Mérőszalaggal a kezemben rohangálok a lakás legkülönbözőbb pontjai és a monitor között (laptoptulajdonosok előnyben). Kedvencek között a komód, a polc, a fotel, próbálom elképzelni, hogyan mutatnának nálunk. Közben vetek egy pillantást a postafiókomra, érkezett-e levelem. Egy hatalmas bögre kapucsínóval ismét a számítógép felé veszem az utam, hogy a kedvenc blogjaimba bepillantsak…
Az internet, az eredetileg katonai célokra teremtett hálózat mindennapjaink részévé vált. Megtanultunk élni vele, egyesek pedig ma már egyáltalán nem tudnak élni nélküle. De kockázatokról és mellékhatásokról most nem szólnék.
Aztán jött a nagy boom, a facebook. A facebook jött, látott és győzött kétezertízben. Ha addig úgy gondoltuk, hogy az internet egy, a hagyományos kommunikációtól merőben eltérő csatornát nyitott meg előttünk, akkor jól gondoltuk. A facebook azonban a kapcsolatteremtés egy újabb dimenziójával köszöntött ránk. Lájkolok, tehát vagyok! – szólhatna az új keletű szlogen, és bizony, szól is, hiszen százhetven nemzet harminchét nyelvén folyik a csevej a világhálón. Mintegy hatszázhetven millió ember írja be a keresőbe nap mint nap a közösségi oldal címét, és osztja meg ott gondolatait, tölt fel képeket, videót, és fejezi ki szimpátiáját zöld mozgalom, színész, vagy éppen egy magazin iránt.
Az A Mi Otthonunk is szép tábort gyűjtött maga köré, nagy örömünkre. Lehet lájkolni, kérem! Köszönhetjük ezt egy huszonhat éves fiatalembernek, Mark Zuckerbergnek, a Facebook alapítójának, akit az amerikai Time magazin kétezertízben az év emberének választott. Zseni? E-forradalmár? Korunk gyermeke? Kivételes „agy”? Az alapítás történetét feldolgozó, több kategóriában is Golden Globe-díjazott filmből talán kiderül. Az internet mindennapjaink részévé vált. Élünk vele, ha nem tudjuk, hogyan kell nyakkendőt kötni, ha almás pitét sütnénk, és akkor is, ha házépítés előtt állunk. Mint ahogyan annak a háznak a tulajdonosai, akik az internetet bújva találtak rá egy olyan otthonra, amilyet maguknak is elképzeltek. Nosza, a keresőbe a kivitelezővel, néhány kattintás… Azóta áll a ház, tavaly faépítészeti díjjal jutalmazták, e lapszámunkban pedig bemutatjuk. Nem volt rest az a fiatalember sem a hálóba „gabalyodni”, aki allergiája miatt keresett megoldást épülő házuk levegőjének szűrésére. Egyre többször dobta ki a kereső a „passzívház” szót, így lehet, hogy ma egy kubista szoborra hasonlító passzívházban élnek. Mindent elolvasott a hazánkban még csak szárnyait bontogató, de Németországban, Ausztriában múlttal, így komoly irodalommal rendelkező építési technológiáról. Építés, felújítás tematikus mellékletünk új rovatában fiatal vendéglátóink elmesélik, milyen passzívházban élni.
Az internet mindennapjaink részévé vált, és a magazin részévé, „karjának meghosszabbításává”. Honlapunkra havonta több tízezren kíváncsiak, és egyre többen szeretnek bennünket a facebookon. Ökölbe szorítjuk kezünket, hüvelyujjunk északnak néz. Lájkolunk.