Nem élünk a harsány közhellyel: „élet a halál után”, de tény, hogy az emberi szervezet őssejtjei azután, hogy a halál beállt, egy ideig még életben maradnak. És nemcsak 1-2 napig, mint azt a kutatók eddig feltételezték, hanem sokkal hosszabb ideig. A közelmúltban publikált felismerés intenzív kutatásokat indított el. Kérdés, vajon mi a jelenség magyarázata, és az is, hogyan használhatók majd a halottból származó őssejtek a gyógyítás mindennapjaiban.
Fabrice Chretien és Shahragim Tajbakhsh párizsi kutatók közleménye a múlt év júniusában jelent meg a Nature Communication c. folyóiratban. Megfigyeléseik szerint az emberi izomzat őssejtjei a halál után 17 napig élnek még. A sejtek a halottban egyfajta „alvó” állapotba kerülnek, energiaigényük és felhasználásuk drasztikusan csökken. Ennek magyarázata az energiaforgalomért felelős sejtalkotórészek, a mitokondriumok csökkent működése.
A kutatók azt is megállapították, hogy a halál utáni sejttúlélés nemcsak a vázizomzat, de a csontvelő őssejtjeire is érvényes, ezek egérben négy napig képesek a leírt állapotban fennmaradni. Mindkét őssejt esetében hangsúlyos, hogy ha a halottból kiveszik őket, képesek „újjáéledni” és eredeti funkciójuknak megfelelően működni, azaz új szövetet képezni.
A floridai Miami Egyetem munkatársai, élükön Gianluca D’Ippolitoval 2012 decemberében a floridai West Palm Beachben rendezett őssejt világkonferencián számoltak be újabb, a témát érintő eredményeikről. Öt nappal a halál után, ember ujjából vett csontvelőőssejteket laboratóriumi körülmények között (in vitro) tenyésztették tovább, majd a sejteket öt hét elteltével sikerrel vitték át ízületi, csont- és zsírszövetbe.
(A csontvelőben levő speciális sejtek, a mesenchimalis őssejtek attól függően differenciálódnak tovább, hogy milyen szöveti közegbe kerülnek, csonttá, ízületté, zsírrá, vagy akár szívizommá fejlődhetnek.)
Az, hogy az őssejteket halottból is lehet nyerni, azért jelentős, mert a kezelés során több sejtre lehet szükség, mint amennyit egy ember, mint őssejtforrás nyújthat. Kivehető például a teljes gerincoszlop, ami élőből természetesen nem lehetséges.
Paolo Macchiarininek, a stockholmi Karolinska Intézet kutatójának a New Scientistben közzétett véleménye szerint az eddigi eredmények kétségtelenül biztatóak, de ahhoz, hogy a holttestből kivett őssejteket gyógyításra használni lehessen, előbb biztonsággal meg kell győződni, hogy a sejtek épek-e, nem károsodott-e DNS-állományuk. Ez a környező elhalt szövetek közegében, illetve a hűtési hőmérséklet miatt könnyen előfordulhat.
Nem kevéssé aggályos, hogy a holttest csak egyetlen alkalommal lehet őssejtforrás, ismétlésre, újabb sejtek kinyerésére nincs lehetőség. Márpedig a tudományos szabályok szerint az őssejtek egyazon forrásból kell származzanak.
Az előrehaladott kutatások arra utalnak, hogy az őssejtkezelés széles körű elterjedése inkább a közeli, mint a távoli jövő zenéje. Igaz, számos tudományos probléma van még, és sokféle etikai meggondolás is napirendre kerül, hiszen akárcsak a szervtranszplantáció esetében, a halottból vett élő anyag egy másik emberben él tovább.
Forrás: nol.hu