Van egy régi magyar közmondás: emberré tesz a ló, lóvá az ember. A ló az ember egyik legrégibb társa, társ volt a hadviselésben, földművelésben, az utazásban, szállításban. Az ember-ló viszony mára átalakult, változott a világ, benne az ember, csak a ló nem változott. Éppúgy felkínálja magát az embernek, mint évezredekkel ezelőtt. A lovaglás képes visszavinni az embert egy ősi állapotba, el abból a világból, amiben ma él, amiben folyamatosan távolodik a természettől. Amikor megkérdezzük, miért is ülünk fel egy állatra, akkor a természetre és a saját testünkre kérdezünk rá. A ló-lovas kapcsolat fölemelő. Társként tekintünk egymásra, közben a ló ritmusa fölfénylik. Kentaur-érzésünk támad, amikor a jószágot a gondolataink (is) irányítják, miközben a ló az embert megmozgatja. Szakrális élmény, egyben szimbólum. Az ember-ló viszony megváltozott, a ló a sportban, gyógyító terápiában és a művészetekben társa ma az embernek.
A lovas íjász harcmodor a honfoglaláskor, majd a keresztény magyar állam megszilárdításában és védelmezésében óriási szerepet játszott. A hun és magyar visszacsapó íj hatótávjával, átütő erejével a korszak csúcstechnikája volt. A lovas íjászatot mi adtuk a világnak, akár a japánok a karatét, vagy a koreaiak a teakwando-t. A lovas íjászat az a fajta ősrégi magyar módszer, amely eredeti, tiszta formájában semmiféle nemzetközi áramlathoz sem hasonlítható. A lovas íjászat a harcművészetek királynője és királya, mert ebben a műfajban a nemek nem különülnek el.
Az ősi fegyver, az íj ma már korszerű anyagokból, modern eszközökkel készül. A választék óriási: különféle erősségű és méretű íjakkal gyakorolhatunk. Ami archaikusan megmaradt, az a formája, ennek követése és a kidolgozás nem csak mint jelkép fontos, hanem a célszerű használatot illetően is. Maga a lovas íjászat katonai hagyományőrzésként és a technika fejlesztéseként egyaránt fontos. Az egyéni teljesítmény fokozható, ezért a gyarapodó tudás tudatos és tudattalan kapcsolatot teremt elődjeinkkel. A lovasíjászat a személyiségfejlesztés eszközeként is hasznosítható. Ha léteznek archetípusok, ebben a világban főképp a harcos alkatú érzi itt otthon magát. Számára a fájdalom és a kockázat nem szenvedés, hanem erőt ad a további küzdelemhez
A magyar könnyűlovasság és rugalmas taktikája túlélt egy évezredet, majd a huszárság tizenötödik századi megjelenésével új erőre kapott. A fegyvernemet átvették egész Európában – köztük Franciaországban, Itáliában, Lengyelországban, Németországban és másutt – és alkalmazták egészen a második világháború végéig. Díszes és hatékony felszerelésükkel, elsöprő vágtájukkal lenyűgöző látványt nyújtottak, abban a korszakban, amikor a Nyugat nagytestű, nehézkesen lassú lovakat használt. A sikerben fontos szerepe volt a sokat emlegetett magyar virtusnak és az átgondolt harcászati módszereknek. Kevéssé ismert, hogy a lovas íjászat a magyar nemességnek is kedvelt időtöltése volt a tizenkilencedik század elejéig. Aztán egy időre feledésbe merült, majd az ezerkilencszáznyolcvanas évektől új életre kelt.
Hagyományainkat nemcsak ápolni, hanem művelni kell, át kell élnünk, át kell örökítenünk. Elődjeink szellemiségének és követésének az egyik formája az átörökítés. A lovasíjászatot sokféle ember műveli. Vannak, akiknek célja az eredményesség, mások eltökélt hagyományőrzők, megint mások a harcművészetet életformaként gyakorolják. A türk népek például csupán hagyományőrzésnek tekintik, mi magyarok viszont szeretnénk élővé tenni, a mába átültetni ezt az ősi hagyományt.
A Lovas Íjász Világszervezetet (WFEA-World Federation of EquestrianArchery) a magyar Kassai Lajos alapította. A lovas íjászat egyre népszerűbb, világszerte terjedő sport. Sorra szerveződnek az egyesületek, pályák nyílnak, a Világszervezethez országok sora csatlakozik, köztük, az USA, Dél-Afrika, Irán, Kína és több európai ország. Egyre jelentősebb nemzetközi aktivitás tapasztalható, számos versennyel. A világbajnokságot és a nemzetközi bírók találkozóját kétévente Magyarországon, a Somogy megyei Kassai-völgyben rendezik. A Kassai-féle Lovasíjász Iskolához tíz sportegyesület tartozik. Ebből az egyik, a „Szmrecsányi-kánság” Barnagon található.
Barnag egy kis Balaton-felvidéki falu, nem messze Nagyvázsonytól. Itt vásárolt egy omladozó parasztházat a hozzá tartozó földekkel a Szmrecsányi-Veszely házaspár. A házat felújították, az istállókat rendbe hozták és lovasíjász iskolát, valamint egy képzőművész alkotótábort működtetnek: a ló az összekötő kapocs. A férj, Szmrecsányi Márton mérnök-közgazdász a Kassai-féle lovasíjász iskola egyik vezetője. A feleség, Szmrecsányi-Veszely Beáta világot megjárt képzőművész, a lovak szerelmese. Doktori disszertációját a londoni Goldsmiths College-ben, majd a budapesti Képzőművészeti Egyetemen készítette, témája a ló évezredek óta ismert ábrázolásai, művészettörténeti és szimbólumrendszeri megközelítésben.
A házaspár komplex művészeti programot dolgozott ki, amely a ló-ember kapcsolatra, annak értelmezésére és ábrázolására épül. a program művészeti része öt évig a tihanyi művésztelepen nemzetközi posztgradulás művészeti program keretében működött. Barnagra kerülve vált komplex programmá, amikor kiegészült a Kassai-féle lovasíjászattal, valóságos térbe helyezve az ember és ló kapcsolatát.
A barnagi központ nemzetközi képzőművészeti alkotótábor. Ehhez hasonló sehol másutt nincs. A Szmrecsányi-Veszely házaspár vállalkozása nem csak a Balaton-felvidéken, hanem nemzetközi térben is ismertté és elismertté vált. Az évek során kiderült, hogy a téma külföldön és itthon is számos művészt foglalkoztat. A barnagi központra és módszereire szükség van. Jönnek ide keletről és nyugatról, hogy egymástól tanulva, egymás fölfogását és technikáját megtapasztalva alkossanak. Kivált érdekes, hogy a különböző országok lovas hagyományai egymástól mennyire különböznek, és ezek mennyire befolyásolják a gondolkodást és az alkotó folyamatokat.
A lovas íjászat egyszerre sport és kulturális tevékenység, a magyar művelődés szerves része. Ha valaki manapság belefog, kissé magyarrá lesz, éppúgy, ahogy a karatésoknak a japán kultúrával kell megismerkedniük. Akik valóban közel akarnak kerülni hozzánk, tanulgatják a magyar nyelvet. A lovas íjászat terjedésével fontossá válnak a sporteredmények is, főképp a fiatalok közt. Végül is versengésről van szó. Mi pedig világszerte igazoljuk: a magyarok a műfaj legjobbjai. Ma még így van, de a külföldi résztvevők is egyre eredményesebbek, úgyhogy elsőségünk nem tarthat örökké.
„A kulturális válság a Nyugatot is sújtja. A művészeteket olyannyira a piac határozza meg, hogy kezdik elveszíteni az igazságkeresés fonalát. Ez is oka volt annak, hogy nyolc év után hazatértem Angliából. – mondja Veszely Beáta. – A távolság megmutatta, mennyire fontosak a gyökereink, nem véletlenül születünk oda, ahová. Engem az Isten Magyarországra rendelt, itt vannak feladataim. Hálás vagyok érte, mert egy gyönyörű környezetbe s egy izgalmas korszakba hívott vissza.
2022- augusztus 14-én kerül megrendezésre a Turán Lovasíjász Világkupa. Eredeti Kassai rendszerben a Kurultaj nagyszabású rendezvényén. A hagyományőrzők mellett a rendszeres külföldi visszajárókra is számítanak a lovasíjászok.
W.-Nemessuri Zoltánnak a Szmrecsányi-Veszely-házaspárral készített interjúja alapján
Rab Irén