Close

Szent István éjszakája az Álomszigeten

A budapesti Hajógyári-sziget a Sziget fesztivál mellett elsősorban a nagy elektronikus zenei szórakozóhelyeiről ismert. A számtalan mulatóhely és az ott játszott különféle zenei stílus egész évben felhőtlen kikapcsolódást biztosít a szórakozni vágyó fiatalok számára. A „Dream Island”-en augusztus 19-én este 11 órától másnap reggel 10 óráig került megrendezésre Szent István, államalapító királyunk éjszakája, amelyen 10 helyszínen 10 féle zenei stílus közül válogathatott a nagyérdemű.

Este 11-től tömegével özönlöttek a szigetre az elektronikus zene szerelmesei, akik között éppen úgy találkozhatott az ember államalapításunk újabb évfordulóját ünneplő magyar fiatalokkal, mint csupán bulizni vágyó külföldiekkel. A nyáron általában szerdánként és a hétvégéken, ősztől-tavaszig pedig csak a hétvégéken nyitva levő szórakozóhelyek a szokott nyitva tartástól eltérő csütörtöki nap ellenére is valóban rengeteg látogatót vonzottak. A neves dj-k, az óriási tömeg és a jó hangulat garantálta a reggelig tartó lüktetést. A jakuzziban elmerülni vágyók, vagy a medencébe a gumimatracok közé csobbanni akarók épp úgy megtalálhatták a kedvükre való helyszínt a szórakozóhelyek között, mint az önfeledt táncra, vagy a pihentető üldögélésre áhítozók. Az egyik szórakozóhelyen vizespóló versenyt is hirdettek a hölgyek számára, és nyilván a másik nem nagy örömére, ahol a vállalkozó kedvűek versenghettek a 100 ezer forintos fődíjért.  A sok tánc és a véget nem érő tuc-tuc után egy finom koktél társaságában sokan kiültek pihenni a lokálok teraszaira, de voltak, akik megállás nélkül táncoltak reggelig.

A szórakozóhelyeken mindig vicces látvány, ahogy a női nem képviselői igyekeznek egyensúlyozni 15 centis tűsarokkal rendelkező cipőikben, miközben próbálják a lehető legcsábosabb hatást kelteni. Én az este szakítottam a magas sarok tendenciájával, ám nagy meglepetésemre sokan mások is, és bizony rá kellett ébrednem, hogy egy lapos talpú szandálban az ember lánya akármeddig bírja a táncparketten. Máskor már 20 perc után sajogni kezd a lábam és igyekszem betájolni a legközelebbi ülő alkalmatosságot, de most nem hogy a lábam nem fájdult meg, de még el sem fáradtam. Szóval bár a magas sarkak aránya még mindig kenterbe verte a sarok nélküli cipőkét, de az tény, hogy az este végén, vagyis inkább már reggel felé a nők egy bizonyos százaléka, köztük én is, még gond nélkül tudott járni, míg a gólyalábas akrobaták ügyességével az égi magaslatokban közlekedő nők már éppenhogy csak bicegtek. A szórakozóhelyek nagy többsége hajnali 5 környékén bezárt, ám az egyik club reggel 10 óráig várta a bulizni vágyókat. Az említett club, ahol én egyébként az este nagy részét töltöttem, mindig mentsvára a soha el nem fáradóknak, alkalmanként hajnali 4-től délig tartó nyitva tartásával és pörgős elektronikus zenei áradatával tökéletes hely a máshol megkezdett bulik levezetéséhez. Szent István éjszakáján ez a hely is este 11-től várta az érdeklődőket, bár most „csupán” reggel 10 óráig, szóval az ebédidő a pénteki napon már nem bulizással, hanem alvással telt a legkitartóbbaknak számára is. A Hajógyári-sziget szórakozóhelyeiben az a legjobb, hogy mind egymás mellett, kényelmes távolságokban helyezkednek el, így a viszonylag kicsi, könnyen bejárható területen mindenki megtalálhatja a kedvére való zenei helyszínt. A legnagyobb, több ezer férőhelyes, zárt terű szórakozóhelyek most még nem nyitottak ki, újbóli kapunyitásuk majd csak az ősszel várható, de a legnagyobb hely terasz része már most is tárt karokkal fogadta a fiatalokat.

 A belépés a hölgyek számára a legtöbb helyen díjtalan volt, de az Uraknak, mint a legtöbb esetben, fizetniük kellett. Nem mintha nőként kifogásom lenne a díjtalan belépés ellen, de ha ez nem nemi diszkrimináció az Urakkal szemben, akkor semmi sem az. Talán ha az Úriemberek is miniszoknyát húznának, akkor őket is beengednék mindenhová zokszó nélkül, de azt hiszem, inkább mindenki fizet, csak hogy ezt elképzelnie se kelljen. Az időjárás a hajnali órákban igencsak hűvösre fordult, így pulóver hiányában gyakorta összekoccanó fogakkal, vacogva hagytam el az Álomszigetet reggel fél 6 magasságában. A lenge öltözetű fiatalok a hajnali/reggeli órák magasságában álmos szemekkel várták a tömegközlekedés legkülönfélébb eszközeit, hogy szétszéledve a 4 égtáj irányába beleolvadjanak a főváros szokványos forgatagába.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top