Close

Ez itt most Prága 11. rész – Prágai levél

Néhány hete a párom édesanyja látogatott meg minket Prágában a barátnőjével. Az első benyomásait tartalmazó írását olvasgatva azon gondolkozom, bár mindannyian ugyanazt nézzük, mégsem teljesen ugyanazt látjuk. Más dolgok ragadnak meg minket, és mások kerülik el a figyelmünket. Mitől függ, hogy mire helyezünk nagyobb hangsúlyt? A személyiségünktől, a szakmánktól, vagy pillanatnyi hangulatunktól? Talán egy kicsit mindegyiktől.

Ajánlom az alábbi sorokat mindenkinek, aki kíváncsi Prága hangulatára, ugyanis remek leírást ad egy először a városba utazó építészmérnök szemszögéből.

/ Habib Dániel /

 

Hogy- hogy nem jutottam el ez idáig ebbe a fiatalos városba? A kivételezett sorsú egyetemi párom a ’70-es években az utolsó nyári gyakorlatát itt tölthette, – nekem nem volt ilyen szerencsém. De PRÁGA meglátogatása elsők között volt a bakancslistámon. Hatvanévesen elérkezett az aktualitása is, azzal, hogy a Lányom feladatot, munkahelyet, társat itt talált, és végre meglátogathattam Prágában! Felkészületlenül érkezem, és csak a primer, a szubjektív benyomásaimat rögzítem, legyen tanulnivalóm a következő érkezésig.

A Fiatalok minden lépésünkről gondoskodtak, mentünk, láttunk, utaztunk, hajóztunk, etettek, itattak. Vettek nekünk 3 napos összvonalas tömegközlekedési bérletet, és  előre megmondták, hogy nem fogják tőlünk kérni, és valóban! Ellenőrrel nem találkoztam, de előfordult, hogy egy ülőhelyről valaki felpattant, azt kedvesen felkínálva nekem. Olyat is láttam, hogy egy busz megállt, hogy megvárja az utána szaladó utasát.

A tiszta, hűs és tágas vonat kellemes élménye után a BIZALOM az első pozitív benyomás! Az állomás engem inkább egy nagyvárosi reptéri terminálra emlékeztet, amellett, hogy az épület míves részleteire is felkapom a fejem. Okosan irányítanak a nemzetközi jelek, mozgójárda, mozgólépcső szállít, sok a kis kávézó és vásárló box, és az utasok, láthatóan, a világ minden részéről érkeznek. Igazi nyári napon, egy igazi nagyvárosi tér és egységes utcaképek látványa fogad.

Szembeötlőek a házak formás, gondos részletei, amerre nézek, a háztetők felújítottak, új fedéssel, és újrafényesített díszekkel csillognak! A saroképület sarokrésze sokszögben követi a kanyart, sarokerkélyekkel és “bay window”-val! Sok a fa, a virág, megélnek a keskeny utcákban is, és pláne a sugárutakat övezve, színesen! A szállásunk, metróval és egy villamos átszállással, közel a Vencel térhez, egy csendes kis utcában, és odáig érkezve megtanuljuk, hogy a gyalogosoknak szóló zöld lámpa alatt célszerű sietni, – a sportos csehek nem totojáznak – de ha a lámpa már pirosra váltott, ad egy kis türelmet a lassúbbaknak, mielőtt engedné a gépkocsi forgalmat.

Prágában jellemzően nem látni politikai tartalmú plakátokat. Valószínűleg  sokan  vannak  rajtam kívül, akik nem azokból tudják meg, ki most ott a Vezír, s ki az Ellenzék, és miben is különbek mindenkinél. Az utcákon nincsenek feltúrások, szeméthalmok, kutyagumik, holott  nem ódalogtak az egyenmellényekkel megbélyegzett közmunkás takarító csapatok! Tiszta a város, sokarcú, üde, befogadó, világvárosias. A kedvelt turista útvonalakon végeláthatatlanul hömpölyög a nép.  

 

Megszerettem a prágai villamosokat. Vannak régi és új típusúak, van sörivónak átalakított is a Vencel téren, nyugdíjban. A többiek pirosan suhannak a jellemzően sokíves, görbe utcákon, az Óvárosban és az Újvárosban egyaránt. Délelőttönként akad ülőhely is, párosan is és egysorosan is kényelmes, mikor, milyen korú villamos érkezik. Miért is selejteznék le a régit, amikor felújítható?

 

Hogy-hogy nem romlik el félévente a sínpálya? A köveket tán nehezebb felszedni? Óh, az utcakövek! Arról külön tanulmányt lehetne írni, hányféle mintázatú, milyen szépen összeépített a csatorna fedlapokkal, védőkorláttal, összefolyóval, vagy a járdába lerakott felirattal összehangolva! Milyen régi lehet?

 

 

Szeretik a dizájnt,– ahogy volt az már a Monarchiában is – engedik az utat a Művészeteknek! Ezért ily népszerű a város? Meglepetés! – mondják a Gyerekek, és ha felnézek, egy légvezetékre akasztott esernyőbe kapaszkodva lebeg Mary Poppins  és közelében a férfi párja! Meglepetés! – óriás fémdarázs mászik a házfalon, és amarra kerámia hernyók iszkolnak a tetőre, amely tetőn az élő fák mellett óriás műgombák teremnek. Játékos, vidám utcaszobrok fiatalítják az Ó- és Újvárost.

 

A Vencel téren 3-4 sorbanállnak és illatoznak a hársfák! Sok a park, a kút, a térbútor, a pavilon, a trafik, a padokat folyamatosan újítják, megjelölik, egyiken Václav Havel idézettel. Kellemes a séta egy gyönyörű francia parkban, amely egy elszlömösödött városrészt lebontva születhetett, a legbelső belváros drága telekhelyein! Fontosabb  a LEVEGŐ a spekulációnál!?

 

 

Vyšehrad elegáns városrészen le lehet ülni a fűbe, piknikelni. A főtér mellett van passzázs, világmárkás üzletekkel, tele tarkaruhás fiatallal. Jellemzően fiatalokat  láttam és gyerekeket, nem tudni, hol  él itt az idős korosztály – a ligetesebb külvárosban, vagy vidéken? Az nem lehet, hogy itt MINDENKI turista! Sok olyan párt láttam gyerekkel, ázsiai/afrikai – szláv arcú vegyespárost, mely párban tán inkább a nők jöttek egzotikus országokból. Boldognak, békésnek tűntek.

 

 

Séta közben egy váratlan élmény – a Moldva parton, a míves 19. sz. épületsorban az egyik saroképület a Frank Gehry által tervezett Dancing House! El is felejtettem: jé, hát ITT VAN? És egy másik meglepetés: a híres mozgó Kafka-fej szobor, és a kis művész-tér körülötte.

 

 

A szállodánk reggelizőjében nézem az arcokat: erős csontú, alul öltözött finn fiúk, kuncogó holland csitri lányok, idős angol házaspár, sok tagú indiai család (minden  tagja angolul beszélt), jólnevelt, gyönyörű kisgyerekekkel. Kontra-élmény: az estébe nyúlóan muszáj hallgatni a szálloda német vendégeinek fülsüketítő mulatozását. A Kelet és a Nyugat megszokottnak vélt kultúrája megváltozni látszik.

 

Még nem szóltam a sörökről! Prága a SÖR nagyvárosa, tele hangulatos kocsmákkal, ahol ha helyet találsz, a sör mellé mindig kaphatsz meleg ételt is. Óriási a sörválaszték, 2 nap alatt csak a sokféleségükről szereztem tapasztalást, és hogy másfélék, mint amiket eddig ittam. Finomak! Sürögnek a pincérek, ha kiteszed az alátétet, pohár nem maradhat üresen: itt rendelni illik! Értik a nyelvet, ugyan, de csehül köszönnek, gyakran úgy is válaszolnak, ennyi nemzeti öntudat előtt meghajlik a magyar és európai, aminek, Svejkkel szólva, a „dicsőséges csihi-puhi” óta még nagyobb tisztelet jár.

 

 

Írta: Veress Judit

 

 

Szerkesztette: Habib Dániel, Varga Zita

Fotók: Veress Judit, Varga Zita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top