Magyarország bagolyállományának jelentős része lakott területeken is él vagy kimondottan emberkövetőnek számít.
Települési jelenlétük azért fontos, mert ezek a madarak elsősorban kisrágcsálókkal táplálkoznak és fiókáikat is ezekkel etetik. Így biológiai úton segítenek kordában tartani a városokban is sok problémát okozó: terménydézsmáló, élelmiszert tönkre tevő, közműveket rongáló egereket és patkányokat.
Hiányukban ezek állományapasztását a házi- és társállatok mellet az emberre is veszélyes mérgezett csalik kihelyezésével kell megoldani. Egy bagoly évente ezernél (!) is több rágcsálót fogyaszt el, a kisebb termetűek emellett rengeteg kártevő rovart is, ezért nem mindegy, hogy lakott területeinken mennyi él, él-e egyáltalán ezekből a madarakból. Megtelepedésük egyik legfőbb akadályát a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti. A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni (!), költésükhöz korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra; nagy testű harkályok odúira; varjúfélék, gólya, egerészölyv fészkeire; nyitott padlásokra van szükség. Szerencsére ma már rendelkezünk azokkal az ismeretekkel, melynek köszönhetően az énekesmadarak mellett a baglyok megtelepedését is segíthetjük műfészkekkel. Magyarország ugyanis a világ első országai között kezdte el széles körben alkalmazni, fejleszteni ezeket az 1905-ben a Baranya megyei Kárászon megalakult Első Magyar Fészekodúgyárnak köszönhetően.
Leggyakoribb baglyunk, az erdei fülesbagoly elfoglalja az ágvillába kihelyezett vesszőkosarat, de szívesen beköltözik fára, épületfalra rögzített, félig nyitott előoldalú vércseládákba is. A leginkább emberkövető gyöngybagoly templomok toronysüvegébe, padlásokra telepített költőládákkal, a kisebb testű kuvik és füleskuvik pedig az énekesmadarakéhoz hasonló, nagyméretű mesterséges odúkkal segíthető. A baglyoknak kirakott műfészkek, mesterséges odúk esetében alapelv, hogy ezekbe mindig kell száraz fű, hullott lomb (faforgács, gyöngykavics) fészekanyagot tenni, amibe a tojó alakítja ki a tojásoknak a fészekmélyedést.
MME Fotó: Bognár Mária, Orbán Zoltán