Négy klasszikus és egy új, kiegészítő pillére van a plasztikai sebészetnek – mondja Pataki Gergely, a Szent János Kórház Gyermeksebészeti és Traumatológiai osztály régi-új gyermekplasztikai szakambulanciájának vezetője két műtét között. Az ókorban is ismert és végzett helyreállító sebészi eljárások óta igen sokat változott, fejlődött a plasztikai sebészet, a szakma ma már több pilléren nyugszik, több szakterületre bővült.
– Ez valóban így van – erősíti meg a doktor. – A plasztikai sebészet integráló szakág, egyértelműen definiáltak alapkompetenciái, mint a helyreállító sebészet, de szinte minden operatív szakmával van határterülete, így a gyermeksebészettel is. A helyreállító, rekonstrukciós műtétek ma is a legfontosabbak a plasztikai sebészet palettáján, hiszen mind a veleszületett, mind pedig a szerzett rendellenességek, torzulások, deformitások korrigálást igényelnek. A rendellenességek rendkívül változatosak: összenőtt ujjak, arcon lévő daganatok, nem megfelelően fejlődött fülek vagy emlők, ajakhasadék, torzító hegek, amelyek korrekciója az orvostudomány, valamint a műtéti technika fejlődése következtében egyre kevesebb kockázat mellett egyre jobb eredménnyel végezhető el.
Tájékoztatása szerint a plasztikai sebészet elsőként említendő alappillérei a helyreállító és az esztétikai sebészet. Minden plasztikai sebész arra törekszik, hogy ezekben a rekonstrukciós esetekben ne csak a funkció legyen tökéletes, hanem az esztétikum is. A kettő valójában nem is választható szét, hiszen a második pillér szorosan kötődik az elsőhöz: az optimális állapot létrehozásához a forma és a funkció összhangjára, harmóniájára van szükség. – Egy sérülés vagy fejlődési rendellenesség következtében eltorzult orr esztétikája és funkciója is fontos, ezért helyreállítjuk, mondhatni megszépítjük, de ennek a szónak itt nagyon összetett értelme van. A plasztikai sebész bizonyos szempontból lelket gyógyít, hiszen helyreállító és esztétikai része olyanná vagy hasonlóvá adja vissza a gyermeki (emberi) test funkcióját és formáját (esztétikáját), mint az korábban volt. Egyébként gyermekeknél a leggyakrabban végzett, esztétikai célú műtét az elálló fül korrekciója. Az alaki probléma legtöbbször a gyermekek közösségbe való beilleszkedését zavarja – magyarázza a szakambulancia vezetője.
A harmadik pillért az égési sebészet jelenti. A gyermekkori égés gyakori, a Szent János Kórházban már az 1950-es években foglalkoztak gyermek égési sérültekkel. Most a súlyosabb eseteket a Bethesda Gyermekkórházban látják el, a Szent Jánosban 20 százalékos égési sérülésig fogadják a kis betegeket, de másodlagos helyreállító műtéteket is végeznek korábbi égett gyermekeken. Ezek a legtöbb esetben „sorozatműtétek”: a gyermek növekedése során „kinövi” a hegeket, ezért a bőrplasztikát és a hegplasztikát akár többször is meg kell ismételni.
Pataki Gergely a plasztikai sebészet negyedik pilléreként említi a kézsebészet, amely Magyarországon önálló szakág is egyben.
– Sok kézsérült gyermeket is ellátunk, gyakran találkozunk fejlődési rendellenességekkel és gyulladásokkal is a kézen. Ötödik, „új” pillérként említem a plasztikai sebészet részének tekintett, ennek talán legdinamikusabban fejlődő elemét, a regeneratív sebészetet. Ezt a szakággá váló tudományt kétséget kizáróan a plasztikai sebészet mozdítja elő például a teljes értékű szövetpótlást megcélzó kutatásokkal. Ennek részeként a plasztikai sebészek és kutatók olyan szövetpótló anyag létrehozásán fáradoznak, amely együtt nő a gyerekkel, így szükségtelenné teheti az ismétlődő műtéteket súlyos égés, daganat-eltávolítás vagy trauma utáni esetekben. A saját zsírral történő hegkezelés vagy szövetkezelés, illetve még sok egyéb, szövetmérnökséggel előállított, beültethető biotechnológiai szövetpótló anyag alkalmazása már mindennapos. A regeneratív szövetterápia körébe tartozó a hegnélküli vagy hegszegény sebgyógyulás lehetősége a közeljövőben várható. A műtéti technika is állandóan változik, fejlődik, a berendezések, az eszközök is egyre többet tudnak. Gondoljunk csak az orvosi lézerre, amelyet már több évtizede sikeresen alkalmazunk, vagy a gyermekplasztikai sebészetben is terjedő endoszkópiára, melynek célja a minél kisebb hegből történő műtéti ellátás – sorolja az orvos.
Óriási a pszichológiai hatás is
Bár már az ókori Egyiptomban is esztétikai igény kapcsolódott a kezdetleges plasztikai eljárásokhoz, ennek kiteljesedését a XX. század végén figyelhettük meg, amikor szinte gomba módra kezdtek szaporodni a szépészeti műtétek.
A plasztikai sebészeti műtéteknek a szakmai tudáson, a technikai bravúron túl nem csupán a fizikai teljesítőképesség visszaadása az eredménye, hanem óriási a pszichológiai is. Az az esztétikai érték, hogy egy plasztikai sebész fiatalít, harmonikusabb külsőt varázsol vagy megszünteti a durva rendellenességeket, nemcsak a testen idéz elő kedvező változást, hanem a lélek harmóniáját, az önbizalmat, a komfortérzést, a munkakedvet, sőt a társas kapcsolatok biztonságát is visszaadhatja.
A szakambulancia vezetője szerint ez nem csak felnőttek esetében van így. – A gyerek sokkal érzékenyebb, a gyerekek olykor kegyetlenek, kiközösítik a kirívót, nem nézik el, nem tolerálják a testi torzulásokat, aki ilyennel él, nehezen találja helyét a kisebb közösségben és a társadalomban is. A plasztikai sebész munkája – amellett, hogy gyógyító és művészi elemeket egyaránt tartalmaz – pszichológiai ismereteket, nagyfokú empátiát is igényel. A plasztikai sebészet fontos része a rehabilitációnak, és mint ilyen lényeges népegészségügyi vonzata is van: a munkaképesség megtartása vagy visszaszerzése, az emberi méltóság, önbizalom, önértékelés részeként költségmegtakarítást is jelent a társadalomnak – fejti ki.
Pataki Gergely többéves külföldi munka után hazatérve – magánpraxisa mellett – első teendői közé sorolta a gyermekplasztikai sebészet újraélesztését. Hogy miért?
– A gyermekeken végzett plasztikai sebészet speciális tudás, különleges kihívás. Lehetőség a komplex alkotásra, egy igen hasznos gyógyító tevékenységre. Komoly igény és szükség van rá, és éppen a legkiszolgáltatottabbak érzik leginkább hiányát – hangsúlyozza.
Sokfelé járt a világban tanulni, és gyógyítani is. Fiatal kora ellenére pontosan tudja, hogy sebészként, plasztikai sebészként nemcsak szakmát választott, hanem hivatást gyakorol. Olyan hivatást, amelyhez szakmai tisztesség és alázat szükséges, akkor is, ha tehetős páciens fekszik a műtőasztalon, és akkor is, ha elesett, sérült, testileg-lelkileg összetört gyerek várja a segítséget itthon – vagy akár a bangladesi szegénynegyedben, ahova karitatív tevékenysége szólítja rendszeresen.
Szerencsére a Szent János Kórházban megértő és támogató közeg fogadta kezdeményezéseit, olyan hátteret biztosítottak számára, amelyben lehetővé vált a gyermekplasztikai sebészeti ambulancia működése. És ez a hatodik pillér, amely jó eredményekkel kecsegtet egy lelkes csapatmunka gyümölcseként.
Igaz, erről nincs feljegyzés semmiféle szakirodalomban
Leopold Györgyi
Forrás:Leopold Györgyi/plgy/krp/MTI