A tiszazugi arzénes asszonyok története anno bejárta a világsajtót. A bulvársajtó démonokról, lidércekről, boszorkányokról írt. Az arzénes perekről szóló tudósítások gyakran szerepeltek a világlapok címlapjain, és írnak róla még napjainkban is.
Ugyanis az 1912-től 1929-ig tartó gyilkosságsorozattal a Tiszazug (a Tisza és a Körös folyók közötti területen található 11 település: Kunszentmárton, Szelevény, Csépa, Tiszaug, Tiszasas, Öcsöd, Mesterszállás, Cserkeszőlő, Tiszakürt, Tiszainoka, Nagyrév és néprajzi szempontból ide tartozik még Tiszaföldvár és Martfű is) beírta magát a történelembe. A másfél évtized alatt öltek fiatalt, öreget, háborúból hazatért férjet, rokkantat. A gyilkosságok mérgezéssel (pontosabban azzal a bizonyos arzénnel) történtek, a gyilkosságok lebonyolítója majd minden esetben nő volt.
Az arzénmérgezések nem egyedülállóak a történelemben, 1900 környékén Temes vármegyében zajlottak olyan mérgezéssel kapcsolatos perek, amelyeknek végén mintegy 260 embert ítéltek el. Nem sokkal az első világháború kitörése előtt, 1912-ben az Arad vármegyei Lippán fordultak elő tömeges mérgezések. A gyilkosok mindkét helyen egy bizonyos arckrémből vonták ki az arzént, hogy a nemkívánatos családtagokat eltehessék láb alól. A tiszazugi asszonyok más módon jutottak méreghez, légyölőpapírból. Ugyanis ekkoriban jelent meg a ”légykő”, amelyből könnyen ki lehetett áztatni az arzént. Az első arzénes ítélet 1925-ben született, amikor egy Tiszába dobott holtest megtalálása után, Bukovenszki Jánosnét kötél általi halálra ítélték (végül büntetését életfogytiglanra változtatták). Ebben az évben ugyanis Csongrádon a Tiszából egy meztelen idős nő holttestét fogták ki, akiről kiderült, hogy halála oka nem fulladás, hanem mérgezés. Arra is fény derült, hogy a Nagyréven lakó lánya tette. Ekkoriban már több gyanús halálesetet vizsgáltak, ám egyik esetben sem emeltek vádat.
Az évtized végén fordulat következett be. Egy névtelen feljelentő levél miatt kezdte el a régóta gyanakvó ügyészség és csendőrség a vizsgálódást, amelyek során többen (például Fazekas Gyuláné bábaasszony) a halálba menekültek. A Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok így ír az esetről: „Az iszonyú, s nagy szétágazású bűnper már eddig is megkövetelte a maga áldozatait, mert özvegy Fazekas Gyuláné született Oláh Zsuzsanna, ki már itt Szolnokon letartóztatásban volt, azonban a vizsgálóbíró által szabadlábra helyeztetett, f. hó 19-én Nagyréven marólúgot ivott és iszonyú kínok között meghalt. Özv. Pápai Jánosné sz. Petyus Erzsébet pedig ugyancsak Nagyréven f. hó 18-án a büntetéstőli félelméből felakasztotta magát. Úgy látszik, a monstre bűnügy a beérkező feljelentések alapján még több áldozatot is fog követelni, melyek a megtorló igazságszolgáltatás, vagy a lelki furdalás miatt bekövetkezett önbíráskodás útján veszik el megérdemlett büntetésüket” (1929. júl. 21.). Így sor kerülhetett a második perre, amely 1929 decemberében kezdődött . Részlet egy korabeli tudósításból: „Az orvosi szakértők, dr. óvári Papp Gábor egészségügyi főtanácsos, dr. Orsós Imre és dr. Kánitz Izidor főorvosok az exhumált hullákban — az országos vegyvizsgáló intézet által megállapított arzénanyagban — mennyiségileg elegendő mérget találtak arra, amennyi az emberi élet kioltásához elégséges. A vádlottak elmebeli állapota a megfigyelés után normálisnak találtatott. Másnap, szombaton, december 14-én reggel 9 órakor kezdetét vette a vád és védelem előadása. Kronberg János kir. ügyész gondosan kidolgozott, és a vádlottakat lesújtó vádbeszédben mind a négy vádlottra a halálbüntetést kérte kimondatni. Dr. Virágh Gyula szónoki művészettel felépített védbeszédben minden lehetőt megtett védencei érdekében, úgyszintén dr. Kovács Gábor is hatalmas erkölcsi érdekkel állott elő védencei megmentésére, kiknek záró nyilatkozata után a kir. törvényszék ítélethozatalra d. u. 5 órakor visszavonult. Dr. Fuchs Gyula elnök 6 óra 30 perckor hirdette ki a törvényszéki ítéletet: a gyilkosság bűntettében mind 4 vádlott bűnösnek mondatik ki, és ezért Lipka Pálné kötél általi halálra, Holyba Károlyé, Sebestyén Bálintné és Köteles Istvánné életfogytiglani fegyházra ítéltetik.” (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1929. dec. 12.).
Végül Holyba Károlyné és Lipka Pálné életfogytiglant, Sebestyén Bálintné 15 év fegyházat kapott. Köteles Istvánnét egy rendbeli gyilkosság büntette miatt életfogytig tartó fegyházra ítélték.
Folytatása következik.
forrás: szeged.hir24.hu, kosakaroly.hu