AZ EGÉSZSÉGÜGY A LEGFŐBB HALÁLOK

Szeretek reggelente – ami nálam olyan 10 óra magasságában kezdődik – lassan ébredezni. Egyszer-kétszer még átgondolom, hogy tényleg és komolyan fel akarok-e ébredni és ezt többnyire az éhségérzetem dönti el… kivéve, ha elkezd fájni a vesém. Ami velem sajnos elő szokott fordulni, mert úgy termelem a veseköveket, mint kagyló a gyöngyöt, viszont még egyet sem sikerült jó pénzért eladnom, pedig ez járna nekem a sok fájdalomért.
Na mindegy, elbandukoltam a rendelőbe, ahol röpke néhány órás várakozás után belém kukkantottak ultrahanggal. Az eredmény több apró kő az egyik vesémben, és egy nagy a másikban. Hurrá! ezeket általában vagy kipisili az ember – ha tudja, vagy összetörik, vagy kioperálják. Hát erről az utóbbiról ne is beszéljünk.
Mit tehettem egyebet, elmentem a kórházba, mondván: Csókolom, rendelnék egy kőtörést. Az orvos, egy olyan 80 és a halál között lebegő úriember, azzal kezdte, hogy piszkosul ledorongolt, mert nem csuktam be az ajtót magam után. Ezt szeretem. Amikor egy orvos illemórát tart nekem. Jó, Nem vagyok egy bájos, kenyérre kenhető alkat, de hadd legyen ez az én gondom. Az övé meg a kövem. Az öreg kissé álmatagon megvizsgálta a leletemet, majd közölte, hogy oké, de előbb megvizsgál. Némi kutakodás után kinyilatkoztatott: “Magának nincs is veseköve, se itt, se ott.” Ezek után visszapunnyadt úriember mivoltába, én meg bambán néztem.
Na jó. Ha már van két egymásnak ellentmondó diagnózisom, mit tehetnék egyebet, mint hogy beszerzek egy harmadikat. Erre egy magán ultrahang rendelőben került sor, ahol egy barátságos orvos rendkívül lelkiismeretesen, hosszasan vizsgált meg. Végül sajnálkozva bevallotta, hogy nem tudja eldönteni van kövem, vagy nincs. Hát ettől végképp elszállt az agyam. Az orvos láthatta rajtam, hogy hamarosan hangoskodni fogok, mert felajánlotta, hogy elintéz nekem egy CT vizsgálatot, ami ugyan nagyon drága, de tuti. Most itt állok egy újabb lelettel, mely szerint van több kis és egy nagyobb kövem, bár nem akkora, mint mekkorát az első vizsgálat kimutatott.
Ez a történet csak egy az ezer és ezer közül, ami igazolja, hogy a magyar egészségügy is haldoklik, csakúgy, mint a TV, csakhogy itt emberek életéről van szó. Valamikor azt mondták, hogy az ember a legfőbb érték. Azóta sokat fejlődtünk…ma már nem is mondják.
Egy felmérés szerint a félregyógyszerelés, a gyógyszer-mellékhatások és orvosi műhibák okozta halálesetek száma Magyarországon évente 30.000 -re becsülhető. Ennyi embernek nem kellett volna meghalnia, ha megfelelő kezelést kap. Ez megdöbbentő szám, és valószínű, hogy a magyar egészségügyi viszonyok ismeretében ez még túl szép is.
Mindenki tudja, hogy az egészségügyben a „kéz kezet mos” elv alapján rendkívül nehéz műhibákat utólag igazolni.
Úgy becsülhető, hogy az orvosi műhibák körülbelül. 5%-ára derül fény. Az FDA (Az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hatósága) jelentése szerint az 1976 és 1985 közt a világon forgalomba hozott gyógyszerek 51.2% százalékáról derült ki a kiterjedt alkalmazásuk során, hogy olyan súlyos mellékhatásokat eredményezhetnek, mint szívleállás, anafilaxiás sokk (súlyos allergiás roham), légzésleállás, vese és májleállás, súlyos vérképzési zavarok, születési defektusok, vakság,satöbbi.
Magyarországon vidáman lehet életveszélyes gyógyszereket úgy hirdetni, mintha a kockázatnak még a halvány árnyéka sem lenne. Úgy tűnik, kórházba menni, akárcsak Semmelweis korában, életveszélyes. De járóbetegnek lenni sem életbiztosítás. És ez részben a gyógy­szergyáraknak köszönhető, mert számukra első a profit. Olyan gyógyszerek kerülnek forgalomba, melyek csak steril körülmények között lettek bevizsgálva és senki nem tudj, hogy szélsőséges körülmények között, hogyan hat egy más betegségekben is szenvedő emberre. Ráadásul állítólag a magyar az egyik legnagyobb gyógyszer fogyasztó, ami persze köszönhető a reklámoknak is, melyek naponta számos gyógyszert kínálnak, sokszor ugyanarra a problémára több félét.
És hogy a fentieknek mi az oka? Számos……
Vegyük pl, hogy a KSH  2006-os adatai szerint 2200 orvos hiányzik az egészségügyi ellátórendszerből. Ez nagyjából azt jelenti, hogy átlagosan 35-40 orvos jut tízezer betegre. Elöregedő társadalom vagyunk, ezért más és nagyobb az elvárás az egészségügytől. A helyzet azonban az, hogy az orvosok kora is az elöregedés jeleit mutatja: a dolgozó orvosok több mint 60%-a 45 évesnél idősebb, közel 45% százalékuk pedig 50 éves vagy idősebb, és a végzős orvosok nem lesznek képesek betölteni az ellátásból kikerülők által hagyott űrt.
Az  Egészségügyi Menedzserképző Központ felmérése szerint pedig úgy tűnik, a fiatal doktorok nem akarnak vidéki, esetleg falusi háziorvosi praxisban dolgozni. Pedig a háziorvosok jelentik az egészségügyi ellátás alapját!
Ráadásul évente 5-600,  2004. óta több mint 2200 orvos kért külföldi munkavállaláshoz okmányokat. Az orvostanhallgatók és a rezidensek kétharmada tervez külföldi munkavállalást. Kutatásokból kiderül, hogy a fiatalok leginkább a fizetés, a szakmai és életkörülmények, valamint az életminőség miatt indulnának útnak. Ma Magyarországon egy rezidens orvos fizetése nettó 93 ezer forint (bruttó 129.500 forint), amely messze elmarad a gazdaság más szektorainak diplomás pályakezdő fizetésétől.
És mindezek után felmerül a kérdés, hogy az orvosok jelentős része miért képzeli magát Istennek. Miért hiszi, hogy rajta kívül senki nem ért az orvosláshoz. Sokszor felháborítóan nagyképűek kedvesség, odafigyelés és törődés helyett. Példa erre egy barátom, akinek elhanyagolt cukorbetegsége miatt egyszer csak fekélyes sebek jelentek meg a lábán. Ijedten rohant az orvoshoz, aki flegmán közölte, hogy nem nagyon tud mit tenni, ez egy lassítható, de nem megállítható folyamat, melynek végén amputálni kell a lábakat.
Most nem részletezném, hogy milyen hatást váltottak ki e mondatok a barátomból. Mondhatom, látványos volt. De az is, hogy néhány héttel később találtunk egy homeopátiával foglalkozó orvost, aki néhány hét leforgása alatt megszüntette a sebeket, melyek azóta sem jelent­­­keztek újra.
És természetesen a hivatalos orvoslás az ehhez hasonló alternatív megoldásokat nem ismeri el, melyeknek jelentős része ősi tudásból fakad. Helyette dölyfösen elzárkóznak és kuruzslásnak minősítik. Megértem, hiszezn elég szégyenteljes, hogy a nagy büszkeséggel emlegetett orvostudományunk tulajdonképpen visszafejlődik. Hiszen az Aztékok  már képesek voltak végrehajtani bonyolult agyműtéteket is.
Persze vannak kivételek is. Volt nekem egy körzeti orvosom, egy nagyon kedves, szolgálatkész ember, akinek ha elmondtam, hogy mi a panaszom és megkérdeztem, hogy mi a teendő, akkor széttárta a karját és azt mondta: FOGALMAM SINCS. Ő legalább őszinte volt.
Mindezek után Dr. Wallachnak, aki egy igen népszerű Nobel díjra jelölt orvos Amerikában, az a véleménye hogy az ember élettartamának genetikai potenciálja 120-140 év. Napjainkban öt olyan népcsoport van, amelyek képviselői 120-140 évig élnek. Ezek keleten, Tibetben és Nyugat- Kínában élnek.
Wallach adatai szerint a legidősebb ember a kínai Li doktor volt, aki Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. életévét, a császári kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150 éves. Ötven évvel később pedig igazolták, hogy már 200 éves. Dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves korában halt meg.
Kelet-Pakisztában élt egy népcsoport, akik bogazoknak nevezték magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről. A grúzok, örmények, abháziak, azerbajdzsániak is nagyon jól tartják magukat 100-120. életévük betöltése után is. 1973-ban, a National Geographic januári számában külön cikk jelent meg azokról az emberekről, akik 100-nál több évet éltek meg.
Az egyik egy 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai szivart szívott és vodkát ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt.
A nyugati féltekén a hosszú életükről híres emberek az Andok indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén élnek.
Szíriában 1933. júliusában egy férfi 80 éves kora után még 9 gyermeket nemzett.
Napjainkban például az amerikaiak átlagéletkora 75,5 év, az orvosoké pedig 58 év. Ha igényt tartanak a statisztikai 20 évre, ne menjenek orvosnak és orvoshoz se. Inkább vegyék tudomásul, hogy 90 táplálék- kiegészítőre van szükségünk, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető aminosav és 3 alapvető zsírsav. Ezek hiánya különböző betegségeket okozhat. Ha az egészség és a gyógyulás receptjét szeretnék megszerezni, olvassák el Dr. Wallach könyvét.
Befejezésként vegyük észre, hogy az egészségügy drága az embereknek, drága a kormánynak. De ami drága nekünk, az jó üzlet másoknak. Ami nekünk kiadás, az másnak bevétel. Egy olyan egészségügyet tartunk életben, amely egyben, az USA statisztikáiból kiindulva, valószínűsíthetően maga a vezető halálok. Persze nem az egyes orvos felelősségéről van csupán szó, hanem egy rendszer torz működéséről, amelyet nem javíthat meg semmiféle egyéni becsületesség.