A Visegrád határában, az Erdőanyai-völgyben lévő erdőtömb az örökerdő-gazdálkodás egyik legjelentősebb hazai előfutárának számító terület. A Nemzeti Földügyi Központ és a Pilisi Parkerdő szakembereinek legfrissebb felmérése kimutatta, hogy az 1954-ben még egykorú, homogén bükkös mára a tudatos és természetközeli erdőkezelésnek köszönhetően megközelíti az évszázadokon keresztül érintetlen őserdők szerkezetét.
Dr. Madas László, a Pilisi Parkerdő alapításának egyik kezdeményezője és első igazgatója 1954-ben indította el az akkor egyedülállónak számító szakmai programot az Erdőanyai-völgyben lévő erdőrészlet természetközeli kezelésével. Az immár 67 éve folyó munka eredményeként a területen mára az őserdőkhöz hasonló állapot alakult ki, ami azt bizonyítja, hogy az erdők természetessége a megfelelő erdőművelési rendszerrel kezelve nemcsak fenntartható, hanem hosszútávon javítható is.
A Nemzeti Földügyi Központ Közép-Magyarországi Erdőtervezési Osztályának erdőtervezői és a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei tízévente rendszeres egyeztetést végeznek a következő időszak erdőkezelését meghatározó tervek elkészítéséhez. Az Erdőanyai-völgyben az erdőtervezéssel kapcsolatban idén télen végzett felmérésből kiderült, hogy a rendszeres, következetes erdészeti kezelés hatására a 23 hektáros erdőrészlet több szakmai mutatószáma is az őserdő-jelleg kialakulását jelzi.
Az érintetlen erdőségek egyik legfontosabb jellemzője a különböző korú és fajú fák egyidejű jelenléte. Az erdőtervezők felmérése bizonyította, hogy az Erdőanyai-völgyben a közel 170 éves idős fák mellett és alatt mára az 1-60 éves korosztályú egyedek is a teljes területen megfelelő számban megtalálhatóak. Ráadásul a természetes erdőtársulásra jellemző szinte összes őshonos fafaj jelen van az erdőrészletben, vagyis a bükk mellett például a kocsánytalan tölgy, a gyertyán, a hegyi juhar és különböző erdei gyümölcsök. Ennek köszönhetően az erdő képe és szerkezete változatos és sokkal inkább hasonlít az őserdőkre, mint a nagyjából azonos méretű fákból álló, egykorú erdőkére.
A természetes erdők másik fontos jellemzője, hogy bővelkedik lábon álló és a földön fekvő elhalt, korhadó faanyagban. A holtfának a teljes értékű, egészséges, önszabályozásra képes erdei ökoszisztémában van nélkülözhetetlen szerepe és a biológiai sokféleség megőrzésének legjobb eszköze. A most elvégzett mérések alapján látszik, hogy a vizsgált erdőrészletben a holtfa jelenléte és eloszlása ugyancsak az őserdőkre jellemző módon alakul: az álló és fekvő, tíz centiméternél nagyobb átmérőjű holtfa összmennyisége hektáronként átlagosan 44 köbméter, de van olyan területrész, ahol eléri a 188 köbmétert is. Ez a Kárpátok őserdő-leírásaival egyező mennyiségű korhadó faanyag biztosítja a természetes tápanyagkörforgást, hozzájárul a vízmegtartáshoz, és élőhelyet biztosít a lebontó szervezetek, köztük számos védett faj számára.
Mindez azt mutatja, hogy a megfelelő erdészeti kezelés képes fenntartani, sőt javítani az erdők természetességét. A fenntartható erdőgazdálkodás során mind a természetvédelmi, mind a gazdálkodási célok a lehető legnagyobb mértékben összehangolhatók, és biztosítható az erdők teljeskörű ökoszisztéma-szolgáltatása – mondta Dr. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese.
Az erdőtervezők és az erdőgazdálkodó közös mérnöki munkájának és tapasztalatcseréjének eredményeit a Pilisi Parkerdő mindennapi gazdálkodási gyakorlatában is felhasználja, hiszen a kezelésében lévő területeken folyamatosan növeli az Erdőanyai kísérleti terület tapasztalatai alapján kezelt erdők arányát, amely mára meghaladja a 10 000 hektárt, a kezelt terület 17%-át.
A szakmai szempontból jelentős eredményeket kimutató felmérést a szakemberek a kísérleti területet létrehozó, 2009. december 25-én elhunyt Európa- és Bedő Albert-díjas erdőmérnök, a Pilisi Parkerdő Zrt. jogelődjének volt igazgatója, Dr. Madas László emlékköve előtt tisztelegve zárták.
Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.