A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) felhívja a lakosság figyelmét arra, hogy az éjszakai életmódot folytató, védett keleti sün (természetvédelmi értéke 25 000 Ft), 2014 év emlőse, előszeretettel választja nappali búvóhelyül a kertekben, parkokban felhalmozott rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen teljes családok pusztulását is okozhatja.
Ha ilyen gallyrakással kell dolgoznunk – akár nyáron, akár télen –, az esetleg ide húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani:
Első lépésben lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat.
Az is segít, ha a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva bonjuk el;
a zaj hatására összegömbölyödő sün tüskéire szúródó levéltörmelék szinte láthatatlanná teszi az állatot, ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül).
Ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek;
lehetőség szerint soha, az év egyik hónapjában se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat (az növényi hulladék települési égetése amúgy is tilos – ennek ellenére ez a módszer még mindig általánosnak tekinthető), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, és szó szerint megsülnek.
Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket találunk, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket és kezdjük mi magunk nevelgetni őket (!); ehelyett az alábbi felvételen látott módon pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat.
A sünöket etetni nem kell, mert a kölykök számára létfontosságú, hogy anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkedjenek meg, ne pedig az ember által kitett, természetellenes ételhez szokjanak hozzá, amik ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak.
A háztartásokban keletkező gallyrakás megszüntetése többnyire halasztható, amivel érdemes legalább addig (négy-öt hetet) várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben mindenképpen alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy a következő fejezetben bemutatott süngarázzsal.
Amennyiben a rőzserakások nyári elbontása nem elodázható (többnyire kertgondozással foglalkozó települési szervek munkaköre kapcsán), a rendszeresen ilyen munkát végző munkatársakat érdemes ellátni a következő fejezetben bemutatott eszközzel, amibe mind a magányosan pihenő felnőtt állat, mind a nőstényt a kölykökkel áttelepíthető.
A sünök megtelepítésére, mentésére mesterséges eszközt, kisméretű kutyaházhoz hasonló süngarázst (sünmenedéket) is használhatunk, amit bokrok rejtekébe érdemes kihelyezni. Ezt, az MME web boltja által forgalmazott búvóhelyet akár gallyrakás megszüntetésével veszélybe kerülő magányos sün vagy a süncsalád áthelyezésére is használhatjuk.
MME Fotók: Orbán Zoltán
