Szabadkőműves zsoldban
Raffay Ernő igazán remek tetralógiát alkotott. A második kötet a Szabadkőműves Zsoldban, Ady és a szabadkőművesek kapcsolatára nyújt bepillantást. (A Kárpátia Stúdió kiadásában.) Publicisztikája kerül leginkább előtérbe, nem a versei, s mint olyan, az ember maga, az a látva lássanak, őrizem a szemedet lélek, aki soha nem halványul el, holta után is ad, s ígér, talán egy derűsebb holnapot. Nagyon fontos aprólékosan végigolvasni az idézett szabadkőműves ülések jegyzékét, mivel az egész miliő annyira zárt, annyira fullasztó, s dermesztően hat hogyan tudták uralni a társadalmat, s tudják még ma is titokban. Engem megrémített. Félek tőlük. Az olvasó még ha nyitott is több ezirányú ismeretet szerezni, pusztán szegmenseiben véli felfedezni a tudás és az alkotás támogatását, sokkal inkább egy megalomán, vérbosszúra hajtó rendszer feletti embertömeget lát, akik Adyt is jól behálózták, ahogy sokan másokat. Nem értéket teremtenek, értékeket pusztítanak. Ezért veszélyesek. Elkapni őket nem lehet, így megállítani sem. Védekezni kell, s védeni mindent tőlük. A lelkünk. Az életünk. A gyerekeink. S hiába hívnak hogy lépjünk be közéjük, mindig nemet kell mondani, vagy úgy járunk, mint Ady, aki oda jutott, hogy saját nemzetét pocskondiázta a kedvükért.
Raffay így kezdi: “Ady Endre hírlapíró és költő 1907-1908-ra amikor könyvünk idősora befejeződik, baloldali világszemléletű emberré és értelmiségivé vált. Sok száz prózai írása azt mutatja, hogy szerzőjük nemcsak maradéktalanul elfogadta liberális világfölfogású barátainak nézeteit, hanem a klasszikus liberalizmust tovább változtatta radikális irányba. Második, hosszabb párizsi útjáról hazatérve az akkori Magyar Királyság országlakosainak minden lényeges ügyében a korabeli “baloldal” nézeteit vallotta, sőt–megítélésünk szerint–visszhangozta. “ (7 old.)
Ady a Wekerle kormány idején publikált írásai mind a magyar kurjongatások által paraszti sorsba döntött haza képét festik le. Mikor kiáll Fényes Samuért csakúgy álságos mint a Nyugat ajnározása.
“Ady Jászit védő első cikkét 1906 április 3-án jelentette meg a Budapesti Naplóban. Ekkor Jászi már-legalábbis a pesti belvárosban- ismert figurája az általános, titkos választójogi küzdelemnek. 1905 nyarán alapította meg az Általános Titkos Választójog Ligáját…” (182 old.)
Ady választ ad, legalábbis megpróbál a válaszadó szerepkörében tetszelegni a haza megmentése érdekében, eképpen. “Jászi, hangsúlyozza, hogy a koalíció ellen a radikális haladás hívei nem a Fejérváry-kormány kedvéért szállnak síkra. De mert bizonyos, hogy Magyarországot csak a magyar társadalom struktúrájának egységes megváltozása mentheti meg. Kiváltságosok államából népállamnak kell megszületnie.” (185 old.)
Raffay írja: “Magyarországon az 1914 előtti másfél évtizedben egyre súlyosabb és élesebb viták alakulnak ki politikai-ideológiai és etnikai kérdésekben. Normális szellemi életű országban, illetve társadalomban ez természetesnek mondható, sőt kívánatos folyamat (amennyiben a politikai kultúrát, valamint a magyar államalkotó nemzet és zsidó etnikai kisebbség együttélését fejleszti és normalizálja). A Magyar Királyságban azonban éppen a szélsőséges baloldali-radikális, liberális-szabadkőműves páholyok és személyek tevékenysége következtében ennek az lett a fontos, majd tragikus következménye, hogy szellemi szekértáborok alakultak, amelyek között egyre nehezebbé vált az átjárás. Néhány évvel később többek közt e nemzetet megosztó vitáknak lett a következménye az ország első szabadkőműves kormányának, a Károlyi-kormánynak a megalakulása, majd a Tanácsköztársaság létrejötte szabadkőműves népbiztosi folytonossággal.” (125 old.)
Ady is részt vett ezekben a vitákban, “a törvénytelen darabont kormány fizetett alkalmazottjaként.” (125 old) Ebből az időszakból válogatja írásait Raffay, első Párizsból való hazatérése és a második párizsi útja közt írt publicisztikája elemzésének veselkedik neki.
Ami igazán megragadó ebben a kötetben az a precizitás, az alaposság, az ahogy Raffay Ernő mindennek alaposan a végére járt, ahogy tudományos téziseket állít fel s arra összpontosít, hogy egyszerre láttassa a kort és az embert, s szinte vergődő dualista lelkét, mely a haza szolgálata és önnön hiúsága között meghasonulni látszik. Kiemelkedő egyéniség lehetett, szembeötlően alacsony önkritikával. Vátesznek képzelvén magát, felmenti a Léda nász adta zűrzavaros magánélet által sugallt amorális hozzáállás alól, s szinte feszületre képzelvén magát, azt hivatott megírni, ami a nemzet jövőjét szolgálja s előrehaladását. Mi is láthatjuk, hogy világfi révén, Párizs, Budapest és Erdély vonzáskörzetében komp országként festette le hazáját, miközben ő maga az, aki ingázik két világ és két lelki attitűd között, s fejet hajt a pénznek.
Ez a kötet-sorozat második része, azért is jelentős, mert Ady írásait elemezve mutatja ki a szabadkőművesség hatását Ady prózájában, miközben görbe tükröt tart a költőnek, s mind történelmi mind pedig irodalmi áttekintést nyújt elhelyezve Adyt egy másfajta sorba, mint ahogy eddig az irodalomtudomány tette. A megértés felé vezető útra térít minket, de nem mocskolja a költőt, mégis rámutatván annak hibáira, emberibbé és érthetőbbé teszi alkotásait. Vitathatatlanul megkerülhetetlen munkát tart kezében az olvasó, azok számára, akik Adyt szeretik, de azok számára is újat alkotott Raffay Ernő, akik a kor iránt érdeklődnek s nem ismerik esetleg Ady prózáját. Érdemes megvenni ezt a tetralógiát, s megbecsülni a leírtakat. Sokat lehet tanulni belőle.