Egy kósza gondolatból született ez az írás. Épp egy másik cikken dolgoztam, és közben zenéket hallgattam a legnépszerűbb videómegosztó portálon, és azt vettem észre, hogy pont azokat az élő felvételeket tettem be egymás után, amiket különlegesnek érzek – akár a koncert körülménye, akár a fellépők szokatlan viselkedése miatt.
Talán nem minden esetben a legismertebb előadókról, vagy dalokról lesz szó, de alapvetően nem a számokat szeretném ismertetni, hanem azt a különleges hangulatot, ami néhány koncertet körüllebegett, vagy azt a katarzist, amit a zene okozhat – olykor maguknak az előadóknak.
Bikini – Nehéz a dolga
Mitől érdekes: életveszélyes koncert két hónappal a forradalom után
A Bikini együttes tagjai több interjúban is kiemelték, hogy a legmeghatározóbb fellépésük az 1990-ben Temesváron adott két koncertjük volt, ahol a nézők sírva hallgatták a dalokat. Na, nem azért, mert annyira rosszul sikerültek. Románia volt az egyetlen a közép-kelet-európai országok között, ahol a rendszerváltás nem békés, hanem véres úton zajlott. A koncerteket 2 hónappal a romániai forradalom kirobbanásának helyszínén, Temesváron adták. A belépésnél mindenkit végigmotoztak, mert abban a helyzetben rengetegen hordtak engedély nélkül fegyvert, és a biztonsági őr ’megnyugtatásképp’ a koncert előtt jelezte az együttes frontemberének, D. Nagy Lajosnak, hogy a motozások ellenére garanciát nem tudnak vállalni a biztonságára, így ha valakit esetleg le akarnak majd lőni, az biztosan ő lesz.
Egy momentum a koncertről: a pár héttel korábban még az utcán harcoló katonák, mint biztonságisok az első sorban táncoltak teljes felszereltségben, és üvöltötték teli torokból a Nehéz a dolga című számot. Az alábbi felvételen 05:45-08:05-ig egy részletet láthatunk ebből.
https://www.youtube.com/watch?v=td2zSDUev0s
Végül mindenki szerencsésen megúszta a koncerteket, és egy aradi újságírónő azt mondta az együttes basszusgitárosának, hogy már két hónapja kikiáltották a szabadságot, de a koncerten érezte először szabadnak magát.
R.E.M – The One I love
Mitől érdekes: Berlin, szakadó eső, fújó szél, de az R.E.M. még mindig zenél
„Csurom víz vagyok, hogy néz ki a sminkem? Szerenétek, hogy játszunk még, vagy inkább hazamentek?”
Kérdezi Michael Stipe, az R.E.M. frontembere a közönségtől a csapat 2005-ös berlini koncertjén, majd megnézi az esőtől teljesen elkenődött tini nindzsa-szerű sminkjét a kivetítőn. A koncert közben elképesztő mennyiségű eső zúdult a tömegre, a zenekaron is látszik a bizonytalanság, hogy folytassák-e. Végül úgy döntenek, hogy tovább zenélnek: néhány kameraképen már alig látni az esőtől, a színpadon tócsában áll a víz, a ruhákból is facsarni lehetne a vizet, de ez nem lehet akadálya, hogy a dal szálljon az egyetlen szerelem felé.
https://www.youtube.com/watch?v=kSV5mUIuoUk
Fleetwood Mac – The Chain
Mitől érdekes: A dobos egy másik világba utazik
A külső körülményekről térjünk át a belsőre. Az elsőben az extázisnak azt a fokát látjuk, amit azt hiszem, ritkán tapasztalunk. A ma már kevésbé ismert Fleetwood Mac (talán a Little lies című dalukat hallhatjuk olykor retró hangulatunkban) egy meglehetősen komoly hangvételű dala a The Chain, ami egy megromlott párkapcsolatról szól, amiből a gyávaság okozta lánc miatt képtelenség kilépni. A dal utolsó harmadában a zene lelassul, majd az eredetinél is feszesebb tempóra vált, a felvételen ez 03:30-tól kezdődik. Ennél a résznél leginkább a dobos arcát érdemes figyelni, aki fokozatosan kezdi elveszteni a kapcsolatot a külvilággal, és teljes mértékben átadja magát a zenének. Sajnos a felvétel képi és hangminősége sem a legjobb, ezért alább a stúdiófelvétel linkje is.
https://www.youtube.com/watch?v=O6P2_i0Y6ms
stúdiófelvétel: https://www.youtube.com/watch?v=PppUJ_JGq2U
Depeche Mode – Told you so
Mitől érdekes: a frontember kissé elveszti a fejét
A Depeche Mode frontembere, Dave Gahan néha szokatlan dolgokat művel a színpadon. A korai koncertfelvételeken általában az együttes többi tagjának arckifejezéséről leolvasható, hogy előre megbeszélték-e azt, ami éppen történik. Amikor „ez meg mi a francot csinál?” arccal nézik őt, akkor úgy sejtem, épp egy magánakciót láthatunk Gahantől. Így történhetett ez az 1984-es hamburgi koncerten is, ahol az egyik kevésbé ismert daluk közben teljes erővel elkezdte az egyik hangfalat lefejelni. Akinek idegen a ’80-as évek new wave hangzása, annak a felvételt a harmadik perctől ajánlom.
https://www.youtube.com/watch?v=EnIm71jRb_o
The Divinyls – Boys in town
Mitől érdekes: Az agresszív énekesnő kicsit el van varázsolva
Bár maga a felvétel nem annyira látványos, mégis egyik személyes kedvencem az ausztrál banda, a The Divinyls egyik korai dalának koncertfelvétele. Az énekesnő, Chrissy Amhplett meglehetősen furcsa személyiség volt, a koncertek során egy hosszú fénynyalábbal ütlegelte olykor az együttes tagjait, vagy a közönséget (!). Chrissy 2013-ben halt meg mellrákban, és mivel az együttes egyik legismertebb dala az „I touch myself” volt, halála után ezzel a szlogennel kampányolva hívták fel a figyelmet a mellrák veszélyeire az ismertebb ausztrál előadók. Visszatérve a felvételre, a dalt úgy az ötvenedik másodpercig Chrissy a megszokott hangjától eltérően, a dal mondatainak sorrendjét szabadon értelmezve, meglehetősen érdekesen a semmibe tekintő szemekkel adja elő. Még valami: a felvétel első másodperceiben azt hiszem, egy technikust próbál egy rúgással gyorsabb távozásra ösztönözni.
https://www.youtube.com/watch?v=zb78Rbd1oIA
Koncz Zsuzsa – Ha én rózsa volnék
Mitől érdekes: Az utolsó perc
A dal utolsó percét Koncz Zsuzsa az életműkoncertjén a közönséggel együtt énekli. Nincs mit hozzáfűzni, vagy tetszik, vagy nem…