Ifj Bazsinka József tuba művész az MTVA “év felfedezettje” díjat vette át múlt pénteken. Számos korábbi díj birtokosaként arról faggattuk, milyen kitartónak, elszántnak és hithűnek maradni mind művészként, mind pedig magán emberként.
- Pályát módosított, a média felé vette az irányt. Jelenleg műsorvezető a Bartók Rádióban. Mikor érezte azt először, hogy rádióznia kell?
- Már nagyon régóta vezetek “műsort” a saját koncertjeinken, hiszen én a zene világából, zenészként indultam el, és ezt nagyon élveztem, akár gyerekeknek akár felnőtteknek beszéltem a művekről. Aztán volt, hogy felkértek engem egy harsona verseny egy hetes eseményének a moderálására, és más hasonló feladataim is voltak, de valójában én elsősorban zenész voltam. Szabadúszó ráadásul. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy éveken keresztül csak a koncertjeimből, illetve egy fél állású tanításból éltem. Aztán amikor a Covid második hulláma újra kiürítette a naptáramat, akkor gondolkoztam el azon, hogy fontos lenne három gyermek édesapjaként, hogy valami állandó munkát keressek. Felmerült bennem a biciklis futárság is, de aztán egy koncertünkkel kapcsolatos interjú miatt, egy Bartók Rádiós (mostmár) kolléga megdicsérte az orgánumomat, és ez volt a gyújtópont, amikor megkérdeztem, nincs-e valamilyen lehetőség, és ennek folyamodványaként, néhány hónappal később fel is hívtak engem, hogy lenne próbaidőre lehetőség, azt követően pedig benn maradhattam. Innen indult.
- Nehéz volt Bősze Ádám helyét átvenni? Hogyan tanulta meg a szakmát?
- A kollégák nagyon sokat segítettek, interjúkkal kezdtem, azután elkészültek az első összejátszott műsoraim, és párhuzamosan már mentek a próba adások az élő Muzsikáló délután-hoz. Szépen lassan megtanultam vágni, megtanultam jó kérdéseket írni és összerakni egy műsort, majd pedig felkészülni az élő adásokra. Bősze Ádám helyét pedig lehetetlen átvenni abban az értelemben, hogy ő egy ikonikus alakja volt a Bartók Rádiónak, az ő tudása, rátermettsége, humora és egyáltalán az egész kisugárzása, azt hiszem olyan magasra tette a lécet, hogy én meg sem próbálom ezt átugrani, inkább megpróbálom hozni saját magam, hitelesnek maradni a saját szerepemben, önmagamként, nem másolni valakit, vagy jobbnak lenni, mert azt úgysem lehet, és bízom benne, hogy a hallgatók egy idő után engem is megkedvelnek és örömmel hallgatják a műsorokat, amiket én készítek.
- Az év felfedezettje MTVA díjat vette át múlt pénteken. Mit játszott volna tubán, ha lehetőséget kap rá?
- Nagyon szeretem Johann Sebastian Bach műveit, például a G-dúr Gamba Sonata-ból játszottam volna egy-két tételt, amit a doktori koncertemen is játszottam. Vagy ha lett volna rá lehetőség akkor a saját quintettemmel az In Medias Brass-el bármit játszottunk volna. Hatalmas a repertoárunk.
- Mely zeneszerzők inspirálták leginkább a pályán?
- Emlékezetes koncert volt az, amikor a harmincötödik születésnapomon, a budapesti fesztiválzenekarral játszottunk különböző európai nagyvárosokban, köztük Amszterdamban vagy Berlinben, Stravinsky Tavaszi áldozat című nagyszabású alkotását, amiben nem csak egy hanem két tuba is szerepel. Nagyon érdekes szólamok vannak benne. Nagyon szeretem Bartók Concerto-ját, amit a Szent István filharmonikusokkal volt lehetőségem játszani, de mégis vissza kanyarodnék a saját együttesemhez az In Medias Brass-hez, Bachot nagyon szeretjük játszani.
- Adjunktus, korábban középiskolai tanár volt. Melyik pálya a nehezebb: rádiózni vagy tanítani?
- Nem lehet a kettőt összehasonlítani, annál is inkább mivel én félállásban tanítottam, ez most is így van. Mindkét pályának megvannak a nehézségei és a maga szépségei, bizonyos területeken azt hiszem a tanítás sokkal nehezebb. Ugyanakkor mivel a rádióban vagyok teljes állásban, én mindkét pályában próbálok arra tekinteni amit élvezek és szeretek, hogy erőt adjon és tovább lendítsen a nehéz pontokon.
- Az egyik honlapon a Zsoltárok könyvéből idéz. Önnek fontos a hit?
- Igen, nagyon, mondhatjuk az életem alapját képezi a hit. Vallásos nevelést kaptam és katolikus iskolákba jártam, de a felnőtt hitemre csak 22 évesen, 2007-ben találtam rá. Egy lelkigyakorlaton voltunk Homokkomáromban, amit a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség szervezett, és itt éreztem azt hogy számomra elképzelhetetlen más élet, mint az, amely Istennek kedves. Próbáltam az életemet úgy rendezni, a párkapcsolatomat illetően, a tanulmányaimat illetően, hogy ez minél közelebb legyen a Biblia tanításához. Nagyon érdekes utat jártunk be a feleségemmel, aki baptista hátterű volt és szerettünk volna közös platformot találni, úgyhogy az elmúlt szűk tizenöt évben a baptista közösségben volt lelki otthonunk, ahol elég aktív voltam. Több féléven keresztül tanultam teológiát a Baptista Teológiai Akadémián és szolgáltam is mint igehirdető, de aztán, egy évvel ezelőtt Húsvétkor az utunk visszavezetett a katolikus egyházhoz. Úgyhogy a feleségem is katolizált, én meg– ha úgy tetszik– hazatértem.
- Hány fellépésre jut ideje havonta. Állandóan dolgozik?
- Nyilván sokkal kevesebb mint a rádiózás előtt, így összesen havonta két-három koncertet szoktam vállalni, és bizony így előfordul az, hogy a hétvége a koncertről szól, hét közben pedig rádiózom, így azt hiszem többet dolgozom, mint régebben de mindegyik feladat nagyon szép.
- Művész családba született. Klasszikus zenei nevelésben részesíti gyermekeit is?
- Persze, mindenképpen, a két fiam zeneiskolában tanul zongorázni, mind a ketten nagyon ügyesek, szépen fejlődnek. A kislányom, Borika, kiscsoportos óvodás már részt vett a fiúk zongora óráján, és időnként oda ül a zongorához, hogy elvégezzük a zongorista tornát, és tanulgassunk, de azért ez kevésbbé rendszeres.
- Mi a kedvenc mondata a gyermekei szájából?
- Kettőt is mondanék. Az egyiket a középső fiam mondta, miután a kislányunk megszületett: “ De a Bori egyébként magyar?” Persze megmondtuk neki, hogy igen az, de ő azért hozzátette aggódva: “ Majd meglátjuk ha felnő, mert még nem tud beszélni.” A másik pedig egy kedves bók volt, amit a feleségemnek mondott a fiam, “Mama te olyan szép vagy, mint a legfinomabb palacsinta.” Valami nagyon szépet akart neki mondani.
Forrás: Kossuth Rádió