Beatünnep címmel a vidéki nagyvárosok után Budapesten is nagyszabású koncerttel áldoztak a hazai rockzene oltárán. Az est örökifjú főszereplői Szörényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs, azaz az ötven éve alakult Illés zenekar tagjai voltak. A hatvanas évei végén járó Levente és János (Tini), a hetvenes évei elejét taposó Szabolcs, illetve a hatvanas-hetvenes években írt dalaik ezúttal a Papp László Budapest Sportarénában dobogtatták meg a sok generációt képviselő hallgatók szívét.
1973-ban, amikor az Illés zenekar feloszlott, egy egész generáció (ha nem több) vált vigasztalhatatlanná. Képtelen volt tudomásul venni, hogy azzal a zenével, gondolatisággal, amelyet maradéktalanul a magáénak érzett, élőkoncert formájában nem találkozhat többé. Az Illés volt az az együttes, amely a beatnemzedék szabadságeszméjét magyar nyelven elsőként plántálta a fiatalok széles rétegeibe. Éleslátásra, gondolkodásra, a sorok közti olvasásra ösztönzött, ahogy egy dalukban meg is fogalmazták: láss, ne csak nézz!. Illés-pártinak lenni együvé tartozást jelentett, egyfajta szövetséget az okos túlélésre a (puha) diktatúrában. A „fél szavakból is értjük egymást” titkos cinkosságát.
Illésék, ahogy a többi együttes is, kezdetben a saját nemzedéküknek írták és játszották a dalaikat, a későbbiekben viszont már a náluk akár évtizedekkel fiatalabbak is megjelentek a híveik között. Mert a dalok amellett, hogy pontos látleletei egy kornak, a mindenkori élet gondjairól és örömeiről szólnak, általános érvényű emberi mondanivalót hordoznak. A zenével elválaszthatatlanul összeforrt szövegek néhány percbe sűrített műremekek, s mint ilyenek, időt állók.
Az Illés-stílust meghatározó Szörényi–Bródy szerzőpáros tudta a titkot, hogyan kell velőig hatolni. Népzenei motívumokat komponáltak a szerzeményeikbe, a hagyományos rockzenekari felállást megtoldották népi hangszerekkel, népdalszerűen esszenciális szövegeket írtak. (Bródy a Ha én rózsa volnék szövegét az egyik legismertebb és legszebb, a Megkötöm lovamat kezdetű népdal zenéjére írta.) Mindez „zsigerileg” találta el a publikumot, hiszen azt hallotta viszont, ami „a vérében van”.
A cikk teljes terjedelmében ITT OLVASHATÓ.