Százhatvan éve, 1852. április 21-én nyílt meg Pesten Magyarország első bölcsődéje „józan és becsületes szülők csecsemőinek ellátására, míg azok a munkájukat végzik, így családi jobblétüket előmozdítja”.
A bölcsődék a női munkaerőt nagy számban foglalkoztató gyáripar kialakulása után jelentek meg. Az első 1844-ben Párizsban jött létre, és alig egy évtizeddel később már több száz hasonló intézmény működött világszerte. Magyarországon 1852 januárjában alakult meg a bölcsődeegylet a pap-pedagógus Majer Istvánnak és Forrayné Brunszwick Júliának, az első magyar óvodát megalapító Brunszwick Teréz unokahúgának a vezetésével. A lelkes előkészítő munka és jótékony célú gyűjtés eredményeként 1852. április 21-én megnyílt Pesten a Kalap utca 1. (ma Irányi utca 2-4.) szám alatti bérház földszintjén a „bölcsőház”. Az öt szobában az első évben 38, csecsemőről, főleg szegény nők gyermekeiről gondoskodtak.
Az érdeklődés folyamatosan nőtt, ezért három év múlva nagyobb helyiségbe költöztek, és a Terézvárosban is nyitottak egy újabb bölcsődét, ahol fizetett dajkák helyett apácák dolgoztak. Az újabb és újabb bölcsődék már jobbára a külső munkáskerületekben jöttek létre, sok helyen pincékben – abban az időben ugyanis ezek voltak a legmelegebben tartható épületrészek. A bölcsődék az anyák munkarendje miatt reggel 5 órától este 7 óráig tartottak nyitva, és mivel a nőknek két héttel a szülés után munkába kellett állniuk, gyakran kéthetes csecsemőket is beadtak gondozásra. A gyerekeknek négyéves korukig biztosították a teljes ellátást, sőt a ruházatot is, felvételkor követelmény volt a budapesti illetőség, a munkaviszony megléte és a nehéz anyagi helyzet.
Akadt olyan intézmény, ahol száznál is több kisgyermekről gondoskodtak: a kicsik fűzfából font nagykerekű babakocsiban aludtak. A játékidőt a kislányok kötényruhában, a kisfiúk halásznadrágban fajátékok között tölthették; a szükségletek végzésére szolgáló négyszemélyes „bilizőpad” azonban ma már kihullana a higiéniai követelmények rostáján.
A fenntartási költségeket az egyház és magánszemélyek adományai biztosították, előkelő körökben valóságos divat lett a bölcsődék támogatása, a jótékonykodók közé tartozott gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné, a józsefvárosi intézmény Erzsébet királyné védnöksége alatt működött.
Az első világháború idején romlottak a működési körülmények, megnövekedett a csecsemőhalandóság. 1915-ben Heim Pál az anyák és csecsemők védelmére alakult Stefánia Szövetség keretén belül indította el a Központi Védőnőképző Iskolát, hogy a gyermekeket gondozók nagyobb szakértelemmel, higiénikusabban tudják végezni munkájukat.
Az állam az 1950-es években kezdett szerepet vállalni a bölcsődék fejlesztésében, amikor a nők tömegesen álltak munkába. A rendszerváltás után a piacgazdaságra való áttérés érzékenyen érintette a kisgyermekes családokat, és az önkormányzati fenntartásba került bölcsődék száma is csökkent. A bölcsődei férőhelyek száma 2004 óta emelkedik Magyarországon, ugyanakkor egy tavalyi törvénymódosítás lehetővé tette, hogy a fenntartó döntésétől függően a bölcsődékben az étkezésért fizetendő díjon felül személyi térítési díjat kérhessenek.
Az első bölcsőde megnyitásának emlékére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2010-ben hivatalosan is a bölcsődék napjává nyilvánította április 21-ét.
Forrás: mti