Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter és Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum főigazgatója csütörtökön megnyitotta a Békés megyei Békéssámsonban a Szabadság Házát, amely az 1950-es évek első fele legjelentősebb hazai antikommunista ellenálló szervezetének állít emléket.
A miniszter az ünnepélyes megnyitón úgy fogalmazott: a fejekben és a szívekben is legyen jelen 1956, ismerjük, szeressük a forradalom és szabadságharc történetét, mert akkor a történelem a nemzeti tudat részévé válik, és a fiatalok is jobban fognak ragaszkodni Magyarországhoz.
Balog Zoltán kifejtette: egyedülálló teljesítményt nyújtott az a húsz békéssámsoni fiatal, aki 1951 és 1955 között terjesztette a kommunista rendszert leleplező röpiratokat, még a fővárosba is eljuttatta az ellenállás lángját.
1956 megmutatta, hogy a diktatúrának nincs gyökere Magyarországon, csak az erőszak és a nyomában járó félelem, a világ egyik legerősebb hadseregének itt állomásozó csapatai tudták a rendszert fenntartani – mondta. 1956 azt is megmutatta, hogy a szabadság megéri az áldozatot, és a szabadságot meg kell védeni, néha drótakadályokkal is – tette hozzá.
A rendszerváltás is akkor fordult visszafordíthatatlan folyamattá, amikor kimondták: 1956 népfelkelés, forradalom volt – fogalmazott. A miniszter – aki márciusban, az újjáépített békéssámsoni templom felszentelésén is jelen volt – azt mondta: a templom és a Szabadság Háza jól szimbolizálja, mire épülhet a jövő.
Az 1956-os események 60. évfordulójára létrehozott emlékbizottság elnökeként Balog Zoltán szólt arról, hogy 2006-ban „elszúrták” az évfordulót. Emlékeztetett a Kossuth-tér kordonokkal történő körülzárására, a gumilövedékekre és a könnygázra, és azt mondta: a 60. évfordulót a méltó helyére kell emelni.
Azért kell dolgozni a történelemtudományban, az oktatásban és a kultúrában, hogy az az időszak ne térhessen vissza – nyomatékosította.
Beszéde végén az aktualitásokról szólva beszélt a szabadság megőrzésének fontosságáról, amely most, amikor „a világpolitika szó szerint dörömböl Magyarország kapuján, a globális erőközpontok nyomásgyakorlása közepette kell megőriznünk a szabadságot, a nemzeti önazonosságot és a cselekvőképességet”.
Schmidt Mária azt mondta: a húsz békéssámsoni fiatal példája, aki 1951 és 1955 között terjesztette a kommunista rendszert leleplező röpiratokat, arra kötelez, hogy ne felejtsük el, a szabadság nem magától értetődő, mindenkinek meg kell érte harcolnia a maga idejében, a maga eszközeivel.
A békéssámsoni fiatalok története arra kötelez, hogy ne felejtsük el, a szabadság nem magától értetődő, mindenkinek meg kell érte harcolnia a maga idejében, a maga eszközeivel – fogalmazott. Hozzátette: a Magyar Ellenállási Mozgalom tagjai példát mutattak „önfeláldozó hazaszeretetből és a szabadság iránti elkötelezettségből”, bátorság és hősiesség kellett a kommunista terrort leleplező röpiratok terjesztéséhez.
A jövő évi 1956-os ünnepségeket koordináló kormánybiztos felidézte: az 1946 és 1956 közötti rabság, szolgaság és idegenuralom „egyenes vonalban vezetett” az 1956-os forradalom és szabadságharchoz, mert azoknak az éveknek az elviselése már a nemzet megmaradását veszélyeztette. 1956 őszén a nemzet becsületén esett csorba miatt mozdultak meg az emberek – jelentette ki.
Schmidt Mária úgy fogalmazott: csak az a nemzet lehet erős, amelynek polgárai becsületbeli ügynek tekintik a szabadságot és a nemzeti függetlenséget.
A megnyitón jelen volt a békéssámsoni ellenállócsoport két életben lévő tagja, a tizenkét évre ítélt Arany-Tóth Ferenc, „Bozambó” és a hat évre ítélt Tóth József, „Püré” is.
Arany-Tóth Ferenc háláját fejezte ki azért, hogy az utókor nem hagyta feledésbe merülni a történetüket. Felidézte: az embertelen és elnyomó rendszer ellen emelték fel a szavukat, a börtönbüntetést mindannyian töretlenül kiállták, és bár utána sokáig másodrendű polgároknak tekintették őket, „azért mindenki lett valami”. Úgy fogalmazott: a szabadság szelleme túlélte az elnyomást és az elnyomókat.
A megnyitó után a ház melletti ligetben – ott, ahol egy padon elindult az ellenállás – felavatták Annus Istvánnak, a Magyar Ellenállási Mozgalom vezetőjének, Békéssámson rendszerváltás utáni első polgármesterének mellszobrát. 
Ifjabb Annus István arról beszélt, hogy apja nem akarta volna a szobrot, azt mondta volna, „fiam, nem ezért tettük”. Felidézte: édesapja mindig segíteni akart az embereken, és mindig mosolyogva mesélt a börtönben töltött nyolc évről is. Senki sem tudja, hogyan menekülhetett meg apja és egyik társa a kivégzéstől – mondta.
A Békéssámsonban 1951-ben indult Magyar Ellenállási Mozgalom húsz tagja röplapokat szórt, nemcsak a környéken, hanem többször Budapesten is. Éveken keresztül ténykedtek, majd amikor 1955-ben lelepleződtek, összesen 186 évnyi börtönbüntetést szabtak ki rájuk. Mindannyian hősként viselkedtek a bíróság előtt is.
A csoport két vezetőjét halálra ítélték, majd ezt életfogytiglanra változtatták. Legtöbbjük csak az 1956-os forradalmat követő 1963-as amnesztia során szabadult, de a rendszerváltozásig megfigyelték őket. A mozgalom tagjai a megpróbáltatások ellenére mindvégig büszkék voltak tettükre, azt soha nem bánták meg.
Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum alapító főigazgatója az MTI-nek korábban arról beszélt: az 1945 és 1956 közötti ellenállás nem foglalta még el a neki kijáró helyet a köztudatban. A békéssámsoni példa alapján országos mozgalmat szeretnének indítani. Ha a példát minden település követi, mindez olyan nemzeti panteonná állhat össze, amely megerősíti nemzeti öntudatunkat – mondta.
MTI