Világszerte egyre több ember keres szülőföldjétől távol megélhetést, felgyorsult a globális migráció. Ez a folyamat felhívta a figyelmet egy eddig kevéssé ismert szervezetre, amely valamennyi földrészen – különböző módszerekkel – megpróbál tenni valamit a bevándorlókért, a vendégmunkásokért, röviden: a migránsokért. A The New York Times tudósítója Bangladesben tanulmányozta a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organization for Migration – IOM) sokrétű munkáját.
A szervezet tagjai hol népi színjátékokat adtak elő az ázsiai országban, hogy így figyelmeztessék a lakosságot a szexkereskedelem veszélyeire, hol napelemeket állítottak fel egy távoli határállomáson. És ők mentettek ki több ezer bangladesit a líbiai polgárháborúból – a kalandos tengeri hazatérés nem egyszer rakétatámadások közepette kezdődött.
Az IOM 132 országban működik, és fel lehet hívni, amikor a legális vagy illegális bevándorlás különböző kérdéseket vet fel – az előbbit támogatja, az utóbbi ellen küzd a szervezet. Gyors növekedése is jelzi, hogy a nemzetközi migráció ma már olyan méretű, hogy egy-egy ország nem képes kezelni a vele járó problémákat.
Banglades azért foglal el fontos helyet tevékenységében, mert az onnan származó migránsok által hazaküldött, évi 10 milliárd dollár az ország gazdaságának 13 százalékát jelenti. Az IOM több tucat olyan bangladesi programot részesített támogatásban, amely a migráció szervezésére, megfelelő menedzselésére irányul. A dhakai repülőtéri hatóságoknak mikroszkópokat vásárolt, hogy jobban fel tudják deríteni az útlevélcsalásokat. Segített a külföldre induló munkások eligazításában, és részt vett egy új törvény kidolgozásában, amelynek célja az embercsempészet megakadályozása volt.
A Líbiából tavasszal hazatért munkások között volt a 35 éves Sofikul Iszlam.
A férfi ötezer dollárnak megfelelő összeget fizetett egy toborzó ügynöknek, aki elküldte Líbiába, de anélkül, hogy az ígért állásról gondoskodott volna. A toborzó cinkosai megpróbálták rabszolgának eladni a kényszermunkások piacán. Sikerült megszöknie, de a líbiai rendőrség még ezután is zsarolta: pénzt követelt tőle azért, hogy érvényesítse lejárt vízumát. Aztán kirobbant a polgárháború, jött a bombázás. Amikor a férfinak sikerült átlépnie a tunéziai határt, a migrációs szervezet adott neki fedelet, repülőjegyet Dhakába és még arra is biztosított pénzt, hogy a repülőtérről az éjszakai busszal eljuthasson szülővárosába.
Több mint tizenegymillió embernek segített
A mai, genfi központú kormányközi szervezet elődjét 1951-ben alapították, hogy segítse a II. világháború következtében áttelepülésre kényszerült, más országokba sodródott emberek letelepítését. Az 1970-es évektől másfél millió indokínai menekültnek segített, az első öbölháború idején pedig 218 ezer ember hazatérésében működött közre.
Az utóbbi két évben azokon az országokon túl, amelyekben már korábban megvetette lábát, még 89 országra terjesztette ki mind sokrétűbb tevékenységét. Honlapja szerint több mint 290 irodával rendelkezik világszerte, 1600 aktív programot irányít, megalakulása óta több mint tizenegymillió ember számára nyújtott segítséget.
Kanada az IOM közvetítésével toborzott húsipari munkásokat, Nagy-Britannia a bevándorlók tbc-szűrését bízta gondjaira, az Egyesült Államok Haiti számára kidolgozott foglalkoztatási programokban kérte fel közreműködésre. Tevékenységét ugyanakkor sokfelől ellenőrzik, hiszen az emberek mozgása több problémával jár, mint a pénz vagy a javak áramlása: a nyugati hatalmak erre való tekintettel nem hajlandók átadni pozícióikat és fennhatóságukat egy nemzetközi csoportnak. Míg a Kereskedelmi Világszervezet viszonylag egyszerűen meg tudja határozni, mi a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, a migrációs szervezet nem körvonalazhatja, hogy mit tekint tisztességtelen bevándorlási politikának, nem nyilváníthatja ki, hogy kinek áll jogában ki- vagy bevándorolni, és milyen jogok illetik meg a migránst egy másik országban.
Az IOM egész tevékenységét feladatokként és vállalásokként finanszírozzák, munkáját az adományozók felügyelik. Az Egyesült Államok és Európa az IOM 1,4 milliárd dolláros költségvetésének 40 százalékát biztosítja, a szervezet minden eddigi igazgatója amerikai volt.
Mellém álltak, amikor bajban voltam
A bangladesi tevékenységet „képességépítésnek” minősíti a szervezet, ám ottani működése éppen azt tükrözi, hogy milyen korlátozott lehet egy szegény ország „képessége”. Bangladesnek összesen hat munkaügyi képviselője követi figyelemmel az ország Szaúd-Arábiában dolgozó 2,2 millió polgárát. Az IOM „piackutató részlege”, amely új munkaalkalmakat keres, lényegében mindössze két főből áll, és az interneten derít fel új lehetőségeket.
Az IOM tevékenységét időnként kritika is éri. 2007-ben azért bírálta a Human Rights Watch nevű emberjogi szervezet, mert libanoni börtönben fogvatartott, az iraki háború elől elmenekült irakiakat telepített vissza országukba. Az IOM szerint az irakiak önként utaztak haza, a bírálók azonban váltig állították, hogy kényszerből, mert csak a kiszámíthatatlan idejű fogság és a háborús színtérre való visszatérés között választhattak.
Az 52 éves Kazi Nazrul Iszlam viszont IOM-nak köszönheti hazatérését azt követően, hogy 12 évet töltött Nagy-Britanniában. Hogy papírokra tehessen szert, politikai menekültnek mondta magát. Gyors válaszra számított, de ügye több mint egy évtizeden át húzódott.
Végül visszavonta kérelmét és feliratkozott a migrációs szervezet hazatelepítési programjába, amely a brit kormány támogatásával szerzett számára hazatérő repülőjegyet, 800 dollárt készpénzben és 1600-at üzletvásárlásra. Ezen egy kis cipőboltot tudott nyitni, de nem biztos abban, hogy ez elegendő lesz a megélhetéshez, ezért ismét külföldre készül. A migrációs szervezetnek azonban így is hálás.
„Mellém álltak, amikor bajban voltam” – mondja a férfi.
Forrás:kbd/krp MTI