Close

Recenzió Németh Zoltán Álnév és maszk című kötetéről (Eger, Líceum Kiadó, 2013)

alnev
 
Talán sokan nem is tudnak az álnevek használatának fontosságáról, azoknak gyakoriságáról, pedig a hétköznapi élet részét képezik és szinte bárhol, bármikor találkozni velük. Sőt, egyáltalán nem új keletű dologról van szó, hisz használatuk az ókorra nyúlik vissza. A hiányos ismeretek pótlására nagyszerű Németh Zoltán Álnév és maszk című könyve, melyben korábbi tanulmányait is felhasználta, ugyanis már a könyv megjelenése (2013) előtti években több írásában vizsgálta az álneveket/maszkokat és az álnévhasználatot. Tanulmányainak egy része teljes egészében bekerült a kötetbe, az adatok viszont helyenként újabb információkkal bővültek. Ez a könyv valamilyen szinten kiegészíteni kívánja az utóbbi két évtizedben a magyar irodalomtudományban megjelent, szintén e témakörrel foglalkozó könyveket és tanulmányokat.
Az esetek többségében álnévhasználattal a rejtőzködést kívánják megoldani. Ez utalhat az irodalmi életben való anonimitásra, vagy akár a művészetek területén a név nélküli alkotásra, de a bűnözők esetében is kiváló megoldásként funkcionálhat. A könyv még számtalan lehetőséget mutat be, hogy mikor és miért használnak álnevet, tudatos-e ez a folyamat vagy sem. A felvázolt példák igen sokrétűek, rengeteg esetet ismertetnek, melyeket a szerző meg is magyaráz és példákkal lát el. 
Az álnévhasználattal, azaz a maszkkal egy új identitás hozható létre, mellyel lehetőség nyílik a szociokulturális identitásból való kilépésre, egyfajta megszabadulásra, vagy épp felszabadulásra. Ezek maguk után vonják a karnevalizációt, mellyel egy rögzített identitásból való kilépés valósul meg, ami a maszk vágyjátékaként érvényesül. 
Németh Zoltán helyenként igen érdekes és különleges, olykor egyedi eseteket tárgyal. Ilyen például, a kortárs magyar irodalomban az együttes álnévhasználat. Tsúszó Sándor figurája kollektív maszkként kel életre, mely köré eredeti kontextusokat is kreálnak. Mindenki, aki az ő neve alatt ír, saját jól bejáratott nyelvjátékot használ. Ezzel csupán az a probléma, hogy így a Tsúszó-korpusz szépirodalmi szövegei darabjaira látszik hullani, ugyanis a megalkotott szövegek nem reflektálnak egymás írásaira. Míg a Tsúszóról írt elméleti szövegek valóban párbeszédben állnak egymással, hivatkoznak, visszautalnak egymásra, addig a maszk alatti alkotások nem képesek létrehozni a kívánt hálózatot. Bár Tsúszó neve együtt jelenik meg a kortárs magyar irodalom más álneveivel (mint pl. Sárbogárdi Jolánéval, Csokonai Liliével), ami a kollektív maszk jellegzetességét tekintve, mégiscsak hálózatot alkot az álnevek között. A hálózatos kollektív identitásképzés eredményeként a Tsúszó-életmű fokozatosan tágul, nevével, alkotásaival egyre több területen találkozni.
Az álnevek világa kimondhatatlanul szövevényes. Sok szerző nemcsak egy álnevet használ, vannak rendkívüli esetek, mint pl. Jaroslav Hašeké, aki több mint száz álnevet használt, vagy a portugál Fernando Pessoaé, aki nyolcvanhat álnéven és stílusban írt és minden alteregóhoz külön életrajzot, horoszkópot és aláírást is kitalált. Hárman közülük jól kidolgozott személyiséggel, szinte önálló léttel rendelkeztek, „akik” tanulmányokat írtak, sőt még irodalmi vitákban is részt vettek. A magyar irodalom terén sem volt ez ismeretlen, hisz Adynak közel száz álneve volt, míg Mikszáth álnevei a százat is meghaladták, nem is beszélve a tanulmányi évei alatt lejegyzett különféle névváltozatairól, melyek a következetlenség, bizonytalanság miatt más-más formában kerültek rögzítésre. Ez utóbbival, mint problémás álnévvel – ha lehet egyáltalán annak nevezni – foglalkozik a könyv. Szintén ebbe a kategóriába tartoznak a nőírók, akik nevüket férjük nevével válthatják fel. Egyes vélemények szerint ez is egyfajta álnévként funkcionálhat. A szövegben ismert szerzőnőt hoz fel Németh Zoltán példaként, Agatha Christie esetét. Az Agatha Mary Clarissa Miller néven született írónő, első férjétől, Archibald Christie-től örökölte világhírűvé tett vezetéknevét, viszont a világhírnév idején már Max Mallowan férje volt. Sokan álnévnek vélik, de a könyv ezt megcáfolja, és arra hivatkozik, hogy név és álnév viszonya korántsem egyértelmű és természetes. 
Az álnevekben hihetetlenül bonyolult és változatos lehetőségek rejlenek, melyek minden esetben értelmezésre szorulnak. A könyv a kettős identitásra is rávilágít, ami tovább alakítja az amúgy sem egyszerű helyzetet. Mindenkinek van egy anyakönyvezett neve, melytől eltérhet a használt név, esetleg kétalakú név jelenhet meg, melynek sokféle változata kerül bemutatásra (lásd: Grendel Lajos neve). Formai szempontból is tovább bonyolítható; álnevet képezhet betűrejtvény, anagramma, palindrom, vagy akár szójáték is. 
A könyv részét nem képezi az összes álneves és anonim szerzőség kérdésének tárgyalása, (természetesen azért jóval több mindent mutat be, mint amennyi itt felsorolásra került) leginkább egy-egy elméleti kérdést vet fel (mint pl. Milyen az álnév viszonya a névhez, hogyan kapcsolható össze a kettő, szükséges egyáltalán az összekapcsolásuk? Elválnak-e egymástól vagy sem? Az álnév használata káros hatással van-e a valódi névre?), illetve a konkrét névhasználati problémák egyediségének felmutatására éleződött ki. Az identitásváltás, maszk, álnévhasználat mellett a név misztikájáról, annak fontosságáról is szó esik. A név az, ami még halálunk után is tovább él. Eltörlésével tönkremennének a már jól működő társadalmi berendezkedések, lehetetlenné válna az ellenőrzés, azonosítás, folytonosság. A név az, amin keresztül működik a társadalom.
Németh Zoltán igyekezett minél sokszínűbb példákat felsorakoztatni, és nemcsak ezekről a témákról szóló könyvekből, tanulmányokból dolgozott, hanem az internet különféle, álnevekkel foglalkozó cikkeit is beépítette érvelésébe. Így kapott helyet pl. az, amiben egy bűnöző tizenhat álnévvel rendelkezett és nyelvtudásával bukott le, vagy a német igazságügyi miniszter álnévhasználatról alkotott véleménye. A hírportálok felhasználásával beemelt olyan eseteket is, amelyek talán kevésbé ismertek az irodalmi példák mellett; bár az irodalom terén is bőven találni újdonságokat. A felhasznált szakirodalom egy része angol és szlovák nyelvű írásokból állt össze.
Az Álnév és maszk című könyv könnyen olvasható, ugyanakkor olvasmányos és szórakoztató. Olyan lehetőségeket tár elénk, melyek akár megváltoztathatják korábbi olvasatainkat, megnyithatnak új értelmezési lehetőségeket. Túlnyomórészt az irodalomban használt művésznevekkel foglalkozik, melyek egy hatalmas identitásjáték terepévé lépnek elő az álnevek használata által.
Bató Zsuzsa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top