Manapság divattá vált a hálát pénzben kifejezni, olyan embereknek, akik egyébként munkájukért megkapják rendesen az ezért járó fizetésüket. Mindezt azért, hogy jobb körülmények közt, jobb ellátásban részesüljünk.
Amikor kórházba kerül valaki, annak már nem csak egy enyhe megfázással kell megküzdenie. Egy egészségügyi épület egyébként is negatív érzelmeket vált ki az emberből, holott épp a megoldás forrását jelenti, és erre csak rátromfol az úgynevezett hálapénz. Azonban ha nem csúsztatunk a kezelések előtt borítékot orvosunk zsebébe, vajon ugyan annyi esélyünk van a gyógyulásra? A legtöbb esetben az tapasztalható, hogy a „hála kifejezése” után másabb hangvételben szólnak a beteghez, valamint sokkal készségesebb bánásmódban részesülhetünk. Sajnos ez az emberek által vált bevett szokássá még az ötvenes években. Hozzászokattuk az egészségügyben dolgozókat ahhoz, hogy megvesztegetéshez kelljen folyamodjuk a biztos gyógyulás érdekében. Nem akarok általánosítani, de a legtöbb doktor nem hogy elfogadja, de el is várja a kenőpénzt minden lelkiismeret furdalás nélkül. Persze erre jönnek a jobbnál-jobb ellenérvek, miszerint nincsenek eléggé megfizetve. Viszont ha valaki gyógyításra adja a fejét, akkor azt ne a plusz összegért tegye, hanem azért, mert arra esküdött fel, hogy emberéleteket mentsen. Köztudott, a gyógyszeripar a legjövedelmezőbb üzletág, annak ellenére, hogy az adott gyógyszer ugyan megszünteti azt a betegséget, amire ki lett fejlesztve, de létrehoz egy újabbat. Tehát épp elég pénzt hagyunk ott a patikákban.
Szerencsére egyre jobban kezdenek előtérbe kerülni a természetes alapanyagokból előállított gyógyszernek nem nevezhető készítmények. Azonban ezekben egyáltalán nem, vagy csak csekély létszámban hisznek az emberek, holott semmivel sem nyújtanak kevesebbet, mint vetélytársaik, sőt! A legnagyobb kivetni valót az áruk adja. A legtöbben rövidtávon gondolkoznak, ami nem minden esetben kifizetendő. Havonta tízezres nagyságrendben hagyunk (vagy még többet) pénzt gyógyszertárakban. Viszont ezt minden hónapban ismételgetni kell, mert bizony másképp nem érné meg a gyógyszert előállítóknak. A homeopátiás dolgok igaz, hogy többe kerülnek más „gyógymódoknál”, de hosszú távon mindenképpen megéri, hiszen nem kell életünk végéig erre félre tenni, gyenge lábakon álló fizetésünket. De az egészséget nem lehet pénzben mérni. Talán ebből indulnak ki azok is, akik fizetnek a kórházi ellátásért. Egy ideig életben volt a vizit díj, ami saját meglátásom szerint, még mindig korrektebb megoldás, mint a zsebekbe való vaskos borítékok tuszkolása. Manapság a gyerekvállalás, mint tudjuk önmagában sem olcsó mulatság, hát még úgy, hogy a megszületés előtt be kell fektetni a biztonságos világrajövetele érdekében. Ha ezt nem teszi meg az ember, nem sok garancia van rá, hogy ugyan olyan odafigyelésben részesül, akár ő, akár a születendő gyermek.
A mostani sztender téma, a H1N1 igen jól profitál ebből. A média sikeresen kiharcolta, hogy ne merüljön egykönnyen feledésbe. Politikai fogás? Vagy csak a gyógyszeriparnál is jelentkeztek a vállság jelei? Esetleg tényleg olyan súlyos a helyzet, mint mondják? Vagy netán mindezek ötvözete? Biztosat nem lehet tudni, így úgy vagyunk vele, jobb félni, mint megijedni. Holott egy kis odafigyeléssel, helyes táplálkozással, mozgással, és egészségesebb életvitellel ki lehet kerülni ezt is, mint más betegséget. Viszont, amíg ezeket nem látjuk be, addig szennyezhetjük égbe világba a szervezetünket mindenféle ember alkotta méreggel, fizethetünk csillagászati összegeket orvosoknak, akiknek ez persze csak borra való, de a helyzet változatlan marad.
Hogy mi váltja ki mindezt? Talán a csak a szokás hatalma, vagy az egészségünk féltése. Mindent összevetve betegnek lenni, tényleg nem jó. Ha a kórházban lévő emberek nem is, de a hálapénz köszöni szépen, jól van!