[Lehetne szépen és hosszan vagy röviden és tárgyilagosan írni Parti Nagy Lajos a Könyvhétre megjelent legújabb kötetéről. Leírni azt a szót, hogy szómágus, megemlíteni, hogy épülhet életmű rontott köznyelvre, feltúrni Az étkezés ártalmasságáról legmélyebb rétegeit, összefüggéseit Csehov A dohányzás ártalmasságáról című szövegével, de ezeket mind-mind elmondják, leírják máshol is. Inkább engedtem a kísértésnek, és a könyv olvasása közben/után tömpemizséri lakossá lényegültem ezen szöveg megírása erejéig.]
Nakérem. Hogy a micsurinba hagyta ki eddig a Művházmargitka az ilyen konkrét és őszinte étkezési előadásokat a repertoárból, azt nem tudom. De végre itt, Tömpemizséren is megjelent a kultúra tejszíne-java, hogy mást ne mondjak, a föle, mert a fölében van a vitamin, teccik érteni.
Mert mi kell a magyarnak, akinek a mélyléböjtúrás, mélymagyar mélygyomra már évtizedek óta emészti az emészthetetlent, akinek a zsírsejtjei úgy szaporodnak, amilyen hívek a hazához, úgy, rendületlenül, hogy a költővel szóljak.
Olvassbele.hu Folytatás itt