Egy nemzet történelmében az elhallgatás és az elhallgattatás veszedelmes, romboló erő, mert a jövőt csak a múlt igazságaira lehet építeni – jelentette ki Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter csütörtökön Budapesten, amikor felavatták Menczer Gusztáv, a sorstársait mindvégig támogató, erkölcsi, jogi és vagyoni rehabilitációjukért küzdő egykori Gulág-fogoly emléktábláját hajdani lakóházának falán.
A miniszter hozzátette: ezért is emlékezünk az egykor meghurcoltakra.
Kiemelte: a történelem ilyen súlyos tragédiáinak, az ezekben elszenvedett veszteségeknek a feldolgozására nem elegendő egy nemzedéknyi idő, „évtizedek kellenek ahhoz, hogy megszabadulhassunk mindattól a történelmi tehertől, amely ránk nehezedik, eközben azonban meg kell őriznünk nemzettudatunkat, amelynek részei a tragikus események is”.
Hozzátette: át kell adnunk gyermekeinknek azt a tudást, fel kell vérteznünk őket azzal az erővel, amely képessé tesz arra, hogy felismerjék és legyőzzék bármely diktatúra eszméit, így emlékezve méltán az ártatlan áldozatokra.
Menczer Gusztávra a Gulágot végigszenvedő ártatlan politikai fogolyként, a meghurcoltak ügyét képviselő igaz emberként, személyes jó barátként emlékezett, fontosnak nevezve, hogy ő és a hozzá hasonló – szilárd hittel, küldetéstudattal és tenni akarással az igazságtételért, a történelmi emlékezet megőrzéséért és így a szabad hazáért dolgozó – emberek rajta hagyták kézjegyüket az ország elmúlt évtizedeinek történetén.
A miniszter arról beszélt, hogy a résztvevők egy kivételes élet és teljesítmény előtt tisztelegnek, amely azt példázza, hogy „a legborzalmasabb körülmények között is meg lehet tartani a hitet és meg lehet maradni embernek”.
Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökhelyettese a Menczer Gusztáv által alapított Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) és a NEB állította emléktábla előtt azt mondta: az akkor deklaráltakkal szemben nem a munkások paradicsoma volt a szocializmus, a kommunizmus, hanem a földi pokol, különösen fogságban szenvedett honfitársainknak.
Hozzátette: ezeknek az embereknek a sorsában osztozott Menczer Gusztáv, és az ő életüket próbálta jobbá tenni, harcolva rehabilitációjukért, ahogy a NEB is azért tevékenykedik, hogy minél többen tudjanak a diktatúra bűneiről és emlékezzenek meg az áldozatokról
Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke – „meghurcolt, mártírsorsot vállalt szülők gyermekeként” – nagy elégtételnek nevezte, hogy emléktáblát kapott édesapja.
Hol van ma már a kommunizmus, hol van ma már a Szovjetunió? Sehol. De a túlélők, a történelem igaz tanúi ma is köztünk járnak – mondta, arra a felelősségre hívva fel a figyelmet, hogy az igazi „magyar történelemmel megismertessük nemzetünket”.
Abban nincs vita, hogy a nemzetiszocialista bűnök megbocsáthatatlanok, de legalább annyira megbocsáthatatlanok a kommunista bűnök. A két izmus között pedig csak az ing színében volt különbség, a módszerekben nem – fogalmazott, hozzátéve: az idő múltával mind többen gondolják úgy, hogy Kádár alatt jobb volt az olcsóság és a létbiztonság miatt.
Ugyanakkor – folytatta – a rendszerváltozás óta felnőtt az a fiatal nemzedék, amely számára a szabadság természetes dolog, miközben a létbiztonság korántsem az, ezért is fontos a kettő közötti kényes egyensúly megteremtése, hiszen „egyik a másik nélkül mit sem ér”.
Az eseményen a legidősebb Gulág-túlélőként bemutatott Koós Ottó arról beszélt: Menczer Gusztáv saját biztonságát, életét tette kockára, hogy másokon segítsen, ezért is vannak sokan az egykori foglyok között, „akik második apjuknak nevezték”.
Hozzátette: az 1990-es évektől küzdött társai rehabilitálásáért, így azt, hogy a szenvedések túlélői közül sokan ma „nem a templomok küszöbén koldulnak, nagyrészt neki köszönhetjük”.
MTI