Viták az Ifjúsági Magazinban a jogszabályok tükrében
Mindig egy kivételezett társadalmi réteg kizárólagos monopóliuma volt az általános műveltség megszerzése? Ha így van, akkor ez így is kell legyen? Mennyire a hatalom joga, hogy egy társadalomban mesterséges kategóriákat szabjon, és ezek alapján értékelje az egyéneket? Mindenképpen szükséges a különböző társadalmi elemeket akár vagyoni, származási vagy faji alapon osztályokba rendezni? Valóban a származás határozza meg a politikai rátermettséget? Írásom rövid összefoglalása és reflektálása egy, az MDP által 1949-től bevezetett oktatási reformkísérletnek, amivel központilag kívánták szabályozni a felsőoktatásba bejutók számát, úgy, hogy előnyben részesítették a fizikai munkát végzők gyermekeit a felvételi eljárás során.
A korábbi műveltségi monopólium megtörése nem elvetendő ötlet. A koalíciós időszakban a többi párt is megfogalmazta elképzeléseit,1 népi kollégiumokat alapítottak, ösztöndíjakat vezettek be. A fordulat évétől kezdve azonban az oktatás alapfeladata egyrészről az lett, hogy elfogadtassa az államideológia szintjén a marxizmus-leninizmust,másrészről a hatalom megtartása végett szükséges volt a közigazgatás és jogszolgáltatás szempontjából egy olyan értelmiségi bázist kialakítania, melynek tagjai nincsenek lekötelezve egy korábbi rendszer felé. 1948-ban jelent meg elsőként, hogy a felvételizőknél nem pusztán az ismeret és az alapműveltség számít, hanem „a felvételi vizsgákon a felvételre jelentkező általános műveltségi fokáról, demokratikus magatartásáról kell meggyőződni és figyelembe kell venni szociális helyzetét.”2 Elsőként jelenik meg a következő évtizedek oktatásra vonatkozó egyik legszembetűnőbb eleme aszármazás szerinti felvétel3. Az osztályszempont megjelölése lehetővé kívánta tenni a munkás és szegény parasztszármazású fiatalok arányának mesterséges megváltoztatását a felsőoktatásban.
1956 nyarán az SZKP XX. kongresszusa után sorra fogalmazódtak meg a reformjavaslatok a felsőoktatásra vonatkozóan is, ennek központi kérdését a felvételi eljárások tették ki. Azonban 1956 eseményeiben oroszlánrészt vállalt egyetemi ifjúság már azt a generációt képviselte, akiket származásuk miatt előnyben részesítve felvettek az egyetemekre, főiskolákra. Ebből a tényből adódhatott, hogy az 1960. december 28-án tartott PB ülésen Kádár így fogalmazott: „1956 után a származás számomra semmi, mert a munkás és paraszt gyerekek, tehát az úgynevezett kegyeltek jártak a fegyveresek élén, úgy érezve, nekik mindent szabad. A burzsoá gyerekek lapultak, a szüleik nekik azt mondták, te most ne menj sehová. Most tessék az osztályszempontot mechanikusan értelmezni.” 4
A hatvanas évek közepétől különös enyhülési időszak vette kezdetét a politikában az 1940-es és 1950-es évekhez képest. A forradalom utáni megtorlások hatása még nagyon erős volt, de ezt lassan felváltotta a ’60-as évek reformszelleme, mely egyfajta biztonságérzetet adott a hétköznapi ember számára.A finom enyhülés miatt megjelentek a zászlóvivők, akiknek külön feladatukvolt a határok tologatása, a korábban merev falak tágítása. Nemes Dezső, a Népszabadság akkori főszerkesztője így reagál cikkében egy a felvételi rendszert kritizáló olvasójának: „A származási megkülönböztetés tehát átmeneti jelenség a mi társadalmunkban. Ma még fontos, de holnap nem lesz az. A döntő dolog a népi hatalom erősítése (…) Ennek eredményeképpen mind közelebb jutunk fejlődésünk arra a fokára, amikor a származási különbségtevés egészen meg fog szűnni.”5 Az 1962-ben megtartott VIII. kongresszus, majd a kongresszust követő PB ülések így fogalmazták meg elképzeléseik: „Az MSZMP VIII. kongresszusának határozata szerint olyan felvételi politikát kell kialakítani, amely megszünteti a tanulóifjúság származás szerinti kategorizálását” 6 ugyanakkor azt is megfogalmazzák: „Az azonos pontszámú jelentkezők közül előnyben kell részesíteni a munkások és parasztok gyermekeit.” 7 A változás végül a 3/1963-as rendeletben így tisztázódott le: „a felsőoktatási intézmény hallgatójául származásra való tekintet nélkül az a jelentkező vehető fel, akinek rátermettsége, tehetsége, felkészültsége és magatartása a felvételi követelményeknek megfelel.”8
A rendeletet követő években megjelenő adatok azonban nem az eredeti szocialista elképzelés szerint alakultak. A munkásság és a parasztság létszáma, ahogyan várható volt, folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. Így például a bölcsészkarra esetenként több „osztályidegennek”, vagy „egyéb származású”-nak minősített diák került be, mint korábban. Ráadásul a természettudományi karokon az egyébként is alacsonyabb jelentkezési hajlammellett a munkás és parasztszármazásúak száma még alacsonyabb volt. „E karokon a felvételeket nem akarták lezárni, mert bár más kategóriában volt tanulmányi és politikai szempontból alkalmas jelölt, de akkor az arányok 30-35%-ra alakultak volna és ez megzavarta az elvtársakat.” 9
Minden bizonnyal emiatt módosították újra a felvételi rendszert 1968-ban10 , amelyre válaszként az Ifjúsági Magazinban elindított „Nagy ’F’ a nevük előtt” c. vitarovatra11 tömegével érkeztek a fiataloktól vélemények és kritikák.Azt gondoltam, ha indul egy ilyen vita, az feltárja azokat a helyzeteket, amiben a munkás fiatalok éltek, dolgoztak.”12 A cikk elsődleges célja nem a kivételezés megerősítése volt a köztudatban az értelmiségiekkel szemben, hanem egy olyan fórum, ahol a továbbtanuláshoz elengedhetetlenül fontos szempontokat sorra vehették a diákok és megvitathatták. A hozzászólok leveleiben újra és újra előforduló probléma volt az érettségi előkészítő tanfolyamok kérdése: a fizikai dolgozóknak szánta-e a rendszer vagy mindenkinek? Egy fiatal „F”-esfiú így ír róluk:
Egy másik „értelmiségi származású” lány pedig így foglalja össze:
A teljesítmény kérdésénél hamar előkerültek érvként az iskolák különböző gyengeségei, főleg a vidék-Budapest ellentétek, nehézségek. Egy vidéki szaktechnikumba járó fiú meglátása:
A fiatalok közül többen jól érzékelték az egyetemek nívójának rohamos csökkenését és nem kezdtek talányokba, hogy ez miért történhetett így. Egyértelmű volt, hogy a színvonalcsökkenés az erőltetett és elhibázott beiskolázási agitáció következménye, és ezt szoros összefüggésbe hozták az elért pontszámok mellőzésével és a fizikai dolgozók gyermekeinek túlzott előnyben részesítésével. Egy „értelmiségi” lány így panaszkodott az újságnak beküldött levelében:
Az oktatási reformok igazi veszteseit azonban nem e két kategória – az „értelmiségi” és a „fizikai” – között kell keresnünk. Volt egy „osztály”, akiket már nem ért a „fizikaiaknak” szánt előny, de még nem álltak olyan anyagi helyzetben, mint az „értelmiségiek”. A következő sorokat egy „alkalmazott” kategóriába sorolt lány írja az IM-nek:
„Négyen vagyunk testvérek. Édesapám fizikai dolgozó, édesanyám se nem fizikai, se nem értelmiségi: alkalmazott. /Szerintem ez a legrosszabb/”
Egy 1960-ból vett adat talán jobban kiegészíti az idézett sorokat: 1960-ban alkalmazotti besorolásban 4991 fiatal jelentkezett valamilyen felsőoktatási intézménybe, közülük csak 1621-et vettek fel. Ez azt jelentette, hogy ők ebben az évben 19,7%-os aránnyal nyertek felvételt, míg a munkás- és parasztszármazásúak a legmagasabb százalékkal, 49,6%-kal, második helyen pedig az értelmiségi kategóriába tartozók voltak, 23,7%-os aránnyal.
Hogyan lehet megítélni?
Mindenképpen azt kell számba venni, hogy ez az intézkedés valóban egy társadalmi csoport megsegítését jelentette vagy kizárólag egy politikai szándék erőszakos végrehajtása volt. Ha eltekintünk attól az eredeti szándéktól, hogy a régi elit lecserélése volt az elsődleges célja az MDP-nek, akkor azt mondhatjuk, hogy ez egy pozitív elgondolás volt. Az elképzelés megvalósítása azonban nem kedvező keretek között zajlott. Ez egy olyan pozitív diszkrimináció volt, aminek sokkal hatványozottabban jelent meg a negatív megkülönböztetés oldala. Az IM-ben megjelenő vitasorozat, habár közvetlenül az 1968-as rendeletre reflektál, mégis sokkal több kritikával, és sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Az általam feldolgozott több száz levélrészlet visszacsengő háttérgondolata a mesterségesen kialakított társadalmi határok élesebb meghúzása, elmélyítése révén bekövetkezett kudarc és elégedetlenség élménye. Bármennyire is furcsa ez egy oktatásellenes „reform” volt, ami ugyanúgy megnyomorította a kivételezett tagjait – aláásva későbbi tekintélyüket a társadalmon belül – és hátrányban részesített tagjait is. De ebben még nem merült ki az ötlet értelmetlensége. A legnagyobb buktatója egy reformnak, ha hosszútávon azok részesülnek hátrányban létezése miatt, akiket eredetileg előnybe akartam részesíteni. Egy értetlenkedő frissdiplomás mérnök kért választ a Népszabadságtól következő levelére:
„Mint szakmunkás – a munkásosztályhoz tartoztam, a vezető réteghez soroltak. Most, hogy mérnök lettem, magasabb képzettséget szereztem ’csak’ értelmiségi lettem, az első helyről a harmadik helyre csúsztam vissza; munkás-paraszt értelmiségi. Most, hogy többet tudok, csökkent az értékem. (…) Hát én, mint lakatos, többet értem, mint most, amikor mérnök vagyok?” 13
Ebből az idézett levélrészletből nagyon jól érzékelhető az egész elképzelés irracionalitása. Azonban nem csak az elképzelésé, hanem az egész rendszer kifacsarodása is. A ’80-as évek „munkásából” lett „értelmiségi” szülők felvételiző gyermekeinek azzal kellett megküzdeniük, hogy húsz évvel korábban az ő szüleiket előnyben részesítették. A dolgozatban megjelenő több száz levél és a rendeletek összessége egy jó adalék a rendszer szándékainak, korlátainak és irracionalitásának megértéséhez.
1. Bővebben:Balogh Sándor – Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon 1944–1948. 166–221.
2. 7870/1948 Korm. sz. rendelet: az egyetemeken és a főiskolákon az 1948/1949 és azt követő tanévében felvehető hallgatók létszámának megállapítása tárgyában. Magyar Közlöny –Rendeletek Tára. 167. sz. 1948. júl. 25.
3. Eleinte 11 kategória volt: M1, M2, P3, P4 stb. 1951-ben módosították 8 kategóriára, majd végül 6 kategória maradt meg: M – munkás; P – paraszt; A – alkalmazott; É – értelmiségi; E – egyéb (ide tartoztak a kiskereskedők, kisiparosok); X – osztályidegen kategória.
4. 1960. december 28.-i Politikai Bizottság ülése.288. f. 5/215. ö. e.
5. Nemes Dezső: A származási megkülönböztetésről. Népszabadság. 1959. 17. évf. 138. sz. 3. p.
6. MSZMP PB 1963. február 15-ei üléséről.
7. MSZMP PB 1963. február 15-ei üléséről.
8. 3/1963 MM. sz. rendelet. A felsőoktatási intézményekbe való felvételi szabályozásról. Magyar Közlöny – Rendeletek Tára. 34. sz. 1963. május 19.
9. Előzetes jelentés az 1960/1961-es tanévi egyetemi, főiskolai felvételekről. 288 f. 33/1. ö. e.
10. Az oktatási miniszter rendeletei 3/1968. 1002–1003. 17§ (2) és (3). „A nappali tagozaton a megfeleltek köréből történő kiválogatás során, különös figyelmet kell fordítani: a fizikai dolgozók gyermekeire, a sorkatonai szolgálatot teljesített fiatalokra, továbbá azokra, akik a középiskola elvégzése után legalább egy évet gyakorlati munkában töltöttek.”
11. A vitarovatot az IM egyik akkori szerkesztője Földesi József indította el 1970 májusában. Az összes beküldött, megjelent és meg nem jelent olvasói levél a birtokomban van.
12. Idézet a Földesi Józseffel készített interjúból. A teljes hanganyag a birtokomban van.
13. Népszabadság, 121. sz. 3. p. 1959. május 26.
Tuzson-Berczeli Bernadett
Forrás: Ifjúsági Magazin