvanas évek fordulóján élte fénykorát. Baronits Zsolt 1962-ben alapította a legendás formációt, ám munkásságuk legtermékenyebb időszaka 1968-1973 közt volt. Ez idő alatt, bár számos kislemez látott napvilágot, csupán egyetlen album született: Az ördög álarcosbálja című lemez 1971-ben Ausztráliában, egy évvel később pedig Magyarországon is napvilágot látott.
A főleg progresszív jazz-rockot játszó formáció munkássága előtt fejet hajtva Vitáris Ivánék egy egyszeri és megismételhetetlen produkcióra készültek: nem csupán a zene, de a helyszín és a hangzás is különleges volt. A lazaságukról megismert fiúk, akik pörgős, táncolható rock and rollt játszanak most felnőttként egy, a magyar könnyűzenét alapjaiban megváltoztató formáció életművét prezentálták tökéletesen a Müpa színpadán.
Bár a zenekar ígérete szerint, sosem fogják kézbe venni a újból a Syrius életművét, mi azért reménykedünk benne, hogy még egyszer részesei lehetünk egy hasonló megisméttelhetetlen alkalomnak.
Szerző: Kaiser Vivien
Fotó: online