„Van úgy, hogy az élet nem igazodik a határozatokhoz” – véli Lendvai Ildikó, az MSZP elnöki tanácsadó testületének tagja, aki úgy gondolja, az ellenzéki együttműködés jelenlegi kereteinek újragondolása sem elképzelhetetlen.
Nem jött a katarzis, nincs miért tapsoljanak az emberek, ezért nem működik a nehezen összehozott baloldali együttműködés, így még idén „újra kéne rendezni a darabot” – értékelte a politikába a napokban visszatért Lendvai Ildikó, a szocialisták volt pártelnöke a hvg.hu-nak adott interjúban az MSZP–Együtt viszonyt. Állítja, egy közös miniszterelnök-jelölt, egy harmadik személy sokat segítene a szocialistáknak és Bajnai mozgalmának, de nincs ilyen bevethető ember a színen.
Az MSZP egykori elnöke szerint a „túlmozgásos” Gyurcsány komoly kockázatot jelent a baloldalra, de kihagyni az ellenzéki együttműködésből még nagyobb veszélyt jelent. A bajai videó szerinte csak útakadály, az MSZP három éve nem találja a hangját, és nem is elég demokratikus.
Az MSZP-ben létrehozott elnöki tanácsadó testület kapcsán Lendvai hangsúlyozta: „nem is gondoljuk magunkról azt, hogy irányítani fogjuk a politikát”. Ez egy 5-7 tagú testület lesz, amely kifejezetten a kampányidőszakra koncentrál, és „nyilván ennyiféleképpen is fogjuk értékelni a helyzetet, a pártelnök pedig eldönti, melyikünk tanácsra hallgat”.
A mostani kampányról Lendvai Ildikó kijelentette: „ami eddig volt, az semmi. És az ország tétje is sokkal nagyobb. Látva, hogy a most kezdődő kampány nagyon kényes és durva lesz, (Mesterházy) Attila úgy látta, érdemes azokat a nézőpontokat is beemelni a döntés-előkészítésbe, amiket olyanoktól kap, akiket személyes érdekeik nem befolyásolják, mert nem indulnak a választáson, nincsenek rajta a listán”.
A 2010 óta eltelt időszakot értékelve a politikus kijelentette: „Nem akarom magyarázni a bizonyítványt, de egy picivel azért jobban állunk. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy közben létrejött egy új szervezet, Bajnai Gordon mozgalma, egy – Gyurcsány pártja – pedig kiszakadt az MSZP-ből. A szocialista párt mégis szinten maradt, és ezért jár elismerés a jelenlegi vezetésnek”.
Nem vitatja ugyanakkor, hogy az ellenzéknek együtt sincs akkora támogatottsága, mint a Fidesznek. Miközben kormányváltó hangulat van, „nem tudtuk bizonyítani, hogy van kormányváltó erő is” – fogalmazott.
„Vannak értelmes programjaink, van együttműködő partner, de hiányzik a mondandó szuggesztivitása és talán a megfelelő szervezeti konstrukció is, ami a kormányváltó szavazatokat nem fordítja egymás ellen” – állítja Lendvai Ildikó. A hvg.hu-nak a két szervezet megállapodására vonatkozó kérdésére hozzátette: „csak azt mondom, hogy a helyzet változott, tovább kell gondolni a lehetőségeket”.
Az MSZP lezárta ezt az ügyet, a politikus viszont – hangsúlyozottan személyes véleményeként megfogalmazva – úgy látja: „van úgy, hogy az élet nem igazodik a határozatokhoz”. Szerinte az események előrehaladtak, hiszen „Gyurcsány Ferenc itt van, bejött a szobába. Innentől akadémiai okoskodás lenne azon elmélkedni, hogy milyen jó lett volna, ha kint marad.
„Ezért is ilyen nagy kérdés, hogy mit kezdjen vele az MSZP. Mert azért nem csak a mi hibánk ám, hogy nehezen kezeljük a helyzetet. Gyurcsány is képes arra, hogy az MSZP számára kellemetlen, nem végiggondolt mondatokat mondjon. Az együttműködésnek vannak egészen laza formái is. Abban biztos vagyok, el kell kerülnünk, hogy egymás ellen induljunk egyéni körzetekben” – emelte ki Lendvai Ildikó.
Szerinte „Feri van olyan okos, hogy belássa: nem lehet a kudarc felelőse. Márpedig, ha nem állapodik meg velünk, akkor ő lesz az. Aki itt bűnbak lesz, az meghal. És joggal hal meg”. Lendvai Ildikó mindazonáltal nem javasolja az Együtt-PM-mel kötött szövetség felrúgását, de azt igen, hogy ne zárjanak ki semmit, és ne köpködjék „egymásra a tejbegrízt, hátha egyszer le kell ülni egy asztalhoz”.
Borul az ellenzéki összefogás?
Alig 150 nappal a parlamenti választás előtt – feltéve, hogy az államfő valóban 2014. április 6-ára tűzi ki a szavazás napját – több megkérdezett elemző szerint még nem teljesen bizonyos, hogy a demokratikus ellenzék milyen formációban indul.
Az MSZP és az Együtt–PM megállapodása ugyanis könnyen felborulhat, ha a novemberi közvélemény-kutatási eredmények az egyes pártok támogatottságának lényeges változását mutatják majd. Ez pedig könnyen elképzelhető, mert az október 23-i ellenzéki demonstráció – amely leginkább a Fidesz leváltására készülő politikai erők közötti ellentétekre hívta fel a figyelmet –, illetve az állítólagos bajai választási csalást bemutató hamis videofelvétel igen nagy visszhangot váltott ki, és akár jelentős mértékben befolyásolhatja a pártpreferenciákat is.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője is emlékeztetett rá, hogy jóval a választási megállapodás aláírása előtt jelezték: nem zárható ki, hogy valamikor az év végén a feltételeket újra kell majd tárgyalni. Az már ma is látszik, hogy az Együtt–PM támogatottsága jól mérhetően csökkent, miközben a Demokratikus Koalíció (DK) lassan, de folyamatosan erősödik, és már az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése sem tűnik lehetetlennek.
Ha ez a tendencia folytatódik, a két szervezetre nagyjából ugyanannyian voksolnának. A jelenlegi erőviszonyok mellett az MSZP és az Együtt–PM racionális és működőképes alkut kötött – véli László Róbert. A koordinált indulás az első pillanattól kezdve az egyik legvalószínűbb forgatókönyv volt, és mivel a lehetséges választók rengetegféleképp gondolkodnak, vélhetően többeket szólíthatnak meg a pártok közötti választási lehetőséggel, mint egyetlen közös listával, amelyen mindenki találhatna számára ellenszenves politikust.
Ez a keret alkalmas arra, hogy az egyéni körzetek újraosztása után – a megállapodás szerint az MSZP 75, az Együtt–PM 31 jelöltet állíthat –az együttműködésben érdekelt újabb szervezetet is befogadjanak, hiszen több párt talán képes lehet több szavazatot szerezni, de taszítóereje is lehet a szélesedő választási koalíciónak – véli az elemző. László Róbert úgy látja, hamarosan eljön az ideje annak, hogy eldöntsék: lenyelik vagy inkább kiköpik a DK-t, de szerinte most inkább úgy tűnik, valószínűleg le kell nyelni.
Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy a törpepártok önálló indulásával az ellenzéki oldalon egymástól vennék el a voksokat, a parlamenti küszöb alatt teljesítőkre leadott szavazatok pedig elvesznének. Ezért a szakértő meggyőződése, hogy a kormányváltást hirdető, de mérhető támogatottsággal nem rendelkező szerveződések inkább ártanak, mintsem használnak, ha a választáson való önálló részvétel mellett döntenek.
Bizonyos szempontból racionális döntés lehet persze, ha törpepártok az egyszázalékos szavazatarány elérése esetén járó állami támogatás – és a beígért kampánytámogatás – megszerzése érdekében próbálkoznak majd. László Róbert azonban úgy gondolja, az emberek az egyébként igen bonyolult választási rendszer szabályai közül egyet – húsz év alatt – biztosan megtanultak: öt százalék alatt egyetlen politikai szervezet sem jut be a parlamentbe, ezért minipártokra nem érdemes szavazni.
Az ellenzéki együttműködés esélyei kapcsán a szakértő elmondta: vannak, akik a közvélemény-kutatási adatok ellenére – legutóbb a Medián mért, és az adatai szerint a biztos pártválasztók 52 százaléka a Fideszre, 21 százaléka az MSZP-re, hét százaléka az Együtt–PM-re, négy százaléka a DK-ra,míg 13 százaléka a Jobbikra szavazna – is szoros eredményre számítanak.
Ezt a bizonytalanok és a rejtőzködők nagy számával magyarázzák, ám László Róbert e tekintetben szkeptikus. Az Ipsos által jelzett nyolcszázaléknyi rejtőzködő, illetve a Medián szerint 11 százaléknyi biztos, de a pártpreferenciáját titkoló választó szerinte kevésnek tűnik a fordulathoz.
Ez 400–500 ezer ember lehet, és ha mindannyian a kormányváltó erőkre voksolnának, a baloldalon akkor is hiányzik még egyszer ennyi szavazat. Vagyis: meg kellene nyerni az aktív bizonytalanokon felül olyan választókat is, akik jelenleg vagy más párt táborát erősítik, vagy egyáltalán nem szándékoznak részt venni a választáson. Az összefogás azonban ehhez legfeljebb jó keret, de hatékony kampány és megfelelő politikai üzenetek nélkül senki nem nyerhet.
László Róbert szerint van még egy sötét ló: az LMP. Most úgy tűnik, hogy kiesnek a parlamentből, de a párt által hirdetett egyenlő távolságtartás mindazok számára szimpatikus lehet, akik nem kérnek sem a jobb-, sem a baloldalból. Hasonló ideológiával, a 2001-ben a semmiből feltűnt Centrum Párt pár hónappal később négy százalékot kapott, a különutas MDF 2006-ban be is jutott a parlamentbe, 2010-ben pedig az LMP már több mint hét százalékot ért el. Társadalmi igény tehát egyértelműen van ilyen politikai szerveződésre, legfeljebb az a kérdés –mondta a szakértő –, hogy az alaposan meggyengült LMP képes-e megszólítani a választókat. Ha igen, azzal valószínűleg a baloldaltól vesznek el nagyobb arányban szavazatokat.
forrás: nol.hu