„A te anyád! Te utolsó gennygóc!..” – Az internetes vitakultúra társadalmi látlelete
Az internet az ördög műve – állítják az információs társadalom árnyoldalainak elfogult hírdetői. Akik szerint hamarosan belefulladunk a data-szmogba. E megállapítást persze lehet vitatni, de egy biztos: a számítógépes hálózat fenekestül felborította a hírek, információk szolgáltatásának korábbi gyakorlatát. És mindinkább interaktivvá válik.
Az elmúlt néhány évben sorra jelentek meg a különféle elektronikus újságok. A médiahatóság adatai szerint Magyarországon az olvasóra jelenleg már több mint 3000 ilyen hírközlő fórum zúditja a kulturális, gazdasági, politikai híreket, miközben a papírra nyomtatott sajtó egyre zsugorodik.
A napi történéseket a közösségi fórumokon böngésző nyájas olvasó azonban – amint a kommenteléseikből kiviláglik, sok esetben a legkevésbé sem nyájas. Ők aztán a digitális technika jóvoltából immár felszabadulva a nyomdafesték tűrőképességének korlátai alól, ellenvéleményüknek nyers megfogalmazásban adnak hangot. A más állásponton lévő vitapartnert vadabbnál vadabb jelzőkkel illetve iparkodnak minél mélyebbre a szent anyaföldbe beledöngölni.
A kibontakozó diskurzusban a gondolat, a mondanivaló mindinkább elsikkad, helyét a szennyből szárba szökkenő nyelvi lelemény veszi át. A szellemi párbaj rendszerint tárgyszerűen indul, ám az érvelés kultúrmáza mögül pillanatok alatt előtör az elvakult gyűlölet. A vitát kiváltó eredeti gondolat, a magasztos eszme egymás pocskondiázása közben gyorsan elvész, már senki nem tudja, mi gerjesztette fel a szittya indulatot. Az elfajuló szent háború virtuális vérfürdőjében tébolyodott ismeretlenek vívnak alpári stílusban szócsatát, miközben az igazság oltárán maguk is megsemmisülnek.
A jellemzően névtelen kommentelőkben – az új fogalom szerint trollkodókban – elfojtott gyűlölet egyúttal társadalmi látlelet is. A nehezen féken tartható negatív érzelem hajlamos agresszívvé tenni, különféle lelki zavarok oka vagy előidézője lehet. Hozzájárulhat a depresszió, paranoid személyiségzavar kialakulásához. Az ilyen ember mindenkiben ellenséget szimatol, gyanakszik, képtelen a sérelmein felülemelkedni. Állandó panaszkodásával energiavámpírként terheli a környezetét. Aki csak teheti, menekül előle, e reakció pedig megerősíti negatív világképét, nekikeseredve szidalmaz mindent és mindenkit. Márpedig az a társadalom, amelyben a szeretet ellentétes érzelme, a gyűlölet uralkodik el, önmagát pusztítja.
Szerencsére itt még nem tartunk, a gyűlölködő negatív kommentelők egy viszonylag szűk réteget alkotnak. De egy, a témát kutató lett elemzés szerint a trágárságokkal teli, érzelmileg túlfűtött kommentelők stílusa ragadós, hamar magával sodorhatja az elektronikus sajtó jámbor, gyanútlan olvasóját is. Az internet ördöge nem alszik!
KRUPPA GÉZA