Egy borongós, októberi nap végén mi sem hiányzk jobban mint egy kis esti napsütés. Az élményt a The Matter, Jesus Vasquez és hazánk egyik legígéretesebb zenekara a Fran Palermo garantálta.
A kora kezdés ellenére szép számmal gyűlt a tömeg az Akvárium Klub KisHalljába. A „Dal” című tehetségkutató műsorban feltűnt Mushu kicsit elhagyva a rivaldafényt alternatívabb irányba evezett. Az énekes sosem követte a konvenciókat, ezért természetes, hogy The Matter nevű zenekarát is igyekszik egyedivé tenni. Stílusát tekintve leginkább a punkra hajaz, de némi szelidséggel és rockos gitárhangzásokkal megfűszerezve alkot érdekes elegyet zenéjük. Tény, hogy van még hova fejlődnie a fiatal formációnak, de biztató színfoltok az underground színtéren.
A pörgős dalok után egy merőben más produkció következett. Jesus Vazquez a tipikus mexikó mariachi a szó legjobb értelmében. Egyszálgitáros előadóként tradíciónális mexikói dalokkal szórakoztat. Őszinte, rokonszenves és nagyon tehetséges figura. Valóban rétegzenének számít Magyarországon az általa képviselt stílus, de jó látni, hogy a fiatalok mennyire nyitottak az újdonságokra, ugyanis egy jelentősebb tömeg gyűlt össze a sombreros zenész előadásán.
Azért valljuk be, a KisHall egyelőre még nem miattuk telt meg. A Razzle Dazzle nagylemezzükkel a szakmát is meggyőző, az egész nyarat végig fesztiválozó Fran Palermo szinte teltházat vonzott a Deák téri klubba.
A nyár alatt megedződött nyolcas most néhány fővel (köztük Henri és Daniel öccsével) kiegészülve vette be a KisHall színpadát. Maguk a dalok, a hangszerelés, a szöveg, de a színpadra való kiállás is egy érettebb, profibb zenekart sejtet. Erős riffek, remekül kidolgozott refrének, diszkódobok, fúvósok. Minden hangszer a helyén van, mindenki tudja, mi a dolga, nincs az az érzése az embernek, hogy bármelyik hangzás is túl lenne tolva, erőltetett lenne. Ugyanakkor kicsit most enerváltnak tűnt az egész banda, mintha csak a kötelezőt adták volna elő, de lehet, csak én nem voltam maximális szurfrockra hangolva.
Nekem most elmaradt a Fran Palermo-féle életérzés: a laza, napfürdőzös, bulizós, gondtalan világ képzetét nem sikerült Henriéknek átadni, ugyanakkor azzal a jóleső, reményteljes érzéssel indultam haza, hogy bizony hála ezeknek a fiatal, tehetséges srácoknak van még jövője a magyar könnyűzenének.
Szerző: Kaiser Vivien
Fotó: Fran Palermo ( a zenekar hozzájárulásával)