Megdöbbentő gyilkosságsorozat került nyilvánosságra az 1920-as években. Tiszazug több falujában légypapírból kiáztatott arzénnel mérgezték meg az asszonyok iszákos férjeiket, beteg szüleiket, munkaképtelen családtagjaikat. A nyomozás során kiderült, hogy többéves, sőt évtizedes gyakorlatról van szó.
A hír kétségbe ejtette a magyar közvéleményt, mert ezzel a ténnyel romba dőlt a romlatlan vidék képzete, a romantikus elképzelés a faluról. A hatóságok Nagyrév községet helyezték előtérbe, de a többi tiszazugi falu is érintett volt. És az ország más területein is találkozhatunk hasonló jelenségekkel.
Ha a gyilkosságok okait vizsgáljuk, arra a következtetésre juthatunk, hogy a nyomorúságos gazdasági helyzet, az elmaradottság, iskolázatlanság mind-mind közrejátszhatott az arzénes ügyekben. A férjek meggyilkolása az első világháborúval függhet össze. A hazatérő, a háború borzalmait megélt, sokszor nyomorék férfiak – akik gyakran iszákossá váltak – már nem tudták családfői szerepüket betölteni, a házasságok megromlottak, az asszonyok – más kiutat nem látva – a mérgezéshez folyamodtak. Ládonyi Emese antropológus egy olyan szempontot is említ, ami a korábbi történeti kutatásokban nem minden esetben került előtérbe, ez pedig a kegyes halál fogalma. A forrásokban vannak adatok arra, hogy az elkövető azért adott be mérget a magatehetetlen betegnek, nyomoréknak, mert megszánta vagy mert az illető maga is ezt kérte. Más szempontból vizsgálva az eseteket az öröklési jog rendszere is gyilkosságra ösztönözhetett. Hazánkban az akkori törvény szerint minden gyermek egyenlő részben örökölt a szülő hagyatékából. A 20. század elejére az átlagéletkor meghosszabbodott, a családok létszáma nőtt, de mindehhez nem kapcsolódott a vagyon gyarapodása, az emberek félni kezdtek, hogy a szétaprózódott földekből nem tudnak majd megélni és mivel a születésszabályozás modern módszereit nem ismerték, a megszületett új családtagtól csakhamar „megváltak”.
Fontos megemlíteni a bábák helyzetét a korabeli falusi társadalmakban. A bába feladatai közé tartozott számos olyan tevékenység, amelyek mögött gazdag hiedelemvilág állt. Több helyen kiemelik, hogy a gyilkosságok egyik főszereplője özv. Fazekas Gyuláné (ld. Asszonyok öltek férfiakat című korábbi cikkünket a szerk.) bábaasszony volt. Orvos hiányában Nagyréven jószerével mindenki tőle várta a gyógyulást, miközben ő maga ajánlotta fel a gyilkosságot, mint lehetséges megoldást. Móricz Zsigmond is járt a helyszínen és riportjában így ír :”Volt a faluban egy bába, aki valósággal hatalmába kerítette az asszonyok lelkét. A bába vette át az uradalmat a pap fölött. A bába hajtotta el a magzatot, s ezzel zsákmányává lett minden asszony, aki hozzá fordult. A bába volt az ördög képviselője, aki játszva szedte áldozatait. (…) Orvos egyszer száll ki a községbe hetenként. Patika nincs (…) A népnek (…) szociális gondozója nincs. Marad tehát a bába.„ (Pesti Napló, 1930. január 22.).
Ládonyi Emese kiemeli még azt is, hogy a tudósítók igyekeztek kiszínezni, dramatizálni a történteket az olvasottság növelése érdekében (Móricz riportjában is élt ezen eszközökkel). Példaként említi a Kis Ujság című lapot, amely Fazekasné öngyilkosságát „Tiszazug boszorkánya megöli magát” címmel írta meg.
A képen Földvári Károlyné, akit később felmentettek.
forrás: Korall/ Ládonyi Emese: „Átkos lidércként nehezedett a falura…”, szeged.hir24.hu, kosakaroly.hu