lyukasak a falak
és
lyukas a zászló is,
mely alatt
egy nép
a FÉNY felé
haladt
géppuska golyók
üzenetet hagytak
egy jövendő kornak:
mindössze ennyibe
kerül
a magyar élete.
56, jól jegyezd meg,
vésd emlékezetedbe,
mert ekkor születtél
újjá
e föld terére,
s kik melletted álltak
ártatlan halállal
helyetted
hoztak
áldozatot a hazának.
Átkozott lövedék
s vére áldozata,
kihűlő testükért
megérdemelnek
majdan
legalább egy szép
emléket…
Vége a fénynek,
most NAP a felhő mögött:
keresem, kutatom
(van-e, lesz-e)
a nemzetet
és a jövőt.
CF
Október, te szent hónap
Október van
hullanak a levelek,
sárgul, pirosodik
az erdő és a
berek.
Ablakom előtt
vérvörös bokor
mesél azokról,
akik vért ontottak
akkor…
Vért, sok vért
áldoztak érted
öreg Európa,
ki hűtlenül
minket elárult
azóta…
Vért ontottunk
testvéreink
értetek,
kikkel ezer év óta
közös történelmünk:
ti szlávok,
románok,
németek.
Kérem a múltat
el ne feledjétek!
Hullanak a levelek…
Így hullottak ők,
a magyar gyerekek
akkor
az utcákon, tereken.
Most
lelki szemeimmel
még látom lényetek!
Ma már világos:
életük Európáért
ontatott,
s ezt ne feledjétek
itt
a Kárpát-honban,
ahol a HIT lesz
jövőtök biztosítéka
Ámde csak akkor,
ha e testvériség
népeinket
egymáshoz
közelebb hozza.
Írtam ezt, mert
egykori megmaradásom
erre kötelez.
És a FÉNY,
melyet oly nagyon
vágytunk,
megpecsételi
Hitünk, Szabadságunk!
CF
2013.