Matisse kiállítás Budapesten
Előzmények:
A párizsi Pompidou Központtal együttműködésben megvalósuló, több mint 150 művet felvonultató kiállítás 8 kronologikus-tematikus szekcióban mutatja be Matisse munkásságát a korai alkotásoktól egészen az ötvenes években készített művekig, az életmű olyan központi jelentőségű kérdéseit érintve, mint a vonal és a szín viszonya vagy az enteriőr és az alak összefüggései.
Egyszerű és markáns formák, erős tónusok, élettel teli arcok, ez Matisse művészete. A 30 festményen túl egyedi és sokszorosított grafikai alkotások (különös tekintettel a művészkönyvekre és borítótervekre), és 17 szobor is helyet kapott a tárlaton.
A fauvizmus egy rövid pillanat volt, amelyben úgy gondoltuk, hogy az összes színt egy szintre kell emelni anélkül, hogy egyet is feláldoznánk közülük…”
Matisse-ről azt tartják, hogy a modern festészet történetében Cézanne-t követően és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt.
Algíri nő (1909).
Matisse életfilozófiája
A favizmus, azaz a “vadak filozófiája” nem mástól ered mint a francia Louis Vauxcelles-től. Ő az, aki a kubizmus terminológiáját is kitalálta, így két irányzat neve pattant ki a fejéből. A Fauve festői nem tartották magukat egy sajátos körnek vagy társaságnak (nem úgy mint a Brücke tagjai). Nem volt manifestumuk, sem koherens esztétikai meghatározásuk.
A History of Art (general editor Lawrence Gowing) szerint “1906-1907-re tehető a legragyogóbb időszaka a favizmusnak az Independánts-ban ekkor állították ki Matisse korai festői korszakából származó Joy of Life (Barnes Foundation, Merion, Pa) című alkotását.
…Az első világháború előtt ezek a festők rendkívüli elismertséget kaptak külföldön is, nem csak hazájukban, igy esett hogy Oroszországban tartották meg az egyik legnagyobb Fauve tárlatot, Sergei Shchukin mecénás jóvoltából.” (p. 834.)
Egy műértő szerint a favizmusnak “semmi köze a festészethez.” Matisse ezzel szemben így nyilatkozott:
„Ha az eszközök úgy megkoptak, mint a huszadik század festészetében, hogy kifejező erejük kimerült, akkor vissza kell térni az alapokhoz… Akkor képeink megtisztulnak… közvetlenül a szép kékkel, a szép vörössel, a szép sárgával beszélnek, az elemi tartalmakkal, amelyek az emberi lélek mélyét érintik meg. Az a fauvizmus kiindulópontja: A bátorság, hogy visszataláljunk a tiszta eszközökhöz.
Az alkalmazott filozófia esélyei című tanulmánykötet állítja, mindaz amit Matisse alkotott az epikureisták filozófiája, az életöröm megjelenítése, melynek erkölcsi vetületei filozófiai percepció szerint írható le:
“a felgyülemlett erkölcsi problémákhoz általában szkeptikusan állunk hozzá vagy egyáltalán nem találunk megoldást annak ellenére, hogy tudjuk őket identifikálni és elméletben beszélni róluk. Az etika elvesztheti presztízsét, ha eltávolodik a gyakorlat közvetlen problémáitól, és ha ezeket felváltja a „tiszta” akadémiai ill. pseudomorális elmélkedés. „A filozófiai-etikai rendszernek nem volna értelme gyakorlati beteljesedés nélkül. Egy lélektelen moralizálás lenne….”. (Fobelová, 2000, 17.o.) Az etika elveszti szabályozó szerepét, ha a bölcselkedés során megfeledkezünk az életről.”
A fauvok lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak. Henri Matisse (1869-1954) jogi diplomával a zsebében kezdte el alkotói pályáját. Temérdek munkája lassan az évek alatt hozták meg neki az elismerést, főképp egy orosz műgyűjtő vásárolt tőle, a Puskin Múzeumban (Moszkvában) így ma 48 Matisse festmény látható.
A kiállított képek
Hegedűs az ablaknál
A festő műtermében
Greta Prozor arcképe
A párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne remekműveire épülő kiállítás Matisse első tárlata Magyarországon. A több mint 100 művet felvonultató kiállítás végigvezet a művész életművének minden meghatározó szakaszán a fauve periódustól egészen a késői gouache papír kivágásig.
A festészeti életmű összegzéseként is leírható „vence-i enteriőrök” után a művész szinte kizárólag gouache papírkivágásokat készített, melyekben az œuvre egyik központi problémája, a szín és a vonal harmóniája új összefüggésben valósulhatott meg. A kérdést Matisse késői fő művének, a vence-i Rózsafüzér-kápolna összeművészeti programjának kidolgozásakor monumentális léptékben értelmezte újra. A kápolna színes üvegablakaihoz készített második terv-változat a kiállítás egyik kulcsdarabja. A tárlaton a festmények mellett Matisse szobrai, egyedi, sokszorosított és alkalmazott grafikai munkái, valamint Jazz című művészkönyve mutatnak rá az életmű mediális sokszínűségére. A ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban testet öltő „könnyedség” mellett – melynek létrehozására a művész egész munkássága során törekedett – kirajzolódnak az életmű a tér és a sík, az enteriőr és az alak, valamint a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései. A variációkként ismétlődő, szekvenciákba rendeződő motívumokon – többek között a külső és a belső tér határvonalát kijelölő ablakon, a műterem tárgyain, a portrékon, női alakokon – keresztül a művésznek a témák újragondolására, átdolgozására épülő alkotói módszere is láthatóvá válik. A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse közel hatvan évet felölelő életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát – Louis Aragon Matisse-nak tulajdonított kifejezésével élve – a gondolatok színe.
A kiállítás részei:
1. Korai évek, 1895–1909
2. Törések és ablakok, 1910–1917
3. Szobrok, 1909–1930
4. Alakok és enteriőrök, 1918–1929
5. Modernista kísérletek, 1930–1946
6. Nizzától Vence-ig, 1938–1948
7. A vence-i Rózsafüzér-kápolna, 1948–1951
8. Papírkivágások és késői művek, 1937–1954
A művész 1918-ban Nizzában telepedett le, ahol harmonikus, intim formátumú képek sorát alkotta meg, modelljeit fénnyel telített enteriőrökben ábrázolta. A művész „nizzai korszakának” legkedvesebb modellje, Henriette Darricarrére látható a művész Odaliszk vörös nadrágban [Odalisque à la culotte rouge] (1921) című képén, mely Matisse odaliszkokat, a keleties ruhába öltöztetett, csábító nőalakokat ábrázoló festményeinek első darabja. A művészt kevésbé az orientalisztikus téma, sokkal inkább az alak és az enteriőr dekoratív egységének kialakítása foglalkoztatta. Az 1930-as években ismét egy kísérletező szakasz következett az életműben. Az ekkor festett, szinte geometrikus egyszerűségű formákra redukált női aktjait Matisse több fázisban alakította át. Az újrafestések és visszakaparások nyomai a kiállításon bemutatott Ülő rózsaszín akt [Nu rose assis] (1935–1936) című mű felületén is megjelennek.
És így találunk mi is vissza a művésszel együtt a letisztult formákhoz…
A kiállítás megtekinthető október 16.-ig.